Mikor mondhatjuk valakire, hogy jó ember? Ha elnyeri a béke-Nobel-díjat? Ha környezetvédőként a kihalás szélére sodort fajok túléléséért küzd? Vagy ha egyszerűen önzetlenül segít a rászorulókon? Nem adhatunk egyértelmű választ a kérdésre, mindannyian másként hozhatjuk ki a legtöbbet földi létünkből. Egy biztos: Füleki Anita kisdiákjai nagy eséllyel válnak értékes felnőttekké, bármilyen úton induljanak el az életben.
Puha, meleg fény ömlik a tetőtéri osztályterembe. Beisszák a tulipános színezőkkel, a sakkpalotás plakáttal díszített falak, a gazdátlan padok, a színes kosarakba halmozott sakkbábuk. A Magyar Ilona Általános Iskola harmadikosainak tanítónője, Anita néni éppen az ajtó mellett álló szekrény tartalmát pakolja ki. Egy hatalmas dobókocka, textilfigurák kerülnek elő a mélyéről, mindegyiken sakkfigurák szerepelnek.
„Itt van a Keresztes Király, ez a Hopp Huszár, ő meg Vendi Vezér – teszi elém a tenyérnyi nagyságú babzsákokat, amik minden tanítási nap reggelén a gyerekekhez kerülnek kis segítőjükként. – Vendi Vezér a lányok körében kedvenc, a Keresztes Király meg a fiúknál, de a gyerekek szeretik a Hopp Huszárt és a Futi Futót is.”
Nem véletlen, hogy a teremben ilyen sok a sakkos témájú tárgy – de miért ne nevezhetnénk őket játékoknak? Anita, a Dívány és a Lidl Szupertanár-pályázatának tavalyi nevezője ugyanis hét éve alkalmazza a Polgár Judit-féle Sakkpalota programot az óráin és kapcsolja össze állatasszisztált pedagógiával.
Mi is az a Sakkpalota?
Az oktatási programot, aminek célja a logikus és kreatív gondolkodás támogatása, a Polgár Judit Sakk Alapítvány dolgozta ki, és 2013 óta szerepel a Nemzeti Alaptantervben. A sakk alapszabályai és eszközrendszere bármelyik általános iskolás alsó tagozatos tantárgy anyagába beépülhet.
„Az én dolgom nem egyszerű – mondja Anita, akinek a diákjai napi szinten találkoznak a módszerrel. – Mivel magyart tanítok, nem tudom használni a sakkbábuk értékét, helyette a sakkbábuk segítségével játékosítom az órákat. A gyerekek ezeken sokkal szívesebben vesznek részt, lelkesebben tanulnak és többet jelentkeznek.”
A galéria megnyitásához kattints a képre!
Miután Anita elsajátította a módszertan alapjait, kreativitására támaszkodva vonta be a sakkos elemeket az óráiba. Például a helyes sakklépésekkel a gyerekek betűket vehetnek le a falra erősített sakktábláról, amikből aztán értelmes szavak születnek. A színes dobókocka oldalain szereplő sakkbábuk szófajokat jelképeznek, a diákoknak pedig a dobásnak megfelelő eredménnyel kell szavakat mondaniuk.
„Én egy kicsit másképp alkalmazom a Sakkpalotát, mint amit a tanfolyamon tanítottak, de pont ettől tekinthető a módszerem innovatívnak. A program a kreativitást indítja be, nem csak a gyerekeknél, a pedagógusoknál is. A tudásomat igyekszem megosztani a kollégákkal, létrehoztam egy szakmai Facebook-csoportot, aminek közel négyszáz tagja van. Ide szoktam feltölteni azokat a feladatokat, amiket egy-egy órára készítek el, így ők is tudják használni.”
A diákok lelkesen fogadták a játékos módszert. Motiválják őket a feladatok, nem riadnak vissza a jelentkezéstől sem. „Nehéz dolgom van, hogy kit szólítsak fel, mert nemcsak egy-két gyerek jelentkezik, hanem az osztály nagy része, alig várják, hogy mondhassák a megfejtést” – meséli Anita.
Nagyon jó ilyenkor látni a gyerekeket, ahogy mosolygó arccal néznek rám. Ez a fajta visszajelzés, amit tőlük kapok, megfizethetetlen.
A Magyar Ilona Általános Iskolában a Sakkpalota meghonosodását egy egykori diáknak köszönhetik, aki a Polgár Judit Sakk Alapítványnál helyezkedett el, és régi iskolájában szerette volna népszerűsíteni a programot. A módszer olyan népszerűvé vált, hogy több pedagógus is beépítette az óráiba, mi több, Anita kezdeményesésére 2015-ben a referenciaiskola címet is elnyerték. Anita sikerének titka azonban nem kizárólag a sakkos foglalkozásokban rejlik. A játékos feladatokat egy még nagyobb motivációs erővel ötvözte: a kutyás oktatással.
Kutyus az órákon? Bizony!
Ahogy megérkezünk az iskolába, Anita a portán érdeklődik, hogy megérkezett-e már Andi – azaz Borsos Andrea, kis segítőjének gazdája –, mire az udvarra irányítanak minket. Odakint, az árnyas fák alatt vagy egy tucat gyerek tömörült össze: szoros, kusza kört alkotnak, mindannyian befelé, az általuk határolt kis földrészre szegezik a tekintetüket. Néhányan guggolnak, mások lábujjhegyre állva nyújtózkodnak, hogy átláthassanak az előttük állók válla felett.
Aztán ahogy a nyüzsgő gyerekkoszorú középpontja megindul felénk, úgy követik a diákok. Hamarosan én is megpillantom lelkesedésük okát: két pöttöm yorki kutyát, akik kivizöld kendőt viselnek a nyakukban. Egy lábnyalintással nyugtázzák a jelenlétünket, és szaladnak tovább, nyomukban a gyerekekkel.
Anita és Andi hét éve dolgoznak együtt. A kutyás oktatást egy mentett kutyussal, Fügével, a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány tettrekész önkéntesével kezdték. „Láthattátok, hogy amikor megpillantották a két kutyust, milyen lelkesek voltak a gyerekek – mondja Anita. – Ez mindig így történik, alig várják, hogy kutyusos órájuk legyen.” Azelőtt hetente, a pandémia óta kéthetente látogatják őket Andiék. A diákok ezekre az alkalmakra sokszor kutyás pólóban, zokniban várják a vendégüket.
Az órák mind a gyerekek, mind a kutyusok igényeinek figyelembevételével zajlanak. „A legelső alkalommal, amikor jöttünk, megkérdeztük, hogy ki fél a kutyától – emlékszik vissza Andi. – Egy kisfiú volt, aki bevallotta, hogy tart tőle. Az alkalmak során fokozatosan vontuk be őt a közös munkába. Szeptemberben kezdtünk, és karácsonyra már egy kis yorkit kapott ajándékba, és neki is Füge lett a neve.”
A kutyás órák alkalmával azok a diákok, akik helyesen válaszolnak egy kérdésre vagy oldanak meg egy feladatot, jutalmul elvégeztethetnek egy trükköt a kutyussal, miközben természetesen tiszteletben tartják négylábú segítőjük határait. „Már elsőtől elkezdjük megtanítani a felelős állattartást a gyerekeknek, beépítjük az órákba. Számukra ezért sokkal egyértelműbb, hogy hogyan kell bánni az állatokkal” – világosít fel Anita, mire Andi hozzáteszi: „Képzeld el, amikor egy elsős kisgyerek komolyan levizsgázik felelős állattartásból! Mert bizony van vizsga, és oklevelet is kapnak.”
Annak ellenére, hogy a kutyás-sakkos órák előkészítése rengeteg időt vesz idénybe – Anita akár nyolc órát is eltölt egyetlen feladat kidolgozásával és megvalósításával –, ezekből az alkalmakból mindenki profitál: „Saját magamon is észrevettem azt a fajta fejlődést, amit a gyerekeken tapasztaltam. Ugyanúgy motiváltak engem is a kutyusok. Szerintem egy idő után a pedagógusokon eluralkodik a szokás hatalma. Miután elkezdtem alkalmazni a Sakkpalota-módszert és vele együtt elkezdődtek a kutyusos órák, kreatívabb lettem, élvezettel készülök a tanítási óráimra, és sokat gondolkodom, hogyan lehetne ezt még tovább fejleszteni, még izgalmasabbá tenni.”
„Én midig ilyen voltam – válaszolja Anita, amikor arról kérdezem, hogyan maradt motivált a pedagógusi pályán több mint húsz év tanítás után. – Folyamatosan képzem magam, és mindig figyelem az újdonságokat.”
Érzékenyítés négylábúval
A közös munka Fügével nemcsak motivációt jelent a gyerekek számára, hanem érzelmi elköteleződést is. Mindenki megszerette a vidám kis kutyust, aki a kedvükért a padjukra ült, megkereste az elrejtett jutalomfalatot vagy hátmasszázst adott az osztálynak. Nehezen viselték, amikor elpusztult.
A szívükbe fogadott lény halála azonban lehetőséget adott arra, hogy feldolgozzanak egy olyan élethelyzetet, amit más esetben talán a megtapasztalt érzések kibeszélése nélkül kellett volna megélniük: a gyászt. Rengeteget beszélgettek az órákon, elmesélték a saját történeteiket, megosztották a társaikkal, hogy ők kit veszítettek már el. Fügétől pedig saját rajzaikkal és egy videóösszeállítással búcsúztak.
A gyerekek érzékenyítése azonban már Füge megjelenésével elkezdődött. Az osztály találkozott autistákkal, vakokkal és a velük érkező vakvezető kutyákkal ismerkedett meg, és ellátogatott az idősek otthonába is, ahol a lakókat műsorral lepték meg, és általuk gyűjtött plüssjátékokat ajándékoztak nekik.
„Abszolút önzetlenül segítettek – meséli Anita. – Azt gondolom, hogy nekik már belülről jön, hogy hogyan kezeljék az ilyen helyezeteket. Ezek a gyerekek sokkal értékesebbek lesznek, mert sokkal több inger éri őket.”
Az online térben
Füge posztját Andi másik yorki kutyusa, Mirike örökölte meg, ő már a távoktatásban is részt vett. A pandémia betörésével az osztály Sakkpalotástól, kutyástól költözött az online térbe. Anita YouTube-csatornát indított, ahol a gyerekek játékos formában tanulhattak tovább, és jutalomképpen a videók végén viszontláthatták Mirikét, aki az iskola udvarán mutatta be kedvenc trükkjeiket.
Anita és a szülők együttes erővel fogtak össze, hogy a gyerekek a lehető legkönnyebben vészeljék át az otthon töltött időszakot. Ennek ellenére a diákok nagyon várták, hogy visszatérhessenek az iskolába, találkozhassanak a barátaikkal, és munkájuk jutalmaként megsimogathassák Mirikét.
A Dívány és a Lidl 2021-ben is meghirdeti Szupertanár-pályázatát! Részletes információkat az alábbi linken találsz:
