Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az első osztályos kis nebulók még együtt játszanak a fiúkkal, másodiktól már elindul a nemek elkülönülése, majd egészen addig „hülye” marad az ellenkező nem, amíg meg nem érkeznek az első hormonfröccsök. Nagy tévhit, hogy a felvilágosításra és az iskolai kapcsolatok szemmel tartására csak hatodik osztálytól van szükség.
Közhely, de igaz, hogy a mai gyerekek jóval korábban érnek – testileg mindenképpen. A harmadikos-negyedikes lányoknál már beindul a nővé válás folyamata, egyre szembetűnőbbek a fizikai különbségek. Az első „járunk?” kérdésre azért a legtöbb esetben még várni kell, hiszen lélekben gyerekek maradnak, és maximum az első kamaszos szárnypróbálgatásaik lázadásában égnek, nem a szerelemben. Ám ez az a kor, amikor nagyon érdemes odafigyelni arra, hogy a fejlődő testtel járó, olykor szorongást keltő változásokról, a nemiségről, a szexualitásról beszélgessünk a gyerekünkkel, mert az a bizonyos felvilágosító óra 12 éves korban a legtöbbjüknél már rég elkésve érkezik. Kisebb gyerekeknél még megvan az a kapcsolat szülő és gyerek között, ami lehetővé teszi a bizalmas beszélgetéseket, még mi lehetünk anyaként vagy apaként az elsődleges információforrás az internet és a kortárs hiedelmek helyett. Érdemes kihasználni ezt az időszakot, mert nem feltétlenül tart sokáig.
Kinek a dolga felvilágosítani a gyereket?
A tanárok az alsó osztályokban jellemzően még nem foglalkoznak a gyerekek kamaszodásával, a nemek közt kialakuló rivalizálással, vagy épp az első suta, bokán rúgós, copfhúzós tetszésnyilvánításokkal. Mi, szülők vagyunk azok, akik a gyerek életkorának megfelelően folyamatosan kommunikálhatunk a szexualitásról. Nem várhatjuk el az iskolától, hogy átadja azokat az értékeket, amiket személyesen mi képviselünk, és amiket szeretnénk továbbadni. Arról, mi a vágy, mi a szerelem, honnan ismerni fel ezeknek a jeleit, mik egy kapcsolat alapszabályai, hogyan mondjunk nemet, hogyan kerüljük el a veszélyeket, mi történik pontosan szex közben, szülőként mi adhatunk pontos felvilágosítást a gyerekünknek.
Ehhez persze szükség van arra is, hogy mi magunk tisztában legyünk a tényekkel, azokkal az eszközökkel, trendekkel, szóhasználattal, amik a mostani korra jellemzőek, nyitottak legyünk, és előzetesen elgondolkodjunk azon, mégis milyen üzenetet szeretnénk közvetíteni – és mennyire vagyunk ebben hitelesek. Tisztáznunk kell, mi hol tartunk a saját szexualitásunkban, mennyire vagyunk nyitottak és mennyire tudjuk elfogadni, hogy a gyerekünk más véleményen van vagy lesz. Ezt a felvilágosító órával kapcsolatban sem árt minél korábban egyeztetnünk otthon, ugyanis mást gondolhat minden adott család mondjuk a házasság előtti nemi életről vagy az abortuszról. Sokan visszariadnak attól, hogy a gyerek más szempontrendszereket is megismer, mint amit szülőként mi szeretnénk közvetíteni, de ez mindenképpen elkövetkezik, ráadásul általában előbb, mint hogy etikaórán felvetnék ezeket a kérdéseket.
Nem, nem ér rá később
Ugyanúgy, ahogy megtanítjuk a biztonságos közlekedés aranyszabályaira vagy az étteremben evéshez szükséges illemszabályokra, a nemiség is csak egy újabb területe az életnek, amiben el kellene igazítanunk a gyerekünket, lehetőleg kicsi korától fogva mindig abban az ütemben, ahogy ő kérdez. Ha ezt nem tesszük meg, idővel akkor is enni és közlekedni fog, csak sokkal nagyobb a valószínűsége a baleseteknek. Ezért nem érdemes csupán arra várni, hogy az összes kínos kérdést majd megoldja az iskolai felvilágosító óra, mert nem fogja. Jellemzően nem olyan személy érkezik az órát megtartani, aki bizalmi kapcsolatban áll a gyerekekkel, a légkör feszült, mindenki ideges, zavarban van, és maga sem tudja, miért, de szégyelli magát.
Esély sincs arra, hogy a többiek előtt bárki bevállalna egy cikinek tartott kérdést, és megkérdezné rá a választ. Pedig alapvető, hogy a gyerekünk megtanuljon jól kommunikálni a testéről, az igényeiről, a szexről, megismerje a megfelelő nyelvezetét, tisztában legyen a biológiai tényekkel, és ezekről merjen kérdezni, tanulni. Fontos az is, hogy a testi fejlődés és a szexualitás, benne az önkielégítéssel, ne legyen tabu, ne társuljon hozzá szégyen, ne legyen az életnek egy olyan területe, amiről csak suttogva, egymás közt lehet beszélgetni a kortársakkal. Ennek kialakításában nekünk, szülőknek van elsődleges szerepünk, és ha mi nem állunk helyt, akkor jön az internet, a kortárs közösség, jobb esetben egy megbízható felnőtt – és hatodikra a gyerek már tele lehet tévhitekkel, félelmekkel.
Tanuljunk meg beszélgetni
Szülőként könnyű erről elmélkedni, ám egész más, amikor valóban konkrét kérdésekre kell válaszolnunk. Márpedig egy jó szülő-gyerek kapcsolatban a gyerek kérdez. Előfordul, hogy heverünk a tízéves lányunkkal a kerti nyugágyban, s miközben mi arról elmélkedünk, milyen nyugodalmas is ez a szép nyári perc, a gyerek hirtelen megkérdezi, hogy mégis mi az az orális szex, és hogyan kell csinálni. Ha ilyenkor nyitottan tudunk a kérdéshez hozzáállni, kiderülhet, hogy megevett egy banánt tízóraira, és a fiúk csúfolni kezdték, ő pedig azóta sem tud ezzel mit kezdeni. A fiúknál előfordulhat, hogy az osztályban valaki pornográf tartalmú képet vagy videót mutatott suttyomban a vécében, és a gyerek összezavarodva érkezik haza. Inkább mi, szülők legyünk azok, akik elmagyarázzuk, mit látott, annak mi a neve, hol a helye egy kapcsolatban, miben más a pornó a valósághoz képest, és válaszoljunk a felmerülő kérdésekre, mint hogy várjunk hatodikig, amikor ezt „elintézik helyettünk”.
Nehéz ilyenkor nyugodtnak maradni, hiszen a legtöbben cipeljük azt a régi szégyenérzést, amit saját kiskamaszkorunkban tapasztaltunk meg, de érdemes megpróbálni túllépni az álszemérmen. Nagyon sok szorongástól megkímélhetjük a gyereket, ha el tudjuk neki magyarázni a test működését, a hormonokkal járó változásokat, a szex mikéntjét, így segíthetünk neki abban, hogy egészséges testképpel induljon neki a felnőtt életnek, és a nemi élete is biztonságosabb legyen. A kioktatás, a gúnyolódás, a felháborodás, a tiltás teljesen hatástalan eszközök: persze természetes, hogy megijedünk attól, hogy a gyerekünk kamaszodni kezd, de az is természetes, hogy vele ez történik. Érezhetjük korainak, de ezzel nem befolyásoljuk a menetét, ráadásul a gyerek nem attól fog holnaptól vad nemi életet élni, ha tőlünk ma este megtudta, hogyan kell. Nem is a felvilágosító órán hallottaktól vagy egy könyvtől, hanem a saját tempójának függvényében. Legalábbis jó esetben.
Az én gyerekem márpedig nem szexel
Előfordul, hogy a szülők inkább elzárkóznak a kamaszkortól és a testi-lelki változásoktól, olyannyira, hogy azt sem tűrik el, hogy valaki más beszéljen erről a diákkal az iskolában. A tagadás természetesen nem old meg semmit, ám ez nem tartotta vissza például a brit szülőket attól, hogy botrányt kiáltsanak, amikor 2011-ben az általános iskolások olyan kiadványt kaptak kézhez, amelyben az orgazmusról vagy a prostitúcióról éppúgy szó esett, mint az előjátékról, mindezt pedig a legkisebbek is elolvashatták. A brit szülők egy része inkább élt azzal a jogával, hogy eldönthette, részt vehet-e felvilágosító órán a gyerek, vagy sem, és nem engedélyezte a kiadványok átböngészését.
Egy német házaspár 2006-ban vallási okokra hivatkozva mind a négy gyerekét eltiltotta azoktól a felvilágosító foglalkozásoktól is, amelyek a gyerekek ellen elkövetett szexuális kizsákmányolás megelőzését tűzték ki célul. Ügyük az emberi jogi bíróságig jutott, ugyanis az iskolában a foglalkozáson való részvételt kötelezővé tették. A szülőkre pénzbírságot, majd annak visszautasítása után börtönt szabtak ki. Különböző kutatások eredményeiből egyébként tudjuk, hogy az iskolai felvilágosítás nem okoz kárt a gyerekekben, sőt: segít elkerülni a nemi betegségeket, a nem kívánt terhességet, az erőszakot. Az is egyértelműen kiderült, hogy csupán a tények ismeretétől nem lesz nagyobb indíttatásuk nemi életet élni, ugyanis a tinédzserek – a család vallásától és pártállásától függetlenül – nem attól kezdenek szexelni, hogy valaki beszélget velük a szex létezéséről.
Ki kompetens a témában?
Bár a szülő szerepe létfontosságú ez ügyben, naivitás lenne azt gondolni, hogy csak mi vagyunk/leszünk azok, akikkel a gyerekünk a testi fejlődésről és a szexről beszél. Alapvetően a tinik körében ez a fő téma, és erre reagálva a pedagógusok is tarthatnak felvilágosító órákat. Jellemzően az osztályfőnök, a védőnő és a biológiatanár szerepe ez, de több intézményben hívnak meg különféle szervezeteket előadást tartani. Jó esetben nem csak egyetlen alkalomból áll a történet, amikor a gyerekeknek eldarálják, hogyan kerüljék el a nem kívánt terhességet és a nemi betegségeket. A szex ennél jóval sokrétűbb, és nagyon fontos, hogy jelenlegi túlszexualizált világunkban a gyerekek tudjanak arról, mit jelent pontosan a beleegyezés, hogyan ismerhetik fel a saját vágyaikat, akár azokat is, amelyek azonos neműek felé vinnék őket, mi számít erőszaknak, hogyan léphetnek ki egy olyan helyzetből, amire még nem érzik késznek magukat, kitől kérhetnek segítséget, ha baj van, miért vigyázzanak az okostelefonokkal készülő fényképekkel, videókkal, hogy a szex, a flört a népszerűség- és hatalomvágyról éppúgy szólhat, mint a kölcsönös örömszerzésről. Ehhez nyilvánvalóan kevés az az egy felvilágosító óra, és akár kevésnek érezhetjük magunkat szülőként is, mert nem tudunk kellően oldottan beszélgetni a témáról, vagy a gyerek nem minket kérdez. Ilyenkor hívhatunk segítségül olyan, megbízható forrásból származó, hiteles információkat átadó könyveket, honlapokat, amelyek kielégítik a gyerek kíváncsiságát:
