Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Attól a pillanattól kezdve, hogy megtudjuk, kisbabánk lesz, minden gondolatunk körülötte forog. Ám, amíg várjuk, fogalmunk sincs arról, micsoda titkokkal születik majd. A baba testével és lelkével kapcsolatos tényekre ugyanis gyakran csak a születése után derül fény.
Talán már közhely is, hogy a természetben minden olyan okosan van kitalálva, de ez tényleg így van. Az állat- és növényvilágban erre megannyi példát láthatunk, de a sorból az emberek sem maradnak ki. Íme, a megannyi bizonyíték!
A babáknak nincs térdkalácsa
Ha próbáltál már egy négykézláb mászó baba után ugyancsak négykézláb mászni, akkor pontosan tudod, hogy micsoda terhelést rósz vele a térdeidre. A babáknak többek között pont ezért nincs térdkalácsa. A Healthline szerint ennek a születéskor is kulcsfontosságú a szerepe, merevebb, csontos térddel ugyanis világra jönni nagyon nehéz lenne, mi több, nagy valószínűséggel az anyák és a babák sem úsznák meg sérülések nélkül. Ezzel szemben a porcokból álló térd sokkal rugalmasabb, amely tulajdonság később, a kúszásnál, a mászásnál és a járástanulásnál is ideálisabb.
A csecsemők a térdízületükben csupán egy, a magzati fejlődés embrionális szakaszában kialakult porcdarabbal látják meg a napvilágot, és emellett az is igaz, hogy a testükben sokkal több porc van, mint a felnőttekében.
Dr. Eric Edmonds orvos szerint a legtöbb gyermek térdkalácsának lassú, hosszú ideig tartó csontosodása 2 és 6 éves kora között kezdődik, és általában 10-12 éves korra fejlődik teljesen csonttá.
300 csonttal születnek
Ha már a csontoknál tartunk, ugyancsak érdekes tény, hogy a babák 300 csonttal születnek, ami hellyel-közzel 50 százalékkal több, mint a felnőtteknek.
A csontok később, a növekedés során olvadnak csak össze, így lesz idővel 206.
Ha még így is nehéz elképzelni ezt a folyamatot, elég csak az újszülöttek és csecsemők koponyacsontjai közötti lágy részre gondolnunk. A kutacsnak hála születéskor a baba koponyalemezei könnyebben tudnak mozogni azért, hogy a feje alkalmazkodhasson a szülőcsatornához.
Titokzatos reflexek
A babák igen sok reflexe közül az egyik a járás – vagy valami olyasmi, hiszen ilyen korban még nem lehet igazi lépésekről beszélni. Ha a babát – ügyelve a nyakára, fejére – a karjaink alatt tartjuk, és hagyjuk, hogy a talpa sík felülethez érjen, akkor látni fogjuk, hogy az egyik lábát a másik után teszi. Ez a reflex segíti a kicsiket abban, hogy közvetlenül a születésük után az édesanyjuk hasán fekve a mellhez kúszhassanak.
A reflex a picik két hónapos korára eltűnik, és majd csak az első évük vége felé jelenik meg ismét, már tanult viselkedésként, a járás elsajátításakor.
Egy másik, a Moro-reflex a babák egy rejtélyes válasza a világra, amely során egy hirtelen vagy hangos zajra kinyújtják a karjukat, lábukat, kinyitják a tenyerüket, majd minden visszaáll nyugalmi helyzetbe. Ez a reflex általában az első hónapban éri el a csúcspontját, és körülbelül két hónapos korban tűnik el.
Ízlelőbimbók hada
Az nem újdonság, hogy a babák ízérzékelése már az anyaméhben elkezd fejlődni, ráadásul már a várandósság kilencedik hetében az első ízlelőbimbók-kezdeményeik is megjelennek. Arról viszont kevesebbet hallunk, hogy egy újszülött sok ezerrel több ízlelőbimbóval érkezik a világra, mint amennyi nekünk, felnőtteknek van. Pedig tény, hogy amíg a „nagyok” nyelvén 2-8 ezer ízlelőbimbó található, addig a babákén 10 ezer.
Szemtől szemben
Sok-sok kutatás témája volt már az anya-gyerek kapcsolat, de az, amit egy korábbi tanulmány kiderített, több mint megható. Az anyákat és 3 hónapos csecsemőiket szemtől szemben való interakcióik során figyelték meg, miközben a pulzusukat mérték.
Az elemzés azt mutatta, hogy csupán rövid másodpercek kellettek ahhoz, hogy pulzusuk összehangolódjon.
Különféle nyelveken síró babák
Azt tudtad, hogy a csecsemők sírásának dallama megegyezik az anyanyelvükkel? Igen, ez azt jelenti, hogy már a sírás hangzásából lehet tudni, hogy melyik baba magyar, német vagy éppen francia.
Kutatók megállapították, hogy a csecsemők a terhesség utolsó három hónapjában választják az anyjuk anyanyelvét, amelyet a születés utáni hangjuk is tükröz.
Azt állítják, hogy már pusztán a sírásaikból és a gurgulázásaikból meg lehet különböztetni a különféle akcentusú szülők gyerekeit.
