Ahol két testvér él, ott bármin össze lehet különbözni: és ez bizony időről időre vicces, még ha máskor nagyon idegesítő is.
„A testvér ajándék, szívesen neked adom az enyémet” – aki több gyermeket nevel, netán magának is voltak testvérei, pontosan ismeri ezt az érzést. A tesó az, aki főként gyermekkorodban rengeteg időt tölt veled, ideális esetben közel áll hozzád, viszont rettenetesen fel tud idegesíteni… Hát tulajdonképpen bármivel. Óvodásoknál ezt szorozd meg tízzel, és máris érted, miről beszélek.
De miért jobb a testvéremnek?
Autókázni például veszélyes lehet, amennyiben fel akarod hívni a gyerekek figyelmét valamilyen érdekes látványra, amely felé közeledtek. Nem arra gondolok, hogy esetleg valamelyikük nem veszi mégsem észre, és ebből lesz a dráma, hanem arra a hatalmas arcátlanságra, hogy a dolgok hajlamosak arra, hogy ott legyenek, ahol. Tehát ha a HÉV az autó bal oldalán halad, akkor az csak az egyik gyerek ablakához esik közel, a másikéhoz nem, így remekül meg lehet sértődni azon, hogy miért az ő oldalán volt a HÉV, traktor, tehén, szénabála, atomrobbanás. Vagy miért az ő oldalán volt több, kék színű, nagyobb, bármi.
Enyém, tiéd, vagyis inkább csak az enyém
Ami tiéd, az az enyém, de ami enyém, az nem a tiéd – szól A Pál utcai fiúk musical einstandról szóló dala, amit testvérviszonyokra is egyszerű vonatkoztatni.
A játékok tulajdonjoga meglehetősen furcsa kérdés tud lenni időnként, a saját játék megingathatatlanul saját, ellenben a testvér miért nem engedi, hogy az övével játsszak, miközben ő azért ne játsszon az enyémmel?
Ennek minősített esete alakulhat ki akár zenehallgatás közben is, ha a tesók felváltva választhatnak számot. Gyanítom, nem csak az én gyerekeim képesek összeveszni azon, hogy „kié” volt az aktuálisan meghallgatott Gryllus Vilmos-dal, és legközelebb ki választhat – még akkor is, ha egyébként mindketten ugyanazt szerették volna meghallgatni.
Vicces lehetne – de nem altatás közben!
A „nem hagy aludni” egy örök téma, melynek n+végtelen számú változata létezik. Túl sokat mozog, túl hangosan vesz levegőt, túl keveset mozog, hozzám bújik, nem bújik hozzám, megszólalt, nem válaszol, miért ő bújik hozzád, miért úgy bújik hozzád…
Személyes mélypontomnak tekintem, amikor gyermekeim szókincsében megszületett az „oldalnyakfél” – az alternatív anatómia alapján ez a szülő nyakának a mellette fekvő gyerek oldalára eső bőrfelületét takarja.
Ha a testvér úgy akarja átkarolni a szülőt, hogy a másik úgynevezett oldalnyakfelére is átnyúl, az gyakorlatilag megbocsáthatatlan bűn, amelyet azonnali agresszív rikácsolással kell megtorolni. Ennyit a délutáni alvásról, ugye.
Szeretet dekára mérve
Persze a tesók nemcsak civakodnak, de szeretik is egymást, ám még ezen a téren is lehet szarvas hibát véteni. El tudjátok képzelni azt, milyen rossz érzés lehet, ha túlzottan szeret a testvéretek? Az én kisebbik gyermekem legalábbis panaszosan jelezte már, hogy túl erősen ölelte meg őt nővére, és kétség ne legyen felőle, egyáltalán nem fojtogatásról, mindössze kedves, egyszerűnek tűnő ölelésről volt szó. Ez a példa is mutatja, hogy aki szeretne problémát találni maga körül, az kitartó munkával fog is.
Az egyenlő mindig mást jelent
Ha már a méricskélésnél tartunk: az én gyerekkoromban a kóla milliliterre kiporciózása volt az egyik legplasztikusabb példája annak, hogy a tesók ügyelnek arra: mindenből grammra, centire, milliliterre ugyanannyi kell a tesóknak. Egy családtag idézi fel nevetve rendszeresen azt a jelenetet, amelyet egy gyorsétteremben látott: a tálcával érkező szülő levegővétel nélkül,
emelt hangon tudatta a gyerekekkel, hogy a tálcán levő minden hamburger ugyanolyan, ugyanakkora és azonos hőmérsékletű.
Akkor még nem értették feleségével gyermektelen párként, hogy megőrült-e a szülő – két gyerekkel később már pontosan tudják, hogy ez teljesen normális. Vagyis nem, de mindenkivel megtörténik, így a szülői reakció kicsit sem túlzó vagy éppen fura.
Ugyanakkor: ha van két croissant, de az egyik testvér megeszi reggelire az egyiket, míg másikuk elteszi későbbre, akkor a croissant híján szenvedő testvér ettől még skandallumot kiált. Az igazságosság és az egyenlőség tehát rugalmasan értelmezhető: mindig aszerint, hogy neked mely nézőpont felel meg leginkább. Ezzel még közel sem ér véget a tesóproblémák sora: biztosan neked is vannak sztorijaid, írd meg azokat nekünk Facebookon – és azt is olvasd el, hogy égetik le a szüleiket a gyerekek.
