Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A testérek közötti rivalizálás fő oka az igazságérzetük sérülése. Ha figyelünk az egyenlő bánásmódra és mindegyik gyereknek biztosítjuk a teret saját személyisége kibontakoztatására, akár fontos készségeket is elsajátíthatnak a konfliktusaikból.
Nem számít, mekkora a korkülönbség a testvérek között, a tesórivalizálás elkerülhetetlen – derül ki Perri Klass gyermekorvostól és írótól. Ha kicsi a gyerekek közti korkülönbség, legjobb játszótársai és legrosszabb ellenségei is lehetnek egymásnak, gyakran cserélgetve a két viszonyulási módot. De ugyanígy neheztelhetnek egymásra azok a testvérek is, akik közt nagyobb a korkülönbség. Idővel azonban a rivalizáció gyakran enyhül.
Egy 2019-es kutatás szerint, ha a szülők megfelelően tudják kezelni gyermekeik versengését, az olyan készségek elsajátítására ad lehetőséget, mint a tárgyaláskészség, a kompromisszumkészség és a konfliktuskezelés.
Akkor dúl igazán a testvérháború, ha az igazságérzetük sérül
A testvér-rivalizálást az fűti igazán, ha azt tapasztalják, szüleik nem igazságosan tettek rendet közöttük, mármint a szakértők szerint. Akkor is sérül igazságérzetük, ha az egyik testvér több figyelmet kap a szülőktől, illetve, ha kisebb mértékű büntetést kap a másik. Fontos a gyerekek lelkivilágának továbbá az is, hogy különlegesnek érezhessék magukat, ne csupán egynek a homogén „gyerekek” kategóriából a családon belül.
Ha a szülőknek nem sikerül gyermekkorban pozitív vágányra terelni a gyerekeik közti rivalizálást, ez a háborús viszony akár a felnőttkorba is elkísérheti őket. Fontos tehát, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogyan lehet egészségesen megoldani a konfliktusos helyzeteket.
5 lépéses konfliktuskezelés testvérek között
Dr. LaNail R. Plummer, az Onyx Therapy Group vezérigazgatója 5 lépéses konfliktuskezelési megoldást javasol a többgyermekes szülőknek:
- Teremtsd meg a megfelelő hangulatot! Például: „Egy család vagyunk, meg kell tanulnunk kijönni egymással, hogy hogyan támogassuk egymást, és hogyan fejezzük ki az érzéseinket.”
- Adjunk esélyt a gyerekeknek a lenyugvásra, válasszuk szét őket! Például: „Meg fogjuk beszélni ezt a veszekedést, de előbb arra szeretnélek kérni titeket, hogy vonuljatok el külön, és vegyetek egy nagy lélegzetet. Öt perc múlva rátok nézek külön-külön.”
- Nézzünk rá a gyerekekre öt perc után! Ilyenkor fontos, hogy biztosítsuk a gyerekeket, hogy megértjük, hogyan éreznek, és hogy nehéz nekik az adott konfliktus megélése. Hangsúlyozzuk, hogy ezt az ügyet közösen, egy családként kell megbeszélni.
- Gyűjtsük egybe a gyerekeket! Emlékeztessük őket, hogy mindegyiküket nagyon szeretjük. Ezután egyenként kérjük meg a gyerekeket, hogy mondják el, mi történt, és adjunk 2-2 megoldási lehetőséget mindenkinek. Miután ezzel végeztünk, ismételjük el az összes gyerek beszámolója alapján, mi történt, és beszéljük át velük a megoldási lehetőségeket, egy családként döntésre jutva.
- Dicsérjük meg a gyerekek erőfeszítését! Például: „Néha nehéz az érzéseinkről beszélni és megoldásra jutni, de olyan ügyesek voltatok, hogy közösen megcsináltuk ezt! Nagyszerűek vagytok! Nagyon szeretlek titeket!”
Egy kis gyakorlással nemcsak a testvérkonfliktusokat fogják tudni jobban kezelni a gyerekek, de a tágabb környezetükben előforduló összetűzésekhez is fel fogják tudni használni ezt a tudást.
Hogyan csökkentsük tovább a tesórivalizálást?
Ha néhány apróbb trükkel megspékeljük Plummer 5 fázisú konfliktusmegoldását, még jobban segíthetjük gyerekeink kapcsolatát egymással.
Először is, ne könyveljük el az egyik gyereket „az okosnak”, a másikat pedig „a szépnek”. Ezzel egymáshoz hasonlítjuk őket, ami szétválasztja őket, egymás riválisának élik meg magukat. Ha a megbeszélt szabályokat áthágják, ha rosszalkodnak, következetesen ugyanazt a büntetést kapja mindenki ugyanazért a rosszaságért. Ne álljunk egyikük pártjára sem a vitákban.
Másodszor, érdemes segíteni a gyerekeket abban, hogy pozitív képet alkossanak a másikról. Tehetjük ezt úgy, hogy dicsérve beszélünk az egyik gyerekünkről a másiknak. Sarkalljuk őket arra, hogy próbálják meg a másik helyzetébe képzelni magukat, ezzel promotálva az empatikus hozzáállást egymáshoz.
Harmadszor pedig, adjuk meg mindegyik gyereknek a teret arra, hogy kibontakoztathassa saját egyéniségét. Szervezzünk külön szülő-gyerek időt mindenkivel egyesével olyan tevékenység keretein belül, amit az adott gyerek szeret. Próbáljunk meg kialakítani mindegyik gyereknek egy saját, egyéni teret, ami csak az övék.
Ezek mellett érdemes olyan programokat is szervezni, ahol a családi egység szépségeit is megélhetik a gyerekek. Menjünk együtt kirándulni, társasozzunk, élvezzük egymás társaságát!
