Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az utód megfelelő táplálása elsődleges egy faj túléléséhez. Az embereknél a szoptatás mellett ott a tápszer, de az állatvilágban ennél sokkal érdekesebb a helyzet. Néha rovarok is képesek tejet termelni.
Biológiából még azt tanultuk, hogy csak azok az állatok táplálják anyatejjel kölykeiket, akik emlősök. No de mit is jelent ez pontosan? A kritériumok közé tartozik, hogy az illető élőlénynek legyen emlője. Azaz szoptat az oroszlán, az elefánt, a ló, a kutya, és még sokan mások (több mint ötezer emlősfajt ismerünk). Ezt még magunk elé is tudjuk képzelni, talán láttuk is vidéken töltött gyerekkorunkban. A tehén, a kecske, a juh tejét rendszeresen fel is használjuk, ami azért egyedülálló, mert az ember az egyedüli állat, ami tőle eltérő faj tejét eszi vagy issza a táplálkozása során. No de mi a helyzet azokkal az emlősökkel, akiknek nincs látható emlőjük, és hogyan szoptat a bálna a víz alatt?
Anyatejes táplálás a vízben
Aki próbált már szoptatni, az tudja, hogy a megfelelő testhelyzet, a jó szoptatási technika megtalálása milyen nehéz lehet. Vajon hogy történik ez meg a víz alatt? A szoptatáshoz – akárcsak a szívószálon keresztül történő iváshoz – összetett anatómiára van szükség, hiszen el kell zárni a légutakat minden alkalommal, amikor az állat nyel, ráadásul a szívómozgás lehetetlen a tensor veli palatini néven emlegetett, a fülek tövétől a lágy szájpad széléig nyúló izomcsoport nélkül. A borjaknak van ilyen, no de ki látott már mellbimbókkal rendelkező rozmárt, fókát, delfint vagy bálnát? A tudósok igen. Számunkra ezek azért nem tűnnek fel, mert az anya testébe rejtve, befordulva helyezkednek el. Amikor a kölyök enni szeretne, megböki orrával a bálna emlőréseit, amitől a mellbimbók kifordulnak, a kicsi köréjük fonja a nyelvét, így a sűrű, zsírban rendkívül gazdag, szinte a fogkrém állagához hasonló folyadék rögtön a szájába, és nem a vízbe kerül. A módszer elég hatékony: egy fiatal borjú testtömegének 10 százalékát viszi be anyatejjel, ami a kék bálna esetében akár 200 liter tejet jelenthet naponta.
Emlő nincs, tej van
Ez azonban furcsaságban még messze a lista hátulján helyezkedik el. Az olyan, kloákával rendelkező emlősök, mint a hangyászsün vagy a kacsacsőrű emlős, egészen egyedülálló módját találták meg a szoptatásnak. Nem elevenszülők, hanem tojással szaporodnak, ráadásul nincs mellbimbójuk, sőt, a már említett izom is hiányzik a kölykök koponyájáról. A szoptatásnál azonban nem az emlő, hanem a tejet termelő emlőmirigyek játszanak főszerepet, ez pedig kifejlődött náluk is. Ezért a tojáshéjtól megszabadult kölykök az anyaállat hasfalának bőrére szivárgó tejet nyalogatják fel. Azért ezt teszik, mert a faj tagjainál a száj a kemény héjú zsákmány megrágásának megfelelően módosult, így nem is lenne alkalmas a szopómozgásra. Ez a módszer azonban növeli a fertőzések esélyét, ezért az anyatej külön, más faj tejében nem megtalálható antibakteriális összetevőket tartalmaz.
Őrült állatvilág: egyes pókok, sőt madarak is képesek tejet termelni
Itt dől meg végleg az elmélet, ami szerint csak az az élőlény táplálja emlőjéből kölykeit, akinek megvan ehhez a megfelelő szerve. A Délkelet-Ázsiában őshonos ugrópók, a Toxeus magnus is szoptat, azaz cukrokban, zsírokban és fehérjékben gazdag folyadékot választ ki, amivel kicsinyeit táplálja. Ez a fajta gondoskodás, ami a kis pókok első 20 napjában a kizárólagos táplálékot jelenti, az utódok felnőtté válásáig meg is marad. Hasonlóan érthetetlennek tűnik egyes madarak, például a pingvinek, a flamingók és a galambok tejtermelési szokása is. Ezt nemcsak a nőstény, de a hímnemű szülők is előállítják, de nem a hasukon, hanem a szájukban elhelyezkedő mirigyek segítségével. A tejszerű, fehérjében, zsírban, ásványi anyagokban gazdag anyag a torkuk tövében lévő kis tasakban választódik ki, amely alapesetben a táplálék megnedvesítésére szolgál. A fiókák kikelése után azonban a szülők ezt a kicsinyek csőrébe öntik.
Miért a tehenet fejjük, és nem a disznót?
Térjünk vissza kicsit az emlősökhöz, és az ember azon furcsa szokásához, hogy más fajok anyatejét eszi, issza. Vajon mi alapján döntöttük el, hogy melyik állatot fejjük meg? Döntő szerepet játszott az élőhely, hiszen a Kárpát-medencében nehezen találnánk teve- vagy jaktejet. Ám ott a könnyen szaporítható, ezen az éghajlaton kiválóan megélő sertés, akit valamiért csak a húsáért és zsírjáért tartunk. Miközben a disznótej hasonló mennyiségű fehérjét és cukrot tartalmaz, mint a tehéné, bár annál kicsit zsírosabb. Eleink valószínűleg meg is próbálták ezt kinyerni, csakhogy a sertés csecsbimbói kicsik, sok is van belőlük, ezért fáradságos és hosszadalmas volt a munka, plusz a koca csak kétóránként választ ki kis mennyiségű folyadékot. A tehénnek, a kecskének van külön, a tej tárolására alkalmas tőgye, könnyebben kézre álló csecsekkel, így tőlük kevesebb erőfeszítés árán nyerünk nagyobb mennyiségű tejet. 2015-ben azonban egy holland gazdaság úgy döntött, nem jelenthet akadályt semmi, így sertéstejből állítottak elő sajtot. A megszokottnál sósabb és krémesebb termék azonnal gazdára talált, kilónként 650 000 forintos áron kelt el.
A csótánytejé a jövő?
A sertéstej valószínűleg nem lesz elterjedt az élelmiszerpiacon, egy annál sokkal bizarrabb folyadék azonban igen. Bár ezt sosem gondolnánk róluk, a csótányok is kiválasztanak testükből tejszerű nedvet az utódok táplálásához. Mindez azért ilyen érdekes, mert az utóbbi években egyfajta superfoodként próbálják értékesíteni. A Diploptera punctata élve születő utódait eteti fehérjében, szénhidrátban, zsírban, vitaminokban gazdag tejkristályok segítségével. Az anyag tartalmazza mind a kilenc esszenciális aminosavat, azaz teljes értékű fehérjeforrásnak számít, ráadásul nincs benne laktóz, sem tejfehérje, így egyes tudósok már a jövő élelmiszerét látják benne. A laboratóriumi kutatások szerint háromszor olyan tápláló, mint a tehéntej, a bivalytej vagy az emberi anyatej. Begyűjtése azonban nagyon problémás, hiszen a nőstény csótány nagyon kis mennyiségben állítja elő, a kristályokat ráadásul a hasából kell begyűjteni. 100 grammnyi anyaghoz 1000 csótány megölésére van szükség, így várhatóan a tömegtermelést nem fogják megvalósítani.
