Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A gyerekek szörnyen megsínylik, ha egyik szülőjük fegyverként használja fel őket a másik szülővel szemben. A szülői elidegenítés veszteségek sorozatát indítja el életükben.
A bántalmazó kapcsolat, ha egy gyermek is bekerül a képbe, nemcsak a felnőttek színterét dúlja fel, hanem a gyerek lelkivilága is óhatatlanul sérül benne. Jennifer Harman pszichológus, a Colorado State University docense arról írt, hogy a családon belüli erőszak egyik formája lehet, amikor az egyik partner a közös gyermeküket használja fegyverként a másik ellen: akár azzal, hogy kémkedéssel bízza meg a gyermeket a másik szülő kapcsán, akár azzal, hogy a gyerek végleges elvesztésével fenyegeti a másikat. Egy harmadik, kegyetlen módja, amikor a bántalmazó fél a másik szülő ellen fordítja közös gyermeküket. Elhiteti a kicsivel, hogy a másik szülő sohasem szerette valójában, hogy elhagyta őket, vagy hogy veszélyt jelentett rájuk, esetleg pont, hogy a másik fél volt bántalmazó. Ezzel a taktikával és gázlángolással nemcsak a korábbi partnerét bántja a manipuláló fél, hanem a saját gyermeke lelkén is mély sebet ejt. Azonban gyakran egy átlagos válás esetében is előfordulhat a szülői elidegenítés, még ha nem is volt bántalmazásról szó a felnőttek kapcsolatában.
Veszteségek sorát idézi elő, ha az egyik szülő a másik ellen fordítja közös gyereküket
A szülői elidegenítés szindróma (PAS) azzal jár, hogy az elidegenített szülővel szemben mély haragot, megbántottságot él meg a gyerek, és azt érzi, elárulta őt a szülő. Egy elhagyott szeretőhöz hasonló érzések kavarognak benne, csak sokkal mélyebben szántják végig a szívét, mivel az egyik elsődleges kötődését veszíti el a távolra tolt szülő személyében. A szülői elidegenítés egy sor veszteséget von maga után, amelyek nagy károkat okozhatnak a gyerekekben.
Az önmagába vetett hit elvesztése
A gyerekekben, akiket fegyverként használtak fel az egyik szülőjük ellen, felnőttkorukig kísérthetnek meghasonlott emlékeik. Ugyanis gyerekként elkezdik megkérdőjelezni saját gondolataikat és élményeiket a bántalmazott szülővel kapcsolatban, nem bíznak saját élményeikben, mivel annyira szembemennek azzal, amivel a bántalmazó szülőjük eteti őket. Felnőttkorukban is tehetetlennek és eltávolodottnak érzik magukat érzelmeiktől, és nehezen tudnak megbízni másokban.
Az ártatlanság elvesztése
A bántalmazó szülő megfosztja gyermeki ártatlanságától saját gyerekét azzal, hogy olyan ötleteknek és viselkedésmódoknak teszi ki, amelyek nem az ő korosztályának valóak, vagy egyenesen helytelenek. Felnőttszintű döntések elé állíthatja, például az elé, hogy fenn akarja-e tartani a kapcsolatot a másik szülőjével is. A bántalmazó szülő ezenkívül elhanyagolhatja a gyereke fejlődésbeli igényeit is, például idejekorán ösztökéli függetlenedésre, vagy olyan szerepet oszt rá, amelyben a gyereke gondoskodik róla. Ezt a szerepcserét, amikor a gyerek kénytelen szülői szerepbe lépni saját maga és a szülője felett is, parentifikációnak hívják.
A szülői kapocs elvesztése
Amikor egy gyereket elidegenítenek az egyik szülőjétől, elkezdi elutasítani saját identitása egy részét is, mivel túl fájdalmas lenne a megbántottság és a harag érzete miatt elismerni ezt a köteléket. Elutasítja a bántalmazott szülőtől kapott fontos szülői kötődést. A kapcsolat elvesztése és a megosztott identitás rövid és hosszú távon is kifejti negatív hatását feldolgozatlan gyász és alacsony önbecsülés formájában.
A szélesebb családi kör felének elvesztése
Ahogyan a gyerek egyre jobban eltávolodik az egyik szülőjétől, úgy az apai/anyai ág többi tagjának is búcsút mond. Elesik azoktól az élményektől és lehetőségektől, amelyeket ezek a családtagok nyújtani tudnának, ilyen például a szociális támogatás vagy a szakmai lehetőségek megnyitása szociális hálójuk segítségével.
A szociális élet elvesztése
Néhány bántalmazó szülő elvágja gyermeke szociális életét: magántanulót csinálnak belőlük, lekorlátolják, kikkel barátkozhatnak, vagy teljesen más helyre költöznek, esetleg elrabolják őket. Ezzel megszűnik a gyerek korábbi társasági élete, elveszíti a tanulmányai során, a szabadidős tevékenységei közben szerzett kapcsolódásait, ha pedig másik országba is kerül, még a születési kultúrájától is elszakad. Mivel megszűnnek korábbi kapcsolatai, és a bántalmazó szülővel szövetségre lépett (önvédelemből), gyakran teljesen egyedül, titokban kell meggyászolnia a bántalmazott szülő elvesztését.
Mit lehet ilyenkor tenni?
A barátok és a rokonok vannak a leginkább abban a helyzetben, hogy segíteni tudjanak megvédeni a gyerekeket a szülői elidegenítéstől. Azonban gyakran ők sem képesek átlátni a helyzetet, vagy kívülről ők is azt látják, amit a bántalmazó fél próbál elhitetni a világgal, hogy a bántalmazott szülő elutasítja csemetéjét, vagy valamiképpen ő a hibás. Ha ők is a bántalmazott szülőt vádolják bántalmazással, a gyerek továbbra is szenvedni fog a helyzetében. Gyakran még a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek is arra fókuszálják figyelmüket, hogy a bántalmazó szülő és a gyerek közötti kapcsolatot javítsák, miközben figyelmen kívül hagyják a bántalmazó folytonos hatását.
Harman továbbá arról is említést tesz, hogy az amerikai nemzeti felmérések és statisztikák alapján nincs lényegi különbség a bántalmazott férfiak és nők arányában. Saját kutatásában sem talált jelentős százalékbeli különbséget abban, hogy milyen arányban használják fegyverként saját gyermekeiket a nők és a férfiak.
Ezek a szervezetek segíthetnek
Ha bántalmazás áldozata vagy, kérd szakemberek segítségét! Ha egy gyermek biztonságáért aggódsz, hívd fel a 116-000 segélyvonalat, amelyet a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány tart fenn. Az OKIT (Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat) +36 80 20 55 20 segélyvonalán a kapcsolati erőszak, gyermekbántalmazás, prostitúció és emberkereskedelem áldozatai is segítségre találhatnak. A felnőtt áldozatoknak a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) (+36 80 505 101) és a PATENT (+36 70 220 2505) jogsegélyszolgálat telefonszáma is rendelkezésére áll.
