Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A belga kislány édesapja brazil, így szülei, az eleve többnyelvű Belgiumban egymással angolul kommunikálnak. Eredmény: 8 éves közös gyermekük ért és beszél angolul, brazil portugálul, flamandul és franciául. Ez az egyik legnagyobb ajándék, amit a szülő adhat, mert a kétnyelvűségnek számos, tudományosan bizonyított jótékony hatását fedezték fel az utóbbi évtizedekben, nem is beszélve a későbbi munkaerőpiaci előnyökről, amit a nyelvismeret jelent. De ez persze nem ingyen van. Kétnyelvű gyermekeket nevelő magyar anyák mesélnek tapasztalataikról.
A tudomány álláspontja
Ugyan sokáig a tudományos megítélés negatív volt, főleg a késleltetett beszéd kialakulására, a nyelvek keverésére hivatkozva, az elmúlt évtizedek tudományos kutatásai egyértelmű eredményeket hoztak a kétnyelvűség pozitív hatásainak megerősítésére. Ma már tudjuk, a két nyelvet napi szinten, viszonylag kiegyensúlyozott mértékben használó személy nyelvi kifejezőképessége mindkét nyelven fejlettebb, árnyaltabb, szókincse gazdagabb, de emellett olyan agyi területeket aktivál a két nyelv folyamatos váltogatása, amelyek egyébként kevésbé jutnak szerephez. Például, tudományosan kimutatott tény, hogy az Alzheimer-kór kialakulását is évekkel képes késleltetni. Az agyi folyamatokban és a nyelvhasználatban nyomon követhető számos kedvező hatás mellett munkavállalásnál, utazásnál, multikulturális világunkban való eligazodásnál is hatalmas segítséget jelent, hiszen, ahogy mondani szokták:
„Annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz.”
Akik szülőként a saját bőrükön tapasztalják
De még a vegyes házaspárok által nevelt gyerekek esetében sem automatikus a kétnyelvűség kialakulása, hiszen amelyik nyelvterületen él a család, a többségi nyelv dominanciája erős kísértés a szülőnek, hogy anyanyelvét hátrahagyva csak egy nyelven kommunikáljon az egész család. Francia és angol nyelvterületen élő magyar édesanyák számoltak be arról, milyen áldozatokkal és nehézségekkel jár részükről, ha ragaszkodni akarnak ehhez a mérhetetlen nagy ajándékhoz, amit gyermeküknek adhatnak. A kétnyelvűség előnyeinek átlátásában az is segíti mindkét magyar asszonyt, hogy maguk is vegyes házasságban született, kvázi kétnyelvű gyerekekként nőttek fel, Nikol görög édesapával, Kriszti etióppal.
A kétnyelvű nevelés nem könnyű, nagyon nem…
Mindkét édesanya egyetért abban, hogy óriási kitartást és önfegyelmet követel, hogy a helyitől eltérő magyar nyelvet kívánják elsajátíttatni gyermekeikkel – szemben a teljes körülvevő közeg eltérő nyelvétől. Az Ausztráliában élő Nikol arról számol be, hogy gyermekeik a bölcsődében és óvodában angol mondókákat, dalocskákat tanultak, így hiába tűzte ki célul, hogy magyar nyelven ismerteti meg ezekkel őket, otthon azok ismételgetését kérték a gyerekek a szülőktől, amit társaikkal együtt tanultak, vagyis a domináns, angol nyelvűeket. Így a magyarra is nehéz így hangsúlyt fektetni, pedig Nikol, ciprusi–ausztrál férjével együtt a görög nyelv elsajátíttatását is szeretné előbb-utóbb elérni.
A Franciaországban élő Kriszti kifejezetten frusztrációnak élte meg, hogy amikor kislánya beszélni tanult, és franciául kezdett az első szavak és mondatok kifejezésébe, ne javítsa ki kezdeti botlásait franciául. Ehelyett elismételte magyarul mindazt, amit a gyerektől hallott, vagy magyarul reflektált rá. A kislány egy- és hároméves kora között küzdött ezzel Kriszti a legtöbbet, ám amikor a gyerek később tökéletesen fordított le mondatokat magyarról franciára, az mindenért kárpótolta.
Apa kimarad
Természetesen mindketten nehezen élik meg, hogy férjük sok olyan helyzetből kimarad, amikor a gyerekekkel csak magyarul értekeznek.
A magyar egy különösen nehéz nyelv, nem magyar nyelvterületen élve, a pandémia időszakában a megritkult hazalátogatásokkal nehezítve szinte lehetetlen elsajátítani. Egyik anyuka párja sem tanult meg magyarul, így amikor az édesanya ezen a nyelven szól gyermekéhez, az édesapa kimarad a szituációból. Kriszti nehézségként fogalmazta meg, hogy konfliktushelyzetben, vagy pedagógiai célú nevelés alkalmával egyedül marad, mert az édesapa nem tud beavatkozni a beszélgetésbe és külső megerősítést adni az anyának, hiszen nem érti, miről van szó.
Nem tűnik valósnak
Mindkét édesanya küzd azzal a jelenséggel is, hogy mivel nagyjából egyedüliként közvetítik gyermekeiknek anyanyelvüket, így az egy meglehetősen absztrakt, elvont dolog marad a gyermek fejében. Természetesen a nagymamákkal, itthoni barátokkal, családdal való találkozáskor, videóhívásokkor, telefonálásokkor egyik család esetében sem maradnak ki a gyerekek, és olyankor mástól is hallják ezt a „furcsa dolgot”, de saját környezetükben semmi más nem zajlik magyarul. Ezáltal a gyermekek számára kicsit megfoghatatlan marad az anya nyelve, így fontos minél több forrásból megismertetni őket ezzel. A hosszabb itthon tartózkodások lehetnek a zálogai az igazi nyelvelsajátításnak. Nikolék ezért például, kifejezetten azt tervezik, hogy beiktatnak gyermekeikkel egy itthon töltött évet, amely jó alkalomként szolgálhat majd a tanulásra.
Mixel a gyerek
Kriszti azt meséli: „Néha a lányom keveri a két nyelvet egy mondatban: „il y a un ’pók’ dans ma chambre”, azaz: van egy pók a szobámban. Amikor ezt pont az apjának mondja, akkor eltelik pár perc, mire az kitalálja, hogy mi is van a gyerek szobájában. A lányom számára teljesen természetes, hogy bizonyos szavakat magyarul mond, észre sem veszi, és nem érti, miért értetlenkedik az apja. Persze, gondolom, ez is helyreáll majd az idővel, addig meg sok türelem kell, és javítás.”
Nikolnak is van hasonló élménye, amikor 4,5 éves kisfia mesét mond „magyarul”: „eccer vot, ho nem vot, és once upon a time… (ezután jött a teljes mese szövege végig angolul, aztán) … Itt a vége, fuss el véle.” Végül büszkén hozzátette: „Mummy, I didi t!” (Anya, megcsináltam!)
Respect
Kriszti és Nikol is átéli ennek a kihívásnak minden pillanatát, a legmélyebb gyötrelmektől, lelki tusáktól a diadalmas büszkeségekig. Így mindketten teljes tisztelettel gondolnak azokra, akiknek nemcsak egy passzív, hanem egy valódi aktív, kétnyelvű gyermeket nevelnek. Mindketten erre törekednek, mert saját példájukból is tudják, mennyi előnyt jelentett már életük során nekik is az anyanyelvi szint nyelvtudás, a kétnyelvűség.
