Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A játszótéren nincs egy szem árnyék sem, a strand napszúrás- és fulladásgyanús, nagyiék ereje véges, a tablet, a videójáték és a tévé csak a legvégső megoldás, percekig, a nyári szünet viszont sok hétből áll. Ha pedig úgy próbál meg a szülő home office-ban dolgozni, teregetni vagy főzni, hogy a gyermek csak úgy „elvan”, annak utána meglesz a böjtje. Ahhoz, hogy a gyerek ne folyamodjon válogatott csínytevésekhez, le kell kötni, mégpedig életkorának megfelelően.
Az iskolában is hasonló a helyzet, mint otthon
Iskolai közegben ugyanúgy igaz az alapvetés, hogy egy tanárnak akkor kell fegyelmeznie, ha szétesik körülötte az óra, mert nem képes kellően lekötni a gyerekeket. Az unatkozó csemete ilyenkor megkeresi magának azt az időtöltési formát, ami kellően szórakoztatja, de ez a rend szétesését vonja szükségszerűen maga után, hiszen ahányan vannak, annyiféleképpen kötik le magukat. Ekkor veszi észre a tanár, hogy elveszítette az irányítást, a rendszer szétesett, és fegyelmezni kényszerül.
A jól felépített tanórával, a tanulók korának és képességeinek megfelelően megválasztott szintű feladatokkal, tevékenységekkel és a figyelem folyamatos fenntartásával erre nincs szükség.
Tartalmas idő: a játék mint flow-élmény
Otthon sincs ez nagyon másképp. A flow-élményt átélő gyerek nem fogja a huncutkodás lehetőségét, a figyelemfelkeltés minden módjának fürkészését választani, hanem belefeledkezve, önfeledten játszik majd. Ehhez persze eleinte a szülő is kell, ami ugyan a szülőnek is tud igazi flow-élményt nyújtani, de közben idejét is tökéletesen leköti, márpedig abból a gyermeknek vakáció alatt több van, mint a szülőnek az otthoni home office alatt.
Olcsó megoldás?
Könnyű kísértésbe esni, és a kisebb ellenállásnak engedve bekapcsolni a tévét, vagy kezükbe adni egy tabletet, és álszentség lenne azt hangoztatni, hogy ezt soha, semmilyen körülmények között, mert teljes mértékben az ördögtől való. Az ugyancsak a koruk és szintjük szerint megválasztott mese épülésüket is szolgálhatja, tanulhatnak is belőle, de csak mértékkel folyamodjunk ehhez a megoldáshoz.
Az önálló játék
Jó megoldás lehet rászoktatni a gyereket az önálló játékra. Kezdetben persze mindenhez szükség van a szülőre, az édesanya és/vagy az édesapa játszik vele, de fontos már korai szakaszban átengedni a játékban az irányítást a gyereknek. Ha ez teljesül, és nem a szülő diktálása és dominanciája mellett valósul meg már a közös játék sem, akkor az önálló játékra átállás is gördülékenyebb lesz. Ehhez az kell, hogy a környezet is ennek megfelelően legyen kialakítva. Ne legyen elöl túl sok játékszer egyszerre, mert az megzavarja a gyereket, egy relatív rendben inkább csak az maradjon elöl, amire szüksége van. Mindehhez egyedül is jó, ha hozzájut, hogy ahhoz se kelljen bevonnia a szülőt, érezze, hogy megugorja egyedül ezt az akadályt is. A méretének megfelelő bútorok és eszközök is segíthetik ezeket a tevékenységeket, például egy babakonyha, ahol pici edényekkel imitálhatja szülei tevékenységét, rögtön gyakorolva a gondoskodás, felelősségvállalás rutinját is, és egyedül is kiválóan boldogul, ahogy olykor néha talán valamelyik szülőjétől is éppen látja.
A pont, amikor a szülő úgy dönt, ideje az önálló játszásra átszokásnak, lehet egy verbalizált lépés is, vagyis a gyerek nemcsak ocsúdik majd egyszer, hogy jéé, hová tűntek mellőlem, hanem a szülő meg is magyarázza neki, hogy mostantól kicsit távolabbról figyeli.
A játék figyelemmel kísérése a továbbiakban is, még ha a távolból is, de fontos marad, ahogy az is, hogy erről a gyermek biztosítva legyen.
Különórák
Kicsit nagyobbakat sportokkal, különórákkal, hangszertanulással, szakkörökkel, tehetséggondozással, idegennyelv-tanulással tanév közben minőségi időtöltést kínálva lehet lefoglalni, miközben kiderülhet az is, melyikhez van igazán tehetsége vagy kedve, melyik irányba érdemes elvinni, mire lenne jó a továbbiakban a hangsúlyt fektetni. Ám ezzel is óvatosan kell bánni.
Ne azért járassa a szülő különórára a gyereket, mert addig is le van foglalva. és nem a szülőnek kell a minőségi időtöltést biztosítani számára saját társaságával.
Az sem az igazi, ha polihisztort akarunk nevelni belőle, és az utolsó szabad perceit lekötve is sportról nyelvre, onnan hangszerre cibáljuk, mert szétforgácsolódik, és nem marad ideje gyereknek lenni.
Azért óvatosan!
Az önálló játék ebben is segít, kikapcsolja őket, és koruknak megfelelő, élvezetes időtöltést kínál, de résen kell lenni, és amikor a szülő egy ideje már csak a gyanús csendet hallja, amiről már tudja, hogy sosem jelent jót, akkor skera a gyerekszobába! Előtte pedig zárjuk jól az ablakokat, vegyünk el minden potenciális veszélyforrást a keze ügyéből, és úgy hagyjuk magára, hogy nyugodtak lehessünk, nincs a keze ügyében olyan, amivel kárt tehet magában.
