Kicsi koromban, sok gyerekhez hasonlóan, én is féltem a sötétben. Nem engedtem, hogy a szüleim becsukják a szobaajtót, nehogy teljes sötétség legyen a szobában. Azt képzeltem, hogy valami figyel engem a sötét foltok mélyéről. Könyörögtem a szüleimnek, hogy hagyják égve az előszobai lámpát, amíg el nem alszom. Azóta megértettem, hogyan működnek a villanyszámlák, ami vitathatatlanul ijesztőbb.
A sötéttől való félelem a gyermekkorhoz kötődik, óvodáskorban kezdődik, de leginkább 3 és 12 év közötti gyerekeknél fordul elő. Az sem ritka, hogy a probléma még felnőttkorban is elkíséri az embert. Ritkán előfordul velem is, annak ellenére, hogy az elmém már eloszlatta a sötétséggel kapcsolatos félelmeimet, még mindig vannak olyan pillanatok, amikor teljes sötétségben szorongást érzek.
De ha ez nem ritka, akkor mikor válik a sötéttől való normális félelem nagyobb problémává? Miért félünk egyáltalán a sötétben? Le lehet küzdeni a sötétségtől való félelmet? Utánajártam, mit érdemes a témáról tudni.
A felnőttek is félhetnek a sötétben
Egy LED-es lámpákra specializálódott vállalat szerint a 2020-ban megkérdezettek közel 50%-a mondta azt, hogy felnőttként fél a sötétben. Mint sok más szorongás, ha a félelem elkezdi zavarni a mindennapi életünket, akkor azt már érdemes közelebbről megvizsgálni.
A niktofóbia a sötéttől vagy az éjszakától való szélsőséges vagy irracionális félelem. A niktofóbiában szenvedő emberek tüneteit a sötétben tartózkodás vagy a sötéttel történő képzelgés válthatja ki. Ezek fizikai és érzelmi tünetek, amik a pánikrohamhoz hasonlóak: légzési nehézségek, mellkasi szorítás, remegés vagy reszketés, valamint a helyzetből való menekülés intenzív nyomása és a félelemmel szembeni tehetetlenség érzése.
Akinek nincs ilyen kóros félelme a sötétségtől, azzal is előfordulhat, hogy nyugtalannak érezheti magát egy elsötétített térben, vagy jellemzően éjszaka kisebb szorongás tölti el. A niktofóbiában szenvedő személy legszélsőségesebb esetében még az alvási rutinját is felborítja, sőt szisztematikusan kerüli a sötét helyeket, például lemondhat a moziba járásról. Több szakértő megvizsgálta már, eredményeik szerint a niktofóbia és az álmatlanság összefügg: azoknál az embereknél, akiknek alvászavarai vannak, később niktofóbia is kialakulhat.
Sötétben félni: normális ez?
Az ember számos okból adódóan félhet a sötétben. Az évek során a kutatók több tudományos elméletet és lehetséges magyarázatot javasoltak.
A sötéttől való félelem az emberiség legkorábbi napjaira nyúlik vissza.
Őseink hamar elfogadtak egy fő szabályt a túlélés érdekében: a sötét fedezéket nyújt a veszélyes ragadozóknak, akik a prédaállatok körül ólálkodnak, ezért érdemes őket inkább kerülni.
Ez a magyarázat is azt mutatja, hogy nem is annyira magától a sötétségtől félünk, hanem inkább az ismeretlentől és a láthatatlantól.
A Plos One folyóiratban megjelent tanulmány igazolja az összefüggést az oroszlánok éjszakai vadászati szokásai és az ember veleszületett, sötétségtől való félelme között. Ezek a ragadozók ugyanis jól látnak éjszaka is, míg a mi vizuális érzékelésünk nagymértékben korlátozottá válik. Úgy tűnik, hogy a villanykörte feltalálása óta még másfél évszázadnál is több időre van szükség ahhoz, hogy kinőjük az ösztönt, hogy megvédjük magunkat az éjszakai vadászoktól.
Stresszes vagy traumatikus események, a genetika, illetve ha a gyerek szorongó vagy túlságosan védelmező gondviselő közelében van, mindez növelheti a sötéttől való félelem kockázatát. Egyes szakértők pedig még arra is rámutattak, hogy sokan nem is tudják, hogy félnek a sötétben, és szorongásukat valami másnak tulajdonítják.
Léteznek-e kezelések a sötéttől való félelemre?
Ha a sötétségtől való szorongásod vagy negatív érzésed hat hónapja vagy annál hosszabb ideje kezeletlen, érdemes lehet megvizsgálni a kezelési lehetőségeket. A kognitív viselkedésterápia segíthet megérteni a szorongások gyökerét, valamint azt is, hogy azok hogyan kapcsolódnak a sötéttől való félelemhez. A terápia segíthet az elme tréningezésében is, ami által pozitívabb vagy logikusabb megoldások is eszünkbe jutnak egy esetleges pánik idején. És ez segíthet enyhíteni a szégyenérzetet, ami a sötéttől való félelem miatt alakulhat ki.
Szóba jöhet még az expozíciós viselkedésterápia is, amelynek lényege, hogy a résztvevő többször kiteszi magát a sötétnek, amíg az már nem aktiválja a félelmi reakciót. 2020-ban az expozíciós terápiáról – különösen az in vivo expozícióról, vagyis a félelemmel valós életben való szembenézésről – szóló számos tanulmány kimutatta, hogy a résztvevők 80-90%-a pozitívan reagált.
Kevésbé szélsőséges esetekben kipróbálhatók relaxációs technikák és a meditáció is. A mély légzés és a mindfulness segíthet a fizikai szorongásos tünetek kezelésében. Ha úgy gondolod, hogy te vagy gyermeked niktofóbiában szenved, fordulj orvoshoz vagy pszichológushoz, hogy megbeszéljétek a kezelési lehetőségeket.
