A gyakorlott síelők számára is fontos a felkészülés: a rendszeres mozgás jó alapot ad ehhez, és segít elkerülni a baleseteket.
Habár Magyarország több sípályával is rendelkezik, a téli sportok hazai szerelmesei akkor érzik magukat igazán elemükben, ha meg tudnak látogatni egy komolyabb európai síterepet is – sokak számára ez az évi egyszeri kiruccanás jelenti a síelést. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a síelés olyan sport, amely utazás előtt felkészülést igényel.
Nem is az a gond, ha évente egyszer síelünk, hanem az, ha mellette hiányzik életünkből a mozgás, mondta el a Díványnak Szoboszlay Kinga, a Pasaréti Síiskola és a Normafa Síiskola oktatója.
„Egész évben ülünk a számítógép előtt, autóval járunk, nem megyünk sétálni. Ha napi vagy legalább heti szinten az életünk része a mozgás, akkor nem gond, hogy csak évi egyszer jutunk el síelni. Ha ez nem így van, akkor az jelent problémát, hogy nincs meg a kondíciónk, az állóképességünk, nem bírja sem a fizikumunk, sem az izomzatunk” – fogalmaz az oktató.
Műanyag pályán szerezhetünk gyakorlatot
Elsősorban rendszeres testmozgással kell és lehet tehát felkészülni, ezen túl pedig úgy, hogy ősztől elkezdünk műanyag pályán készülni, célirányosan gyakoroljuk a mozgásformát oktatóval. Hazánkban több mint 30 tanpálya elérhető, így sok lehetőségünk adódik erre.
A műanyag pályás gyakorlásnak azok esetében is van értelme, akik egyébként jó síelők, mivel a sípályákon használt mozdulatokat év közben nem gyakoroljuk:
jobb, ha nem az első napon derül ki, hogy izmaink és ízületeink nem úgy emlékeznek azokra, ahogy reméltük. Élvezetesebb is lesz a síelés az első perctől fogva, ha magabiztosan lépünk a pályára.
Szoboszlay Kinga szerint kölcsönzőből kivett felszerelések terén nem valószínű, hogy olyannal találkozunk, amely minősége révén veszélybe sodorhatna bennünket, saját eszközeinknél ugyanakkor figyeljünk arra, hogy a műanyag is öregszik, ezért ne az ezeréves bakancsokkal induljunk útnak. A sporteszközök jó állapotának megőrzéséhez hozzátartozik az is, hogy szezon végén ápoljuk is azokat, mielőtt eltennénk: a síléceket vaxolva, a sícipő csatjait bezárva, a cipőt kiszárítva kell tárolni.
Mindenki viseljen sisakot
A szükséges védőfelszerelésekről a síoktató a következőket mondta el:
„A bukósisaknak alapnak kell lenni, sok helyen kötelező is 14-15 éves kor alatt, felnőtteknek pedig erősen ajánlott. Nekem is az a tapasztalatom, hogy a bukósisak sok sérüléstől megvéd. A gerincvédőt szoktam még javasolni, főleg a gyerekeknek, mert ha netán baleset éri őket, a gerincüket ütik meg először” – mondja. Az ütközések elkerülésével kapcsolatosan a síkresz ismeretét tartja nagyon fontosnak: ebben csupa olyan szabályt fektettek le, amelyek józan ésszel is kikövetkeztethetők, mégis, kevesen tudnak arról, hogy egyáltalán létezik ilyesmi.
A síkresz legfontosabb pontjai a következők:
- Ha megállunk, azt a pálya szélén tegyük
- Mielőtt elindulnánk, nézzünk körbe és fel, hogy felmérjük, érkezik-e valaki
- Ha felülről érkezve bizonytalanul síelő embert látunk, nagy távolsággal kerüljük ki, hogy ne ijesszük meg
- Ha elesett síelőt látunk, segítsük talpra
Ezt a kisokost kiegészíthetjük még kifejezetten baleset-elkerülési céllal néhány ponttal:
a bemelegítés fontos, ebédszünet után is, és ne feledkezzünk el a nyújtásról sem,
ezen felül válasszunk a tudásszintünknek megfelelő pályát, ne fogyasszunk nap közben alkoholt, és lehetőleg kérjük oktató segítségét a helyszínen is, ha kijöttünk a gyakorlatból.
Kössünk jó biztosítást is
Ha mégis megtörténne a baj, Szoboszlay Kinga szerint fontos szerepet kap a síbiztosítás is.
„Egy csuklóficamot lehet, hogy ellátnak EU-s tb-kártyára is, de a helikopteres mentést ez nem finanszírozza, márpedig a hegyekben nagyon óvatosak, ha bármilyen rizikó felmerül, azonnal hívják a légimentőt” – mondja. Ezek a speciális síbiztosítások Covid-fedezettel is köthetők, amire manapság annak ellenére is szükség lehet, hogy a terepek Kinga tapasztalatai szerint nagyon komolyan veszik az óvintézkedéseket, és a síelés egyébként is meglehetősen koronavírus-biztos sport.
Azoknak, akik sérülés után térnek vissza a pályára, a gyógytorna jelenthet komoly segítséget a síoktató szerint.
„Meg kell erősíteni az izmokat a sérülés környékén, erre nagyon jó a gyógytorna. Fontos a fokozatosság is, alapszintről kezdve kell fokozatosan terhelni a sérült testrészt, hogy kiderüljön, mit bír. Ha olyan jellegű sérülésről van szó, a védőeszköz használata is sokat segíthet” – mondja Szoboszlay Kinga, aki szerint a korábban sérültek számára még fontosabb lehet, hogy év közben műanyag pályán tegyék magukat próbára, és ott rázódjanak vissza a síelésbe.
