Tedd a kezed a szívedre: ha anyaként olvasod ezt a cikket, mikor érezted utoljára úgy, hogy igazán rosszul teljesíted feladataidat? Nyugi, mindannyiunkkal gyakran előfordul ez, de szerencsére itt van nekünk az állatvilág a maga borzalmas példáival. Ennyire egyikünk sem lehet rossz anya!
Lehet, hogy amikor reggel, már késésben az óvodából kicsit túl ingerülten noszogattad a gyerekeket indulásra, esetleg nem vettél nekik kakaós csigát a boltban, hiába kérték, vagy nem adtál nekik tizenötödik pohár vizet is lefekvés előtt, utólag szégyellted magad tettedért – nos, ezek az állatanyák biztosan nem tesznek így. Őket tutira nem foglalkoztatja társaik véleménye sem – vagy ha mégis, azok ugyanúgy lazán magukra hagyják gyerekeiket, ha úgy hozza a sors. Lássuk a horrorsztorikat!
A kakukk, a rossz anyaság iskolapéldája
Ezt biztosan te is kívülről fújod: a kakukkmama szépen más fészkébe tojik, de nemcsak hogy a nehéz melót egy másik madárra hagyja, de
soha többé feléje sem néz gyermekének.
Ehhez a fajta örökbeadáshoz igazán vastag bőrnek kell lennie a madár képén: ő ugyanakkor láthatóan cseppet sem zavartatja magát.
Állati kegyetlenség fókáéknál
A grönlandi fóka sem sokkal különb ennél. A kicsik életének első két hetében az anyaság mintapéldájaként eteti kicsinyét, amikor azonban a bébifóka megfelelő vastagságú zsírréteget szed magára, anyja egyik pillanatról a másikra könyörtelenül elválasztja őt. Ne gondold, hogy ettől a ponttól kezdve egyéb gondoskodásban reménykedhetnek: a nőstények gyorsan újra teherbe esnek, a kis fókák pedig majd megoldják a dolgot, ahogy tudják.
A fekete medve kegyetlensége
Te is úgy tudtad, hogy egy anyamedve anyatigrisként védelmezi kölykeit, hogy kellemes képzavarral éljünk, ugye? Nos, ez azért nem minden esetben van így. A fekete medve, ha úgy érzi, hogy túl sok kölyke van, és 2-3 boccsal már nem bírja tartani az iramot,
kedvencet választ, akit mindenáron megvéd, a többi vagy többiek pedig… hát, az ő túlélésük egyáltalán nem garantált.
Ez a módszer egyébként más fajoknál is előfordul. A pandáknak általában két kölyke születik, az anya azonban rögtön kiválasztja közülük azt, amelyiket életképesebbnek tartja, és csak az ő felnevelésével fáradozik. (Állatkerti körülmények közt persze gondoskodnak arról is, hogy a másik kicsi se pusztuljon el, nyugi!) A tasmán ördögök akár ötven utódot is ellhetnek – természetesen ennyit nem tudnak táplálni, így itt is sokan pusztulnak el. A hörcsögök utódai is nagy számuk miatt kerülhetnek életveszélybe – a hörcsögmama ugyanakkor el is fogyasztja az elhullott kölyköket.
A fekete sas mindent megenged a kicsiknek
Még azt is, hogy végezzenek egymással. Ha a nagyobb erre is képes, az anya nem fékezi meg, hiszen nem fogja a gyengébbet megmenteni. De haladjunk tovább az állati furcsaságok sorában!
A temetőbogárhoz képest egy szent vagy
Ő ugyanis, ha egy kicsinye túl sok ételt követel, annyira nem viseli el a helyzetet, hogy fogja magát, és elfogyasztja leszármazottját. A háttérben persze az áll, hogy ezáltal az erősebbnek gondolt utódok élik túl a kemény gyerekkort.
A szkink előre gondolkodik
Ez a gyíkfajta tojásrakást követően felméri, mennyire sikerült jól megválasztania gyermekei születésének helyét. Ha arra jut, hogy túl sok veszélynek vannak kitéve, akkor inkább megeszi a tojást – ezzel a faramuci logikával megvédi a kölyköt a ragadozótól, és nem pazarolja el a tápanyagot sem.
A lovakat csak az érdekli
Jól érted: még ha teherbe is estek, minden hímmel párosodnak, aki körbeveszi őket, a cél ugyanakkor nemes – azt akarják, hogy minden hím sajátjának higgye a kicsit, és ne támadja meg. Fura, de ha a kanca közelében olyan hím van, akivel nem képes párosodni, szervezetében olyan folyamatok indulnak meg, melyek hatására a kiscsikót elveszti, attól tartva, hogy a csődörök úgyis végeznének vele – hisz nem az övék.
Az anyaoroszlán sem semmi
Ha az apa, a domináns hím elveszti pozícióját,
az új domináns állat kivégzi a tőle született gyermekeket, anyjuk pedig végignézi az egészet.
Az anyaoroszlán genetikai programja a legjobb génkészlet továbbadása – ha az apát le lehetett győzni, akkor az övé már nem ebbe a kategóriába tartozik.
És végül vannak a kurtafarkú kenguruk
Ha megtámadják őket, eldobják kölyküket – a csemete eltereli a támadó figyelmét, ők pedig megmenekülhetnek. Briliáns stratégia egy cukinak vélt állattól, ugye?
