Horváth Ilona, Lajos Mari és Benke Laci bácsi – ki ne emlékezne a nyolcvanas évek gasztronómiájának ikononikus alakjaira, akiktől megtanulhattuk a sütés-főzés minden fortélyát!
Horváth Ilona és Lajos Mari szakácskönyvei ma is rengeteg család polcán megtalálhatók: a bennük leírt recepteket süti-főzi sok-sok háziasszony és fakanalat örömmel a kezébe vevő férfi is, ha jeles alkalomra készül, vagy ha valami igazán finomat tervez a hétköznapokra. A nevek mögötti életutakat ugyanakkor nem igazán ismerjük, pedig meglepetésekkel teli sorsa volt mindhárom nagy szakácsnak.
Horvát szakácsnő magyar ételekkel
Horváth Ilona a kezdők barátja: nem véletlenül kapja ajándékba az ő szakácskönyveit sok olyan ember, aki önálló háztartásba kerülve meg kell, hogy küzdjön az olyan kérdésekkel, mint hogy mi fán terem behabarni valamit, vagy mégis hogyan futtasson fel egy olyan dolgot, aminek nincs lába. Az alapoktól ismerhetjük meg a konyhai fortélyokat segítségével, sőt: még arra is ad tippeket, a maradékkal mi történjen, ami nagy segítséget jelent az élelmiszer-pazarlás elkerülésében.
Mindezek ismeretében meglepő tény, hogy saját, nagy háztartást soha nem vezetett az ismert szakácskönyvszerző, hiszen nem alapított saját családot. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy senkiről sem gondoskodott: egy törökszentmiklósi lányiskola kollégiumát igazgatta évtizedeken át, ahogyan azt Glázer Szilvia Így főztünk a 80-as években című kötetében is olvashatjuk.
A lányoknak itt háztartásvezetést, elegáns terítést és recepteket is tanított, és bár gyermeke nem született, mindenkit, aki gondjára bíztak, sajátjának tekintett.
Újabb érdekesség alakjával kapcsolatosan, hogy bár a magyar konyha nagyasszonyaként gondolunk rá, valójában egy kilencgyerekes horvát család ötödik csemetéjeként látta meg a napvilágot, még Jellasics bán is a felmenője.
A família a második világháborút követően érkezett Magyarországra, Ilona pedig 1957-ben jelentette meg első receptkönyvét. Az még háztartási tanácsadó is volt egyben, a Hazafias Népforint gondozásában került a boltokba, a későbbiekben pedig számos, bővített kiadását is a könyvesboltokba juttatta nagy népszerűsége. Örkény István első felesége, F. Nagy Angéla is hozzájárult a kötetek későbbi sikereihez – az 1967-es bővített és átdolgozott kiadáson már ő is keze nyomát hagyta. Ezt az akkor már nyugdíjazott és Budapestre költözött Horváth Ilona még láthatta, majd 1969-ben elhunyt. Szakácskönyveit ugyanakkor máig veszik és forgatják a háziasszonyok.
A gasztronómia nagyura volt anno Benke Laci bácsi
Bár élete vége felé többet volt kuncogás tárgya Benke László, azaz ahogyan ekkor mindenki ismerte, Benke Laci bácsi, nagyot téved, aki az önmagát lisztpazarló rántáskeverőként pozicionáló szakácsból nem néz ki sokat.
Olimpiai bajnok és Oscar-díjas mesterszakácsot tisztelhettünk ugyanis Benkében, aki ötéves korától készült mesterségére egy hentes-mészáros gyermekeként.
A terve az volt, majd hajószakács lesz belőle: ez nem sikerült, viszont a versenyeknek köszönhetően azért bejárhatta főzve a világot.
Benke Laci bácsi életének első, nem épp remekbe illő étele egy ragacsos tömbbé főzött mákos tészta volt, ami azért nem vette el a kedvét a folytatástól. Eredeti végzettsége szerint cukrász-szakács volt, aki otthon ritkán ragadott fakanalat.
Főzött ugyanakkor a Nemzeti Szállóban, a Szabadság Szállóban és a Gundelben, ette ételeit Fülöp herceg, Richard Nixon és Brezsnyev is. 1988-ban Frankfurtban négy aranyérmet nyert a szakácsolimpián cukrászatban, és már a nyolcvanas években szerepelt a televízióban Főzőcske, de okosan című műsorával.
A kereskedelmi televíziózás kilencvenes években történő betörését követően a 40 éves kora óta mindenki Laci bácsijaként ismert Benke jó kedélyű alakja ismerős vendéggé vált a legtöbb nappaliban,
rendíthetetlenül készítette az ételeket később a korral haladva, a Facebookon megjelenve is. 2019-ben bekövetkezett halála után sem csökkent rajongóinak száma, akik a vegetás keresztpanírt is megbocsátják neki.
Konzervektől a szakácskönyvig: retró sikersztori
Lajos Mari neve második férjéével, a fotográfus Hemző Károlyéval fonódik örökre össze. Lajos Mari megírta, megfőzte, Hemző pedig lefotózta: évtizedeken át volt ez a nyerő recept, pedig a véletlennek volt csak köszönhető az, hogy Lajos Mariból szakácskönyvszerző lett.
Mielőtt megismerte volna második férjét, egy olasz férfit választott társául, ám őt tragikusan korán elvesztette. Egy rendezvényen ismerte meg Hemzőt, aki palacsintával, a gyengéjével kínálta – és nem, még ekkor sem jött az, hogy elkezdtek együtt szakácskönyveket írni. Ahhoz arra volt szükség, hogy a fotós megbízást kapjon a Globus Konzervgyártól arra, hogy termékfotókat készítsen az arab piacra való betöréshez termékeikről.
Az ételek azonban annyira vállalhatatlanul festettek a konzervekből kibontva, hogy Lajos Mari, aki már ekkor nagyszerű szakács volt, inkább megfőzte azokat, a konzervek meg mentek a háttérbe.
Óriási siker lett a közös munka, meg is született a szakácskönyv ötlete, de a megkeresett Corvina Kiadó azt gondolta: túl borsos lenne egy ilyen albumigényességű képekkel megtűzdelt szakácskönyv ára a magyar piacra.
A mentő ötlet az volt, hogy 99 recept harmadához járjon színes kép is: így indult a sorozat, mely végül 31 tagot számlált összesen. Hemző Károly már elhunyt, a 80 éves Lajos Mari is visszavonult a munkától, de köteteik nagyon sok polcon sorakoznak máig is.
Ha nagyanyáink háború alatt fogyasztott ételeiről is szívesen olvasnál, ajánljuk figyelmedbe az erről szóló írásunkat.
