Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Szinte nincs olyan anyuka, akinek ne lenne ismerős a reggeli rémálom: elindítani rendben a családot, hogy aztán mindenki a helyén legyen – a gyerekek óvodában vagy iskolában, a szülők a munkahelyükön –, és mindeközben anya se érezze azt, hogy reggel 8-ig már leélt egy napot.
A reggel a legkritikusabb napszak egy kisgyerekes család életében, különösen, ha mindkét szülő dolgozik. A családtagoknak különböző a bioritmusa (ki könnyebben, ki nehezebben kel korán reggel), mindenki egyszerre szeretné használni a közös helyiségeket, a felnőtteknek még azt is fejben kell tartani, hogy ki mit vigyen aznap feltétlenül magával, ezenkívül számolni kell a forgalommal, az időjárási viszonyokkal, és végül mindenkinek időben meg kell érkeznie.
Mindez komoly stresszfaktor lehet, miközben jó lenne elkerülni, ugyanis a reggeli feszültség és rohanás az egész napunkra rányomja a bélyegét.
A gyerekek pedig még érzékenyebben élik ezt meg, és sokszor dacossá, ellenállóvá válnak, amitől persze a szülők még idegesebbek lesznek. Ilyenkor kezdődik a végeláthatatlan sürgetés, könyörgés, fenyegetőzés vagy ígérgetés, csak induljunk már végre el. Ezt is meg lehet szokni, de nem biztos, hogy érdemes. Összegyűjtöttünk ezért néhány jó ötletet, amelyek megkönnyíthetik a napindítást.
#1 Dolgozzunk előre
Amit csak lehet, készítsünk össze már előző este. Nézzünk utána a másnapi időjárásnak, készítsük ki a ruhákat, vegyük rá az iskolást, hogy már este pakolja be a táskáját, az uzsonnásdobozba is tegyük be, amit már lehet. Gondoljunk a délutáni különórákra is, és különösen figyelmesen járjunk el, ha valami extra program (pl. úszás) van a gyereknek, amihez további felszerelés szükséges. Ha olyan kávéfőzőnk van, akár a reggeli kávéadagunkat is bekészíthetjük előre, hogy azzal se reggel menjen az idő.
#2 Alakítsunk ki reggeli „aranyórát”
Sokan ezt áldozatnak tekintik, pedig többet adhat, mint amennyit elvesz. Az „aranyóra” lényege, hogy jóval előbb felkelünk, mint a család többi tagja (legfőképp a gyerekek), és nyugodtan, zavartalanul, gondolatainkba mélyedve készülődünk.
Ilyenkor átgondolhatjuk a napunkat, felkészülhetünk az aznapi kihívásokra, de akár tornázhatunk vagy olvasgathatunk is egy kicsit a reggeli kávénk mellett.
Csak ezután kezdődik a gyerekek ébresztése, a velük való foglalatosság, így mi is sokkal nyugodtabban viseljük majd az ő hisztinek tűnő megnyilvánulásaikat.
#3 Szánjunk néhány percet csak a gyerekre
Kutatások szerint a gyerekeknek különösen meghatározza a hangulatát, hogy milyen a felkelés utáni és a lefekvés előtti 3 percük. Reggel ezért annyit tehetünk, hogy nemcsak futtában, esetleg már sürgetve ébresztjük a gyereket, hanem úgy töltjük el vele az első perceit, ahogy az neki a legjobb. Megsimogatjuk, beszélgetünk vele arról, hogy jól aludt-e, mit álmodott, elkészítjük a kedvenc kakaóját – a lényeg, hogy olyasmit csináljunk, ami róla szól.
#4 Búcsúzzunk szépen a gyerektől
A szülő és a gyerek lelke is sokkal könnyebb a nap folyamán, ha reggel sikerül úgy elválnunk, hogy nem rossz érzéseket, feszültséget hagyunk magunk után.
Érdemes ezért az ovis öltözőben vagy a suli kapujában már nem a kötelességekről és a feladatokról beszélni,
hanem kifejezni a szeretetünket, szép napot kívánni neki. Kerüljük a „Legyen nálad zsebkendő!” és a „Nehogy elszúrd a töridolgozatot!” típusú intelmeket is.
+1 Előző este feküdjünk le, amilyen korán csak lehet
Sokunknak ez a legnehezebb, hiszen az estéket általában arra használjuk, hogy bepótoljuk azokat a dolgokat, amelyek a nap során kimaradtak. Még egy kicsit dolgozunk, befejezzük a házimunkát, vagy éppen filmet nézünk éjfélig, esetleg az aznapi híreket görgetjük a telefonunkon a végtelenségig.
Az esti szokásainkról nagyon nehéz lemondani, vagy keretek közé szorítani őket, hiszen úgy érezzük, egy hosszú nap után ez jár nekünk, egyfajta énidőként éljük meg.
Valójában azonban minél később fekszünk le, annál fáradtabban és nyűgösebben ébredünk másnap reggel, annál nagyobb rohanással kezdjük a napot. Ezzel pedig az alapvető lelki egyensúlyunkat borítjuk fel.
