Biológiából megtanultuk, hogy nemcsak a szüleinktől, hanem mind a négy nagyszülőnktől öröklünk bizonyos tulajdonságokat. Mindez azt jelenti, hogy a családunktól kapott genetikai információk tesznek bennünket azzá, akik vagyunk.
Bár mind a négy nagyszülőnk szerepet játszik abban, hogy milyen a genetikai kombinációnk, de ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen mindegyikük egyenlő mértékben hozzájárul ahhoz, hogy milyenek leszünk biológiai szempontból.
Nem is olyan egyszerű a képlet az öröklődés szempontjából
Azt, hogy pontosan mennyi DNS-ünk származik a szüleinktől és a nagyszüleinktől, nehéz lenne megmondani. Úgy képzelnénk, hogy fele-fele arányban keveredhetnek bennünk a szüleinktől örökölt gének, és mindegyik nagyszülőnk a kromoszómáink egynegyedéért felelős, és az így alkotott egész keveredik össze bennünk.
A genetikailag ránk hagyományozott tulajdonságaink azonban ennél kicsit bonyolultabban alakulnak ki.
Csupán általánosságban igaz, hogy a DNS-ünknek körülbelül 25-25 százalékát kapjuk minden nagyszülőnktől, a valóságban nagymamáinktól és a nagypapáinktól örökölt gének aránya a véletlentől függ.
A DNS minden generációban összekeveredik
Az imént említettek szerint a szüleink is megkapták mindkét szülőjüktől a genetikai információk felét, amit aztán továbbadtak nekünk. De mielőtt ezt a biológiai „üzenetet” továbbadták volna, a gének összekeveredtek egy genetikai rekombinációnak nevezett folyamat során. A genetikai rekombináció azt jelenti, hogy a kromoszómáink nem pusztán az egyik nagyszülőtől vagy a másiktól származnak, hanem kromoszómák összekeverednek, mielőtt azokat továbbadták volna.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egy adott kromoszómához, amelyet az édesanyánktól örököltünk, valószínűleg mindkét anyai nagyszülő DNS-e is belekeveredett. Ugyanígy igaz az is, hogy a kromoszóma, amelyet az édesapánktól örököltünk, valószínűleg mindkét apai nagyszülő DNS-ének a keveréke. Ezért szinte biztos, hogy mind a négy nagyszülőtől eltérő genetikai tulajdonságokat hozunk. És mindez nemtől függetlenül megtörténik. A fiúk és a lányok ugyanolyan valószínűséggel kapnak DNS-t a nagymamájuktól, mint a nagyapjuktól. Ez a véletlenszerű keveredés megmagyarázza, hogy miért osztozunk meg különböző mennyiségű DNS-en minden nagyszülőtől, és hogy miért nincs két teljesen egyforma szaporítósejt.
Az öröklődési szabályok alól kivételek a nemi kromoszómák
Azonban van néhány kromoszóma, amely nem öröklődik egyformán mind a négy nagyszülőtől. Ez az utolsó kromoszómapár, vagyis a nemi kromoszómák. Csak a fiúknak van Y-kromoszómájuk, ami azt jelenti, hogy ők csak az édesapjuktól örökölhetik az Y-kromoszómát, az ő apjuk pedig csak a saját apjától. Ezért a férfiak mindig apai nagyapjuktól öröklik az Y-kromoszómájukat.
Másrészt minden fiú az édesanyjától örökli az X-kromoszómáját. Ebben az esetben is igaz, hogy az unoka X-kromoszómája mindkét anyai nagyszülő kombinációja.
Ám az unokának két X-kromoszómája van, ami az anyától származó mindkét anyai nagyszülő kombinációja, illetve az apától származó X-kromoszóma, ami teljes egészében az apai nagymamától származik.
Mivel az apa Y-kromoszómát örökölt apai nagyapjától, egyik unoka sem örökölt X-kromoszóma DNS-t az apai nagyapjától.
A mitokondriális DNS-t csak az édesanyánktól örököljük
A genetikai információk egy részét a mitokondriumokon keresztül kapjuk. A mitokondriális öröklődés pedig nem engedelmeskedik a genetika klasszikus szabályainak. A mitokondriumok a sejt erőművei. A sejt emésztőrendszereként működnek, tápanyagokat vesznek fel, és energiát termelnek.
A mitokondriumoknak saját, különálló DNS-ük van, ez pedig a mitokondriális DNS. Ez a DNS csak 37 gént tartalmaz, és segít a mitokondriumok működésében.
A mitokondriális DNS-t csak az édesanyánktól örököljük. A spermium mitokondriumjai elvesznek a megtermékenyítési folyamat során, és csak a petesejtből maradnak meg a mitokondriumok. Ez azt jelenti, hogy mindenki mitokondriális DNS-e az édesanyjától származik, aki szintén az anyjától kapta, és így tovább.
Ezeket a tulajdonságot örököljük a nagymamánktól
Azt, hogy milyen jellemvonásokat örököltünk a nagymamánktól, a mitokondriális DNS-en keresztül ismerhetjük meg. Egyes kutatások szerint ilyen tulajdonság a nyitottság, az extrovertáltság, az elfogadás, továbbá a szorongásra, önbizalomhiányra való hajlam, ahogy az olyan egyéni sajátosságok is, mint az anyagcsere-működés, az izmok egészsége, az öregedésre való hajlam, a testalkat és a testmagasság, valamint a mentális jóllét.
Megvan a magyarázat arra, hogy a férfiak miért nem hibáztathatják már többé az édesanyjukat a kopaszodás miatt. A kutatók ugyanis bebizonyították, hogy a hajvesztésért főként az apától örökölt gének a felelősek.
