Felmerülhet benned a gyanú, hogy egyik szeretted önkárosító tevékenységeket folytat. Mivel azonban a legtöbben el akarják rejteni mások elől ezt a tevékenységüket, nem könnyű észrevenni az intő jeleket.
Egy korábbi cikkünkben arról írtunk, hogyan veheted észre a függőség jeleit szeretteden, ezúttal pedig az önkárosítás jeleivel fogunk foglalkozni. A Valley Behavioural Health System, egy amerikai mentális egészséggel foglalkozó intézmény cikke szerint azokat a tevékenységeket hívjuk így, amelyek során valaki szándékosan tesz kárt saját testében. Fontos viszont, hogy általában nem öngyilkossági szándék motiválja, hanem az érzelmi fájdalom, frusztráció és düh egy egészségtelen megküzdési stratégiájaként alkalmazza. Az önkárosítás pillanatnyi megnyugvást nyújthat, utána azonban bűntudat és szégyenérzet követi. Vannak, akik egy-két alkalom után abbahagyják, de akiknél szokássá alakul át, azok számára komoly – és esetenként végzetes – következményekkel járhat.
Az önkárosítás jelei
Az önkárosító tevékenység általában olyan testrészt ér, amelyet valaki könnyen el tud érni saját magán. Legtöbben a karokat, a lábakat és a felsőtest elejét választják. Többféleképpen is megvalósulhat az önsértés:
- Vágott seb
- Égési sérülés
- Szavak vagy szimbólumok karcolása a bőrbe
- Csonttörés
- Saját testre mért ütések
- Harapás
- Hajhúzás
- Meglévő sebek piszkálása, szándékos beavatkozás természetes gyógyulási folyamatukba
- Bőr átszúrása
Milyen intő jelekre érdemes figyelni?
Az önkárosításból terápiás segítséggel ki lehet gyógyulni. Sokat segíthet az egészséges érzelemfeldolgozás megtanulása. Az alábbi jelekre érdemes odafigyelned, ha aggódsz egy szeretett személyért.
Viselkedésbeli jelek:
- Hosszú ujjú és hosszú szárú ruhák viselése még meleg időben is.
- A gyakran szerzett sérüléseket baleseteknek vagy ügyetlenségnek tulajdonítja.
- Sok időt szeretne egyedül tölteni.
- Problémák felmerülése párkapcsolatában vagy barátságaiban.
- Éles tárgyakat vagy egyéb önkárosításra alkalmas eszközöket tart magánál.
- Már nem érdeklik azok a dolgok, amelyek korábban örömmel töltötték el.
- Kiszámíthatatlan, impulzív viselkedés.
Fizikai jelek:
- Sebhelyek
- Friss karcolások vagy vágások
- Zúzódások
- Törött csontok
- Hiányzó hajcsomók
Kognitív jelek:
- Identitásának megkérdőjelezése
- Tehetetlenség érzete
- Reménytelenség érzete
- Értéktelenség érzete
Pszichoszociális jelek:
- Érzelmi zsibbadás
- Érzelmi instabilitás
- Hangulatváltozások
- Depresszió
- Fokozott szorongás, különösen akkor, ha nem tud önsértést okozni
- Bűntudat
- Szégyenérzet
- Undor
Az önkárosítás hosszú távú következményei
Az önkárosítás célja nem az öngyilkosság az esetek többségében, azonban rendkívül súlyos következményekkel járhat, ha hosszú távon fennmarad ez a szokás. Leggyakoribb következményei:
- Törött csontok
- Társadalmi elszigeteltség
- Szégyen, undor és bűntudat érzése
- Rossz önbecsülés és önkép
- Maradandó hegesedés
- Sérült inak, idegek, erek és izmok.
- Maradandó gyengeség vagy zsibbadás a test bizonyos területein
- Végtag vagy függelék elvesztése
- Több szervet érintő károsodás
- Fertőzések
- Szeptikémia, vérmérgezés
- Öngyilkosság
- Baleset okozta halál
Miként segíthetsz önkárosító gyermekednek?
Dr. Hayley van Zwanenberg pszichiáter arról beszélt a Priory Group független, viselkedési gondozást szolgáltató blogjában, mit tehetnek a szülők, ha észreveszik gyermekükön az önkárosítás jeleit. A pszichiáter szerint meghatározó az önkárosító fiatal számára, milyen válaszreakciót kap, amikor először szól valakinek erről a szokásáról. Ha nyugodtan kezeli a helyzetet környezete, biztonságban érezheti magát, és elgondolkozhat azon, hogy talán a változás is biztonságos út lehet számára.
Érdemes tehát a kritizáló mondatok helyett olyan dolgokat mondani a fiatalnak, amelytől azt érzi, meghallgatják és megértik őt. Például kerülendő mondatok: „Csak te érzel így”, „Csak nem lehet annyira rossz a helyzet”, vagy „Feleslegesen húzod fel magad”. Ezek helyett inkább ezeket érdemes mondani: „Megértem, miért érezheted így magad”, „Nehéz lehet ezzel mind megbirkóznod”, vagy „Biztos nagyon fájhatott”.
Dr. van Zwanenberg továbbá ezt a hat dolgot ajánlja, ha szeretnéd önkárosító gyereked számára biztonságosabbá tenni közös otthonotokat:
1. Tüntesd el azokat a hétköznapok során használt eszközöket, amelyek önsértésre is alkalmasak lehetnek, például a borotvapengéket, hegyezőket vagy az ollókat.
2. Dobj ki minden felesleges gyógyszert az otthonotokból, a többit pedig tárold zárral ellátott helyen.
3. Kérdezd meg szerettedet, miben segíthetsz neki, amikor önkárosító gondolatai támadnak. Érdemes közösen kitalálni egy jelzést is ezekre az esetekre, hiszen gyakran nehéz lehet szavakba öntenie, mit érez ilyenkor. Például, lehet a megbeszélt jel egy kézszorítás vagy egy piros kártya átadása, amellyel segítségedet kérheti. Ha megkaptad a jelet, jöhet a megbeszélt segítség, amellyel elterelhetitek önsértő gondolatait, például elmehettek közösen kutyát sétáltatni, ha ez nyugtatná meg.
4. Próbáld meg felfedezni, vajon van-e mintázat gyermeked önkárosító tevékenységében. Ha találsz ilyesmit, gondolkodj el rajta, miként lehetne biztonságosan kezelni.
5. Próbálj segíteni szerettednek abban, hogy egészséges megküzdési stratégiákat alakíthasson ki magának. Az érzelmek nem tartanak örökké, így lehetséges, hogy ezekkel a tevékenységekkel időt nyerhettek az önkárosítás előtt, amely alatt akár kedvezőbb érzelmi állapotba is kerülhet gyermeked. Ezeket érdemes kipróbálni:
- Hangos zenehallgatás
- Versírás
- Érzelmek kifejezése valamilyen művészeti tevékenység által, amelyet aztán kevésbé fenyegetővé alakíthat át
- Hetesével egyre kisebb számokra ugrás egy nagy számból
- Az ábécé fordított felmondása
- Háziállat simogatása
- Citrom vagy chilipaprika harapdálása
- Jégkocka szoros tartása, amíg el nem olvad a kézben
- Olyan film megnézése, amely megváltoztathatja érzelmeit, például vicces vagy ijesztő filmet
- Sétálás baráttal, családtaggal vagy háziállattal
- Beszélgetés olyasvalakivel, aki megnevetteti
6. Ha ezek az intézkedések nem segítenek, vagy komoly aggályok merülnek fel, mindenképp forduljatok szakemberhez.
Az önkárosítás nem feltűnési viszketegség, nem manipulációs eszköz, hanem a belső gyötrődés külső megnyilvánulásának jele, ha valaki képtelen szavakba önteni, kifejezni érzelmi fájdalmát – mondja Dr. van Zwanenberg. Ha az önkárosító egyén azt tapasztalja, hogy megértik és támogatják őt, ha segítenek neki abban, hogy új, egészséges megküzdési stratégiákat sajátítson el, akkor nagy eséllyel fokozatosan maga mögött tudja hagyni ezt a káros viselkedést.
