Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Érdemes elautózni egy félkontinensnyi távolságra a pár hónapos gyerekkel? A válasz nem egyértelműen igen vagy nem. Gyermekpszichológus szakértőnk válaszol.
Sok családban téma, hogy érdemes-e útra kelni pici gyerekkel hosszabb útra. A szülők legtöbbször aggódnak, hogy az idegen hely megzavarja a csecsemőt, arra pedig nem szívesen szánnának pénzt, hogy az óvodás semmire ne emlékezzen a tengerparti élményekből. A nyaralás gyerekkel más műfaj, mint a kettesben töltött mézeshetek.
Kicsi gyerekkel is lehet nyaralni
Gyermekpszichológus szakértőnk, Standovár Sára szerint egyáltalán nem mindegy, hogy milyen idős gyermekről beszélünk. A különböző korosztályok más és más megoldandó feladatokat adnak a szülőknek a nyaralás alatt.
„Néhány hónapos csecsemővel is útra lehet kelni, de érdemes a családnak meghallgatni, hogy az anya – vagy aki leginkább testközelben van a picivel – hogyan áll a nyaralás tervéhez – magyarázza Standovár Sára. Ha úgy ítélik meg, hogy a gyermek is viszonylag könnyen veszi a változásokat, és az anyuka is jól viseli, ha idegen környezetben kell a napi teendőket ellátni a kicsi körül, akkor nyugodtan vállaljanak akár egy hosszabb utazást is. Viszont, ha valamelyikük hajlamosabb a szorongásra, frusztrációra, mérlegre kell tenni, hogy érdemes-e sok pénzért elutazni, hogy aztán egy idegen városban várjuk, hogy a nyűgös gyerek végre elaludjon. Ilyenkor érdemes egy próbaéjszakára elmenni valamelyik közelebbi településre, így, ha nem sikerül jól a kiruccanás, legalább nem egy egész hetet kell kibírnunk.”
Vannak szülők, akiknek a gyermek előtti életmódjukhoz szervesen kapcsolódott az utazás, és bizony előfordulhat, hogy nekik olyan gyerekük születik, aki ragaszkodik a megszokott dolgokhoz. Ha az anyuka nagyon vágyik rá, hogy új élményektől töltődjön, el kell döntenie, hogy – ha fájdalmas is számára –, de itthon maradnak, vagy vállalja, hogy a kicsi rosszul viseli a környezetváltozást, és ezért lesz benne feszültség.
„Ha viszont az anya érzi, hogy nem szeretne útra kelni a babával, ne engedjen a család nyomásának, és tartson ki a döntése mellett, miszerint nem akar utazni.”
Nem a tengerpartra, a finom pizzára emlékszik
Nagy kérdés az is, hogy hová menjünk, már akinek megengedi a pénztárcája a külföldi vagy akár egzotikus üdülést is.
„A kicsi egy-másfél éves koráig az a legfontosabb, hogy biztonságban érezze magát, de valójában teljesen mindegy, hogy a kerti, felfújható medencében, a Balatonban vagy a spanyol tengerparton fürdik. Óvodáskor előtt valószínűleg csak az élményre, az érzésekre emlékszik majd, de nem tudatosan. Óvodáskorban sem maradnak még igazán mély emlékek a nyaralásról, inkább a fényképek alapján, vagy olyan pillanatok, amikor együtt ettük a pizzát, és az milyen finom volt.”
Ebben a korban sem feltétlenül az a fontos, hogy a Velencei-tóhoz jutunk el vagy Balira, sokkal inkább az együtt töltött idő.
A szülőnek azonban figyelembe kell venni a gyerek igényeit is: legyen szó csecsemőről vagy óvodásról, az ő számukra kellemes élményeket kell keresni. Hiába szeretnék a szülők megnézni az óvárost a negyven fokban, bizony ilyenkor érdemes inkább a kicsik igényeire koncentrálni, és a vízparton, játékkal tölteni a napot.
Iskoláskor: már fontos, hová utazunk
Kisiskolás korban viszont már egyértelműen fontossá válnak a nyaraláson szerzett élmények. Ahhoz azonban, hogy mindenki jól érezze magát, még mindig inkább az ő érdekeit kell figyelembe venni.
„Már a szállás kiválasztásánál is érdemes figyelni arra, hogy a gyerekek hol éreznék jól magukat – javasolja Standovár Sára. Válasszunk gyerekbarát szállást, és a program kialakításánál is a gyerekbarát attrakciókra szavazzunk. Így valóban élménygyűjtés lesz a vakáció, és nem úgy tekint vissza a kisdiák erre az időszakra, hogy több múzeumon is végigrángatták a szülei, miközben ő csak csúszdázni akart a strandon.
Ebben a korban már felmerül az iskolatársakkal, barátokkal is, hogy ki hol nyaralt. Ha azt tapasztaljuk, hogy esetleg azt bántás éri, aki nem tengerparton vagy valamilyen egzotikus helyen töltötte a szünidő egy részét, azt ne hagyjuk szó nélkül. Egyrészt a gyerekben is erősíteni kell, hogy a mi belföldi nyaralásunk is ugyanolyan értékes, másrészt – ha azt látjuk, hogy az osztályban trend lekicsinyelni másokat –, azt beszéljük meg a pedagógussal.”
