Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Akkor is, ha távol laknak, ha keveset tudunk találkozni, vagy ha már csak az egyikük van velünk.
„Ami a nagymama házában történik, az a nagymama házában is marad!”, „A nagypapánál lehet kókuszgolyó a reggeli!” Néhány mondat, amelyet vicces, nagyszülőknek szóló ajándékokon lehet olvasni. De mi az az óriási, támogató erő, amit csak a nagyszülők adhatnak meg az unokáknak?
1. Támogatják a szülőket
Amikor a fiatal szülők az első gyermekükkel hazamennek a kórházból, tele vannak kérdésekkel és kétségekkel, amelyekre a nagyszülők – akik, akár többször is már végigmentek ezen az életszakaszon – tudnak válaszolni. Természetesen ezek a tanácsok nem feltétlenül egyeznek meg azzal, amelyet a 20-as, 30-as éveikben járó apák és anyák a magukénak érezhetnek, de a kezdeti bizonytalanságok idején jó fogódzót jelentenek. A nagyszülők szerepe – főleg ebben az időszakban – közvetett az unokák életében. Mivel a szülőket támogatják lelkileg, esetleg megfőzik a gyermekágyas időszakban az ebédet a családnak, figyelnek a picire, hogy az anyuka végre tudjon néhány órát magában lenni, ezzel szinte láthatatlanul, de már ott vannak az unoka életében.
2. Képviselik a régi értékeket
A nagypapám mindig viselt kalapot, és az ingre mellényt vett a családi ünnepeken. Manapság ritka, hogy a szülőktől ilyesfajta értékeket lásson egy gyerek. Ahogyan a nagymama biztosan meg tudja mutatni a már külön háztartást vezető unokának, hogyan lehet a maradékokból is remek fogást varázsolni. Bár sokan úgy gondolják, hogy a legtöbb tudást már megszerezhetjük a világhálóról – és ez valószínűleg nagyrészt így is van –, de arra a borsófőzelék-receptre, ahogyan a mama csinálta, nagyon nehéz ráakadni az interneten. A nagyszülők a letéteményesei annak, hogy a családi hagyományok – akár egy-egy ünnepi szokás keretében – továbbra is éljenek generációról generációra.
3. Kapcsot jelentenek a múltunkhoz
Egy korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy azok a gyerekek, akik tisztában vannak, honnan jönnek, kik az őseik, és meghallgattak jó néhány családi történetet, sokkal jobban kezelik a stresszt, nagyobb az önbizalmuk, kevesebb velük a fegyelmezési probléma. Ezeknek a történeteknek pedig az élő tudói a nagyszülők, akik örömmel mesélnek olyan színesen, hogy a gyerekek – vagy éppen már felnőtt unokák – szinte ott vannak a helyszíneken, látják maguk előtt azokat az őseiket – déd- és üknagymamákat, -nagypapákat –, akikkel ők már nem találkozhattak.
4. Van arra is idejük, amire a szülőnek nincs
Akadnak olyan szerencsés unokák, akiknek a nagyszülőnél a borsó elvetése is régészeti feltárássá válik.
Ha a nagyszülő már nyugdíjas, és kitüntetett idő számára, amikor együtt lehet az unokáival, nem beszélve arról, ha kellő fantáziával is rendelkezik, akkor a kicsik olyan élményeket szerezhetnek, ami valószínűleg a szülővel nem, vagy csak ritkán adatik meg.
A nagymamának van ideje akkor is együtt főzni az unokával, ha így másfélszer annyi idő alatt készül el az ebéd, a nagypapával a kertben lehet bölényre vadászni, és a ház végében lévő fészerben fatutajt farigcsálni.
5. Mintául szolgálnak az egyszülős családokban
Ha az egyik szülő válás vagy egy sajnálatos haláleset miatt nincs jelen a gyermek életében, gyakran a nagyszülőre hárulnak sok olyan feladat, amely az apáé vagy az anyáé lenne, ha a családdal élne. Ilyenkor általában amúgy is több időt tölt az unokával, hiszen a szülő, aki dolgozik, és egyedül neveli a gyereket, rászorul a segítségre.
Ebben az esetben gyakran előfordul, hogy egyben az apa helyett a nagypapa lesz férfiként a minta, és ugyanígy nagymama is mintául szolgál, ha a gyerek az édesanyja nélkül nő fel. A nagypapa tanítja meg, hogyan kell megkötni a nyakkendőt a fiúunokának, míg a lány fordulhat a mamához a nőket érintő kérdésekkel.
