Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szülők által alkalmazott verbális abúzus különböző formái közül az egyik leggyakrabban előforduló, amikor a családban az egyik gyerek válik bűnbakká.
Ahogy Gary Gemmill pszichológusprofesszor rámutatott, az, hogy a gyerek bűnbakká válik, lehetővé teszi a szülő számára, hogy egészségesebbnek és működőképesebbnek lássa a családot, mint amilyen valójában. Így kialakul az a kép, hogy a család tökéletes, az élet pedig boldog lenne az igazságtalanul vádolt gyerek nélkül.
Zachary R. Rothschild tanulmánya szerint a bűnbak lehetővé teszi az ember számára, hogy minimalizálja a saját bűntudatát és felelősségét, fokozottabb kontrollérzetet adjon, hiszen mindig van kit okolni a rossz dolgok miatt.
Kiből lesz bűnbak?
Vannak családok, ahol a bűnbak szerepe változó, a lényeg, hogy a bántalmazó szülő válláról lekerüljön a felelősség. De vannak olyan családok is, ahol mindig ugyanazt a gyereket okolják a konfliktusok és kudarcok miatt.
Annak, hogy mi motiválja a bántalmazó embert mások vádolásában, nagy szakirodalma van. Azt azonban sokkal kevesebben vizsgálták, hogy mi alapján választja ki a bántalmazó szülő, hogy kiből csinál bűnbakot. Éppen ezért Peg Streep, aki évtizedek óta vizsgálja a mérgező szülők és a gyerekek közti kapcsolatot, több száz eset alapján szedte össze, hogy a bántalmazó szülők által milyen gyerekek válnak leggyakrabban bűnbakká.
#1 Az ellenálló vagy lázadó
Mivel a verbális bántalmazás az irányításról és az egyenlőség hiányáról szól, nem meglepő, hogy azok a gyerekek, akik nem úsznak az árral – bármi is legyen a fő csapásirány – marginalizált helyzetbe kerülhetnek.
#2 Az érzékeny
A bántalmazó emberek célja a hatalomgyakorlás, ez pedig még kielégítőbb számukra, ha áldozatuk aktív érzelmekkel reagál. Ez lehetővé teszi a szülő számára, hogy úgy érezze, jogosan okolja a gyerek „túlérzékenységét” a konfliktusok miatt. Ennek következtében gyakran előfordul, hogy a többi gyerek elnyomja az érzéseit, ami ugyan az adott esetben biztonságot jelent számukra, de hosszú távon másfajta károkat okoz. Így nemcsak a bűnbak gyerek, hanem a testvérei is károsodnak.
#3 A más
Gyakran kerülnek bűnbakszerepbe azok a gyerekek, akik mások, mint a testvéreik, akik esetében kevésbé hatékonyak azok a nevelési módszerek, amelyek más gyerekeknél működnek. Ilyenkor a bántalmazó szülő ahelyett, hogy a gyerek igényeire reagálna, hibáztatni kezdi, sokszor a saját kudarcai miatt is.
#4 A hasonló
Válás esetén fordul elő, hogy az egyik szülő hibáztatni kezdi a gyereket azért, mert az a másikra (is) hasonlít, de együtt élő családokban is megesik, hogy a gyereket egy olyan rokonhoz hasonlítgatják, akit valami miatt nem szeretnek vagy kilóg a sorból. Elég egy-két jól irányzott mondat arról, hogy pont olyan vagy, mint az apád, és nemcsak az apádhoz, de a saját magadhoz való viszonyod is rossz irányt vesz.
A szülők általában kétféle okból vádolják a gyerekeiket: vagy olyasmi miatt, amitől ők maguk szenvednek, vagy azokért a mérgező viselkedésformákért, amik a saját alkalmatlanságukból erednek. Egy sikertelen szülő, aki képtelen huzamosabb ideig megtartani a munkáját, gyakran a gyerekét hibáztatja amiatt, hogy az lusta, míg egy alkoholista szülő sokszor szintén a gyerekét okolja a boldogtalansága miatt, ami elől az italba menekül. A mérgező szülők így próbálják hárítani a saját felelősségüket, bűnbakot keresnek, ezt pedig gyakran a tőlük eltérő gyerekben találják meg.
Az ilyen jellegű vádaskodás verbális visszaélés, függetlenül attól, hogy normalizáljuk vagy felismerjük. És természetesen sokkal kisebb jelentősége van annak, hogy a szülők hogyan választják ki az áldozataikat, valójában csak az számít, hogy megteszik-e.
