Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Ugye ez a világ, óvó néni?” – kiáltotta a domb tetején állva egy óvodás kisfiú. Ő az egyike azoknak a mélyszegénységben élő gyerekeknek, akik még sosem jártak a lakóhelyük határán kívül. Számukra a világot csupán a szülőfalujuk jelenti, ahol a házuk és az óvoda közötti napi sétatáv a legnagyobb megtett út. Pedig az ő valóságukon kívül szerzett élmények és tapasztalatok olyan kapaszkodók lehetnek, amelyek segíthetnek nekik kitörni a szüleik által örökölt korlátok közül.
Egyes becslések szerint ma Magyarországon nagyjából 2,5-3 millióan élnek létminimum alatt, közülük valamennyivel több mint egymillióan mélyszegénységben, és több mint 200 ezer gyermek nélkülöz. Ők jobbára elképzelni sem tudják, hogy a saját valóságukon kívül létezik egy szebb, jobb és lehetőségekkel telibb világ is, ahol van fagyi, villamos és szökőkút.
Az óvoda fontossága
Az ország legszegényebb településein a gyerekek nem takaros házakban cseperednek. A legtöbbjük otthona egy egyszobás, vezetékes víz nélküli ház, ahol nincs se konyha, se fürdőszoba, így nincs se angolvécé, se kád az esti fürdéshez, telente pedig a meleget legfeljebb az a tűz adja, amit a kályhába dobált rongyok táplálnak.
Egyetlen mentsváruk az óvoda, ahol a hideg hónapokban megérezhetik, milyen simogató a meleg, ahol mindennap enni kapnak, ahol az óvó nénik gondoskodó szeretettel ölelik őket, és ahol talán életükben először megtapasztalhatják, hogy más is lehet a világ.
Az óvó nénik ugyanis tudják: elhagyni például a falu határát létfontosságú lehet egy mélyszegénységben élő gyermek számára.
Ezért fontos a kirándulás
Bass László szociológus-szegénységkutató szerint a kirándulás nemcsak egy jó szórakozás, hanem egy olyan közösségi alkalom is, amit muszáj megtanulni.
Az itt szerzett élményeknek és tapasztalatoknak óriási a jelentőségük az integrációban, és mind-mind olyan kapaszkodók lehetnek egy mélyszegénységben élő gyermek életében, amelyek segíthetnek kitörni a szülők által örökölt korlátok közül.
Ám eljutni kirándulni szinte lehetetlen: a legtöbb családban az ehhez szükséges pár ezer forint is luxuskiadásnak számít, ráadásul a kirándulással járó költségeket az anyagilag egyébként is túlterhelt hátrányos és halmozottan hátrányos gyermekeket nevelő óvodák és az ezeket működtető önkormányzatok sem tudják finanszírozni.
Irány a nagyvilág!
Az Örökbe fogadok egy ovit! mozgalom (OFEO) ezt felismerve indította el 2022-ben a Világjegy projektjét 46 ezer mélyszegénységben élő gyerek számára.
A kezdeményezés a mozgalomban regisztrált több mint 450 hátrányos és halmozottan hátrányos gyermeket nevelő óvoda pedagógusainak ad lehetőséget, hogy mutathassanak egy másik világot a kis ovisaik számára.
„Bárki támogathatja ezeket a gyerekeket egy gombóc fagyi árával, vagy válthat nekik egy 5000 forintos világjegyet, ami egy kis óvodás egész napos kirándulását fedezi. A kirándulásalap létrejötte óta 40 település 1600 rászoruló gyermeke tapasztalhatta meg azt a csodát, amit egy mozgólépcső látványa, a csokifagyi íze, a párakapu hűsítő élménye vagy épp egy őzike simogatása jelentett” – mondta Barát Hella, az OFEO alapítója.
Sok óvó néni viszi a gyerekeket állatkertbe vagy vadasparkba, de többen mennek a szomszédos településre fagyizni vagy épp a legközelebbi nagyobb város játszóterére, hiszen az ország legszegényebb településein még gyakran ez sincs.
Az első utazás
Egy Somogy vármegyei apró település húsz kis ovisa, akik valamennyien halmozottan hátrányos helyzetű, roma kisgyermekek, egy közeli nagyváros színházában élték át a varázslatot. A kicsik nem tudtak betelni a város különlegességeivel: ujjongtak, amikor megpillantották az addig csak képen, videón látott, de az óvó néni elmeséléseiből már jól ismert jelzőlámpát, a színház gyönyörű épületét szájtátva csodálták, az pedig már önmagában is elég volt az igazi csodához, hogy busz érkezett eléjük.
Ezek a gyerekek még sosem jártak a falujuk határán kívül.
„Itt csak egy bolt van, de még oda sem viszik őket a szüleik, az orvosi rendelőig vezető út a leghosszabb a szomszédos faluig, amit megtesznek velük” – mesélte Gyöngyi, az óvoda vezetője, majd hozzátette: a településükön élő gyerekek óriási hátrányokkal kezdik az életüket.
Alapvető hiányosságok
A legtöbbjük óvodába kerüléskor még nem tud beszélni, szociálisan fejletlenek, nagymértékű a lemaradás. Nem értik az alapvető szavakat, nem tudják az evőeszközöket használni, az óvodában látnak először vécét, mosdót. Nem ismerik a gyümölcsöket és a zöldségeket, az állathangokat sem tudják utánozni, mert sosem láttak még tyúkot vagy kakast. A három ovis évből tehát itt másfél-két év csak a szocializáció fejlesztésével telik, hogy ugyanolyan – vagy legalábbis hasonló – esélyekkel kezdhessenek iskolát.
Gyöngyi idén a Világjegy projekt segítségével vihette el a nagycsoportosokat kirándulni – így jutottak el együtt a Balatonhoz, de az óvodájukat figyelmükkel támogatók segítségével jártak már az állatkertben, dinóparkban is.
„Látszik az a semmihez sem hasonlítható csillogás a szemükben! Úgy tűnik, ilyenkor annyi inger éri őket, hogy szinte feldolgozni sem tudják. Ezek az alkalmak még inkább erősítik bennünk, hogy ablakot kell nyitnunk a világra, arra a világra, amelyet ők még sajnos nem ismernek, hogy megmutathassuk, nem csak az a valóság, amit ők látnak.”
