A Gyerekek hatalmon című könyv szerzője szerint a szülők túszokká válnak a saját életükben, mert mindent megengednek a gyerekeiknek, ezáltal teljességgel hiányozni fog belőlük az empátia.
David Eberhard kötetében arról ír, hogy a Svédországban egyre nagyobb körben alkalmazott megengedő nevelési módszerrel a szülők nemcsak saját maguknak tesznek rosszat, de bizony a gyerekeiknek is. Később ugyanis ráébrednek, hogy a világ mégsem csak körülöttük forog, amikor pedig szembesülnek a való élettel, az még nagyobb pofonokat tartogat.
A szülő nem barát
Standovár Sára gyermekpszichológus szerint a túlzottan megengedő nevelési elv szinte elhanyagolásnak minősül egy ponton túl. Ugyanis, ebben az esetben a szülő mindent ráhagy a gyerekre, nem jelöl ki értelmes határokat, valójában a gyerek egyedül van a világon.
„A legnagyobb probléma, hogy sokan összekeverik a liberális nevelést a megengedővel" – mondja Standovár Sára gyermekpszichológus. "A liberális nevelés arról szól, hogy figyelembe vesszük a gyerek igényeit, megbeszéljük vele az őt érintő döntéseket, partnerként kezeljük, de mindeközben a szülőnek is lehet igénye, és nem rendel mindent alá a gyerek pillanatnyi boldogságának. Fontos azt is leszögezni, hogy a szülő nem barát, hiszen felelőssége van a gyerekkel kapcsolatban.”
A pszichológus szakértő azt is elmondta, hogy tapasztalatai szerint nagyon könnyű átcsúszni a liberális nevelésből a megengedő irányába, ám ha nincsenek korlátok és nincsenek tiltások, akkor a gyerek azt tanulja meg, hogy neki mindig igaza van, márpedig ez a későbbi életében nem fogja őt támogatni.
David Eberhard szerint a szülők tévedésben élnek
Azt szokták mondani, hogy az egyén szabadsága addig tart, amíg egy másik ember szabadságát azzal nem korlátozza. Márpedig, azok a gyerekek, akiket a megengedő elvek szerint nevelnek, nem fogják más érdekeit tiszteletben tartani. A szüleikét és a testvéreikét sem.
„Ezekben a családokban a szülők foglyok, hiszen a saját igényeiket teljes mértékben elnyomják, hogy a gyerekek elvárásait viszont teljes mértékben ki tudják elégíteni" – szögezi le Standovár Sára.
A szülők semmire nem mondanak nemet, attól való félelmükben, hogy a gyerek sérül, és ez később problémákat okozhat. Pedig éppen az szüli majd a bajokat, hogy soha, semmiben nem mondtak neki ellent.
Eberhard szerint is ez a szülők egyik legnagyobb tévedése: nem lesz önbizalomhiányos, elnyomott attól a gyerek, ha nem úgy zajlik minden körülötte, ahogyan azt ő kitalálta.
„Egy felnőtt számára is ijesztő lenne, ha nem lennének korlátok, hiszen a határok – akár a társadalmakban is – biztosítják, hogy a világ ne fúljon anarchiába" – hívja fel a figyelmet szakértőnk. „Ha nincsenek irányelvek, akkor a gyerek nem érzi magát biztonságban.”
A munkahelyen és a párkapcsolatban is alkalmazkodni kell
A svéd pszichiáter szerint, ha egy gyerek úgy nő fel, hogy mindent azonnal megkap, és akkor sincs rendreutasítva, ha rosszat tesz, nem tanulja meg az együttélés szabályait.
„Azonban már az első oktatási intézményben – a bölcsödében vagy az óvodában – azzal fog szembesülni, hogy nem ugrálják úgy körül, mint ahogyan a szülei tették, viszont már nem megy neki az alkalmazkodás, az együttműködés. Ezekre a képességekre azonban a későbbi életünk során is szükség van; egy munkahelyi kollektíva vagy egy párkapcsolat is arról szól, hogy megkössük a szükséges kompromisszumokat, és nem csak az egyik fél akarata érvényesül mindig.”
A szakember úgy gondolja, a megengedő nevelési elv hátterében sokszor az idő és a figyelem hiánya húzódik.
„A szülők sokat dolgoznak, kevesebb időt töltenek a gyerekkel, és emiatt hajlamosak éppen a túlzott megengedéssel elcsendesíteni a lelkiismeret-furdalásukat" – veti fel a gyermekpszichológus.
Pedig nem tesznek jót azzal, hogy mindent első szóra teljesítenek, hiszen a gyerek nem lesz képes késleltetni a vágyait, illetve annyira természetessé válik számára, hogy az ő szava a döntő, hogy teljes mértékben kiveszik belőle az együttérzés képessége.
David Eberhard szerint az sem helyes, ha próbáljuk a gyereket mindentől megóvni. Tudnia kell, hogy a szülő is lehet fáradt, rosszkedvű vagy türelmetlen, és ettől még nem lesz rossz anya vagy apa.
Ha arról is szívesen olvasnál, hogy a valósággal szemben az anyaság mennyire túlidealizált lehet, ajánljuk ezt a cikkünket is.
