Már a homokozóban azt szajkózzuk a gyereknek: ne vedd el kérés nélkül a másét, legyél tekintettel a társaidra, légy kedves, előzékeny, kérj bocsánatot. Van az ilyen viselkedésnek értelme még a 2021-es évben?
Individuális társadalomban élünk. Azaz a cél az, hogy mindenki megvalósítsa önmagát, s ez inkább érdekében áll, mint a közösség megbecsült tagjává válni. Azokat a szülőket, akik ennek ellenére kedvességre, előzékenységre, udvariasságra vagy épp önzetlenségre nevelik porontyaikat, gyakran lenézik vagy kinevetik, mondván, a modern világ már az erőszakosságról, a törtetésről szól. Ez persze erős sarkítás, sőt több szempontból sem állja meg a helyét. Varga Kriszta pszichológus segítségével jártunk utána, miért érdemes kedves gyereket nevelni – igen, ERRE a világra.
Ez valóban így van, individualista társadalomban élünk. Az önmegvalósítás azonban nem okozhat boldogságot, elégedettséget akkor, ha nincs mellette megfelelő szociális kapcsolódás. Magányosan nagyon nehéz boldogan élni – mutat rá a pszichológus. Nem alapulhat az önértékelésünk kizárólag az anyagiakon. Az általános jó érzet is hozzátartozik ahhoz, hogy kellemesen, békésen éljünk, ehhez pedig az kell, hogy szeretni tudjuk magunkat, és ennek hatására szeretni fogunk másokat is. Az rendben van, hogy az agresszió velünk született, ősi megküzdési forma, ám ugyanígy a proszociális viselkedés is kódolt, azaz egyszerűen ösztönösen kapcsolódni akarunk másokhoz.
Teljes képtelenség azonban kedves gyereket nevelni úgy, hogy mi, szülők közben ezzel ellentétesen viselkedünk, nemcsak a gyerekkel, de másokkal is. A verbális kommunikáció is fontos, de a gyerekek a nonverbális jeleinket is figyelik. Hogy hogyan kezelem az agressziómat, az tanítja a gyereket arra, ő hogyan tegye ugyanezt. Ha én kiborulok, a gyerek is valószínűleg ki fog. Ha nagyjelenet helyett inkább elfogadom a gyerekem hibáit, mellette pedig a sajátjaimat is, akkor ezzel azt tanítom, hogy tegyen ő is így. Ha a proszociális viselkedést szeretném erősíteni a gyerekemben, akkor nekem, szülőnek kell segítőkésznek lennem. Ilyen példával kell elöl járnom, a gyerek pedig megtanulja, hogy ez jó dolog.
Ugyanakkor nem elég csupán segítőkésznek lenni. Mernünk kell segítséget kérni és elfogadni is, így tudjuk kölcsönösségre nevelni a gyereket – különben magát feláldozó, saját érdekeit háttérbe szorító viselkedést alakíthatok ki az önérvényesítő képesség helyett. Kedvesnek, előzékenynek lenni cseppet sem egyenlő az önfeláldozással, sokkal inkább egy fejleszthető kommunikációs intelligenciát jelent. Ha elfogadjuk, hogy a nevelés kondicionálás, akkor ha következetesen erősítek egy bizonyos viselkedést a gyerekben, akkor az válik mérvadóvá, az épül be.
Így kezdjük kicsi korban
A kedves gyerek annyira elvont fogalom lehet, hogy nehezen látjuk magunk előtt, mégis milyen nevelési elvek mentén kellene haladnunk. Varga Kriszta ezért két egyszerű példa segítségével mutatja meg az irányt. Az első tanács az, hogy a gyerek vegyen részt a család életében és segítsen a házimunkában. Már az egészen kicsi kortól segíthet teríteni, port törölni, rendet rakni. Ez azért fontos, mert így megérzi, hogy az adott közösséghez, amihez tartozik, önmaga is hozzájárul. Megtapasztalja, hogy nemcsak kap, hanem ad is, ez pedig örömmel jár. Természetessé válik számára a közösségben való aktív részvétel. Kriszta másik javaslata is kicsi kortól alkalmazható: azon alapul, hogy a gyerekeknek hároméves korukig nincs empátiaérzésük, legalábbis nem jelenik meg tudatosan. Ez attól változik meg, ha folyamatosan megnevezzük a gyerek érzelmeit. Így fogja tudni másokban is azonosítani a viselkedés alapján az érzelmeket, és így alakul ki benne az empátia. Ez azért is fontos, mert saját magát is így tudja védelmezni.
Persze mindez még nem elég, hiszen a gyerek nevelése nem csupán ennyiből áll. A szakértő ezért tovább vezet a nevelés útvesztőiben a helyes viselkedés felé. Ennek egyik pillére a napirend, aminek része, hogy egy bizonyos időszakban csakis a gyerekre figyelünk. Lehet, hogy csak napi húsz ilyen percet tudunk kiszakítani az időbeosztásunkból, de értő figyelemmel, száz százalékkal ott vagyunk. Ez minden gyereknek jár. A napirend pontjaiban pedig ne legyen jó zsaru-rossz zsaru felállás. A gyerekek nagyon hamar megtanulják, hogy ha az egyik szülő tilt valamit, akkor a másiknál kell próbálkozni, hátha ő megengedi. Ezért érdemes a felnőtteknek megegyezni a szabályokban, így a gyerek érezni fogja, hogy léteznek stabil határok, amik biztonságot nyújtanak. Ezek között a határok között szabadon mozoghat, viszont nem léphet túl rajtuk. Igen, korlátozzuk őt, de a korlátba kapaszkodni is lehet...
Abból tanul, amit tőlünk lát
Ahhoz, hogy nyugodt, a társasági életben könnyen elboldoguló gyerekünk legyen, érdemes figyelni saját magunkat: a mi viselkedésünk nagyban meghatározza, milyen utódot nevelünk. Például amikor nehézség érkezik az életünkbe, időnkét hajlamosak vagyunk túl nagy feneket keríteni neki, és pont ebből alakul ki a probléma. Ha nem szeretnénk, hogy a gyerekünk cirkuszoljon, akkor mi se cirkuszoljunk. Sőt: ha azt szeretnénk, hogy a gyerek ne legyen pletykás, akkor mi se tegyük ezt. Nyilván felnőttként sok ilyen indulat kevereg bennünk, de amikor épp jól kitárgyalnánk valamit vagy valakit, akkor a gyerek ne legyen ott, különben tőle is ilyeneket fogunk hallani idővel.
Az is fontos, hogy a gyerek megtanulja, hogy kifejezheti az indulatait, de nem mindegy, hogy hogyan – folytatja a pszichológus. Szülőként próbáljuk az indulatot eltávolítani magunktól, és amikor fegyelmezünk, azt se dühből tegyük. Ez azért fontos, mert ha a gyerekünk agresszíven viselkedik az óvodai vagy iskolai közösségben, az a többiekből is kiválthat hasonló reakciót, és egyébként az iskolában a tanárok sem díjazzák a helytelen magatartást. Beszéljünk hát felnőttként tisztelettel másokkal, így ezt tanulja meg a gyerek is. Ha ehhez egy vita hevében arra van szükség, hogy öt percre elhagyjuk a helyszínt és lenyugodjunk, akkor tegyük meg. Kérjünk erre időt. A vitákat pedig zárjuk rövidre a gyerek előtt.
A testvérek közti harcok kezelése során is érdemes tudatosnak lennünk. Ne dicsérjük egyiket a másik előtt, ne alakítsunk ki versenyhelyzetet közöttük. Ha ebben a kis közösségben azt tanulja meg, hogy az együttműködésnek van a legtöbb értelme, akkor felnőttként is esélyesebb, hogy kedvesen viselkedik másokkal. Persze a szavakkal ugyanolyan mély sebeket lehet ejteni, mint a tettekkel, ezért a csúfolódással kapcsolatban legyen az a fő szabály, hogy tedd azt másokkal, amit szeretnél, hogy mások tegyenek veled. Ha pedig bántják a gyerekünket, merjen segítséget kérni egy felnőttől.
Csoporthoz tartozni nem jelent birkaságot
S hogy miért is érdemes még kedves gyereket nevelni? Azért, mert az jó neki. A különböző társas normák – például kölcsönösség, elkötelezettség, azaz az ígéretek betartása – erősítik a csoportkohéziót, ezen keresztül pedig növelik az adott gyerek önbizalmát is. Hiszen ha tartozhat egy csoporthoz, az visszaigazolja, hogy ő elfogadható, ettől pedig jobban érzi magát. Ezek az univerzális normák akkor is működnek, ha sokak szerint a világ csupa farkasból áll, akik alig várják, hogy megegyék a birkákat. Eleve ez egy meglehetősen szélsőséges példa, hiszen az állatvilág sem csupán két fajból áll. Attól, hogy érvényesítjük az érdekeinket és asszertívan kommunikálunk, még lehetünk barátságosak az emberekkel. A kettő nem zárja ki egymást.
Ha mindez nem lenne elég, a pszichológus pontokba szedte, miért érdemes ezzel az egésszel ennyit fáradozni. Tehát azért legyen kedves a gyerek, mert:
- Jól érzi magát tőle, nő az önbizalma.
- Erőforrásként működhet, olyan embernek érzi magát, aki fontos a közösségnek.
- Szövetségesekre bukkan, nem ellenségekre.
- Nem fogja mások kívánságát lesni, hiszen a kedvességnek nem ez a definíciója, hanem egy olyan kommunikációs intelligenciát jelent, amelynek segítségével úgy éri el, amit szeretne, hogy másokat az ő érdekeikben nem korlátoz.
- Ha egy stresszes helyzetben találja magát, alapvetően azok a viselkedésformák aktiválódnak, amik a leginkább hozzáférhetők. A feszültség miatt nem tud normális reakciót adni. Ha a fizikai stresszállapotot meg tudja szüntetni különböző relaxációs technikákkal, akkor képes lesz más válaszokat adni az adott helyzetben.
- Mert ettől lesz jobb a világ.
