Egyik napról a másikra feleselni kezd, érzékenyebb lesz, és mintha hirtelen megváltozna a világhoz való viszonya. Sok szülő ilyenkor még nem gondol a kamaszkorra, pedig a fejlődéslélektan szerint ezek a változások már a serdülés előszobáját jelentik. A prepubertás időszaka – amely gyakran már 8-9 éves korban elkezdődik – fontos testi, lelki és morális átrendeződésekkel jár.
Császár Adrienne, felnőtt- és gyermek klinikai szakpszichológussal beszélgettünk arról, hogy mi történik a serdülő gyermekek testében és lelkében, valamint arról, hogyan tudjuk segíteni őket a változás folyamatában.
A kiskamaszkor jelentős lelki átrendeződéssel járó fejlődési szakasz. A gyermek ekkor fokozatosan elveszíti korábbi érzelmi biztonságának magától értetődőségét, és gyakran él meg belső elszigetelődést, magányosodást. Sok szülő számára meglepő, hogy a kamaszkor jelei már 8-9 éves korban megjelenhetnek.
Ez még nem igazi kamaszkor, hanem a kamaszkor előtti korszak, a prepubertás időszaka. Ekkor a gyerek egy kicsit nehezebben kezelhetővé válik. Rossz nyelvek azzal szoktak viccelődni, hogy „milyen jó, hogy volt idő eddig megszeretni őt”.
A hirtelen változásoknak nemcsak lelki, hanem fizikai okai is vannak. Elindul a növekedési hormon, ami rossz közérzetet okozhat, emellett pedig a nemi hormonok is beindulnak. Ez a két folyamat együtt hat. A növekedési hormon hatására 8–9 éves korban vegetatív labilitás jelentkezik, sokaknak fáj a fejük, fáradékonyabbak. Ez kiterjed az érzelmi labilitásra is. A nemi hormonoknak köszönhetően pedig a másodlagos nemi jelleg is megjelenik. Ez sok változás egyszerre egy kisgyermeknek.
Ez az időszak általában 11-12 éves korig tart. Rossz hír a szülőknek, hogy erre készülni nem lehet, és sajnos felgyorsítani sem. Ez egy fejlődési szakasz, nem igen befolyásolható.
És mi van 11-12 éves kor után?
Akkor következik a nagy pubertás. Egyes nézetek szerint 11-12 éves korig inkább utasítunk, irányítunk szülőként. Ez utasítás, irányítás nem azt jeleni, hogy parancsolgatunk a csemeténknek, csupán azt, hogy támogatóan megtartjuk a keretrendszert. 11-12 éves korban egy újabb fontos folyamat jelenik meg: a gyermek képessé válik nézőpontot váltani.
Már nemcsak a saját szempontját látja, hanem felismeri, hogy másoknak is lehetnek eltérő érzései, gondolatai és nézőpontjai, amelyeket figyelembe lehet venni.
Ez a fejlődési lépés alapvetően átalakítja az önmagáról alkotott képet is, miközben a gyermek személyisége és alapvető temperamentuma megmarad, még akkor is, ha a viselkedése és reakciói rugalmasabban változnak. 13 éves kortól kezdve viszont a gyereknek valós saját véleménye alakul ki.
A 8-9 éves kor azért olyan hangsúlyos, mert ekkor történik meg a külső szabályok belsővé válása, az interiorizáció. Innentől kezdve például szabálytartóan tudnak társasjátékozni, könnyebben el tudják fogadni, ha veszítenek.
Amikor ez megtörténik, akkor lehet igazán örülni, mert amit százszor elmondtunk – például, hogy köszönj a szomszéd néninek, moss kezet étkezés előtt –, az belső indíttatássá válik.
És ugyanezt elvárja a szülőktől is, onnantól kezdve fekete vagy fehér létezik a szabályok tekintetében.
Tapasztalható, hogy a kérdőre vonja az édesanyját vagy az édesapját, ha nem tudták betartani a szavukat, nem úgy történtek a dolgok, ahogyan azt előre megbeszélték.
A világ szabályainak megértésével párhuzamosan megjelenik az absztrakt gondolkodás képessége. Ettől az időszaktól kezdve már nemcsak konkrét tapasztalatokon keresztül lehet tanítani, hanem elvont fogalmakra, összefüggésekre is lehet építeni. Bizonyos elemek természetesen korábban is megjelenhetnek, hiszen a gyermek a szeretetet és a kapcsolódást már nagyon korán megtanulja, de ezek még nem elsősorban intellektuális szinten működnek. Az intellektuális terhelés mindig szoros kapcsolatban áll a testi és idegrendszeri fejlődéssel, ezért különösen fontos az egyensúly megtartása.
Amikor a gyermek saját fejlődési tempójában jut el az absztrakció szintjére, az gyakran jelentős változást hoz a gondolkodásában, az életvezetésében és a világról alkotott képében is. Ez az időszak erkölcsi szempontból is meghatározó, mert ekkor indul el intenzívebben a morális fejlődés és a jellem formálódása. Éppen ezért nem mindegy, hogy ebben a korban mit mondunk a gyermeknek, és milyen elvárásokat közvetítünk felé.
Ebben az időszakban az a szülői megélés, hogy „leesünk az isteni pozícióból”, és földi halandóvá válunk a gyerek szemében. Hogyan érdemes kezelni gyermekünk pimaszságait, amelyeket sokszor tiszteletlenségként élünk meg?
A nézőpontváltás nagyon fontos a szülők részéről. Nem arról van szó, hogy mindent elfogadunk, amit a gyerek tesz vagy mond, hanem arról, hogy nem indulattal reagálunk rá, hanem megértéssel. Ez életkori sajátosság a prepubertás korban, nem tudatos kritikus hozzáállás részükről. Lehetséges, hogy amit a gyerek másképpen szeretne csinálni az nem rossz, csak más, mint amit a szülő képvisel.
Olvasd el a következő cikkünket is, amelyben azt a témát dolgoztunk fel, hogy mit tehetünk, ha gyermekünket kirekesztik az iskolában.
