Amikor valamire nemet mondunk, valójában korlátokat állítunk, míg az igen kimondása lehetőségeket teremt.
Az életünk során hozott döntéseink gyakorlatilag igenekből és nemekből állnak. Vannak azonban emberek, akik gyakrabban mondanak igent, míg mások hajlamosabbak nemet mondani. És pont ez az a különbség, ami további ékeket verhet az aggódó szülők és a kalandvágyó kamaszok közé. A bűvös szó egyszerűen az lesz, hogy igen. Hogy mikor mondd, mire és hogy miért fontos, azt Carl Pickhardt pszichológus gyűjtötte össze.
A felelősségvállalás is része a döntéseinknek
Ha igent mondasz egy tinédzsernek, kinyílik a világ: mindegy, hogy randizni, autót vezetni, bulizni vagy utazni indul, új élményeket fog szerezni. Sokszor azonban még a legóvatosabb kamaszok sem gondolnak bele, hogy a döntésüknek milyen következményeik lehetnek. A szülők számára ez sokszor ijesztő, hiszen a gyerek olyan kockázatokat vállal, amiket korábban még soha. Biztosítsuk a kamaszokat arról, hogy bár dönthetnek úgy, hogy kipróbálnak valami teljesen újat, előtte gondolják át az esetleges következményeket is. Ebben segítenek a következő kérdések:
- Milyen előnyökkel jár, ha igent mondok?
- Milyen kockázatokkal jár, ha igent mondok?
- A kockázatok ellenére megéri igent mondani?
- Ha rosszul sül el a dolog, hogyan hozom helyre?
A szülők gyakran azt hiszik, hogy a kamaszok nem gondolnak a következményekre, ez azonban nem igaz. Az viszont nem biztos, hogy elég időt szánnak arra, hogy megfontoljanak egy-egy döntést, és éppen ez az, amiben szülőként támogatni tudjuk őket.
Az önmenedzselés a kulcs a célok eléréséhez
Ahogy a gyerekünk napról napra önállóbbá válik, úgy tesszük fel magunknak a kérdést egyre gyakrabban: milyen önmenedzseléssel kapcsolatos kérdésekre szeretnénk, ha igent tudna mondani? A jó hír, hogy vannak kérdések, amik a fentiekhez hasonlóan segíthetnek irányt mutatni, a rossz viszont, hogy univerzális szabály most sincs. Minden fiatalnál más működik, és még ezek ellenére sem fognak tudni mindenre igent mondani.
- Be tudom fejezni, amit elkezdtem?
- Jól tudom kezelni a nehéz helyzeteket?
- Tudok munkát szerezni, és meg is tudom tartani?
- Tartom a szavam, ha ígéretet tettem?
- Lehetek őszinte magammal és másokkal?
- Felszólalok fontos ügyekben?
- Együtt tudok működni másokkal?
- Felelősséget vállalok a döntéseim következményei miatt?
- Kitartóan tudok dolgozni?
- Betartom az alapvető társadalmi szabályokat?
- Jól tudom magam érezni mások társaságában?
- Fel tudok állni a kudarcok után?
- Empátiával fordulok mások felé?
Végtelen számú hasonló kérdés van, és előfordulhat, hogy nektek nem ezek a leglényegesebbek. Üljetek le és gondoljátok végig azt a 10-15 kérdést, amik a legfontosabbak számotokra. És bár a tinédzserek hajlamosak azt mondani, hogy nem érdekli őket, amit mi, szülők gondolunk róluk, ez valójában legtöbbször nem igaz. A szülői támogatás állandó jelenléte mindig sokat jelent a gyereknek. Folyamatos biztatást nyújt az elkerülhetetlen nehézségek idején.
Kamaszkorban teljesen normális a bizonytalanság és az önbizalomhiány, ezeket viszont szülőként könnyen kompenzálhatjuk egy-két kedves szóval. A kamaszkori küzdelmek ellenére a pozitív megerősítésre mindig szükség van. Ha elmondod, hogy igen, büszke vagy rá, igen, jól teljesített, igen, bebizonyította, igen, igaza van és igen, készen áll, már rengeteget tettél azért, hogy boldog és magabiztos felnőtt váljon belőle.
