A legfrissebb iskolai lövöldözésre Texasban került sor: a 18 éves elkövető két gépfegyverrel mészárolt le alsós gyerekeket, két tanárukkal is végezve. Kétségbeesett a harc a fegyvertartás szigorításának érdekében, de vajon van-e valós esély arra, hogy bármi is történjen egy olyan országban, ahol alapvető jog, hogy fegyvered legyen?
Az elmúlt évtizedben egyetlen olyan lövöldözés volt, a 26 áldozattal járó Sandy Hook általános iskolában, amely a mostaninál több áldozattal járt. A közvélemény Amerikában és a világon is megdöbbenéssel fogad minden ilyen esetet, minden egyes lövöldözést követően erősödnek azok a hangok, amelyek a fegyvertartás szigorítását követelik, aztán végül mégsem történik soha semmi. Pedig a tragédiák sora mellett nagyon nehéz elmenni – sokszor áldozat maga az elkövető is, de amíg automata gépfegyverekhez juthat már 18. születésnapján bármely amerikai állampolgár, addig biztosan nem lesz változás.
Sokan kampányolnak a szigorért
Pedig most is mindent megtesznek ezért – Matthew McConaughey Uvalde, a lövöldözés helyszínének talán leghíresebb szülötteként a közelmúltban a Fehér Házban tartott beszédet a törvényhozók előtt, arra biztatva őket, hogy támogassák a fegyvert vásárolni szándékozók hátterének feltérképezését, valamint azt, hogy gépfegyvereket ne 18, hanem 21 év fölött vehessenek csak az amerikaiak. A színész mindezt úgy tette, hogy maga is fegyvertulajdonos, de látja, mennyi keserűséget, gyászt és rombolást hoz az, hogy a fegyverviseléshez való jogba kapaszkodva jelenleg semmi nem akadályozza, hogy akár holnap bekövetkezzen az újabb tragédia.
A sportrajongókhoz Steve Kerr, a Golden State Warriors idén NBA-döntőben érdekelt kosárlabdacsapata edzőjének érzelmektől túlfűtött megszólalása juthatott el: a lövöldözés másnapján tartott sajtótájékoztatón Kerr nem volt hajlandó sportról beszélni, inkább fájdalmáról és tehetetlen dühéről szólt megszólalása. Úgy fogalmazott, túszként tartják az országot azok a szenátorok, akik hatalmukba kapaszkodva nem hajlandók szavazni a fegyvertartási törvényről. Az edzőnek nagyon személyes oka van ara, hogy elítélje a fegyverek általi erőszakot - mindössze 18 éves volt, akikor édesapja Libanonban fegyveres merénylet áldozata lett.
Csak a pünkösdi hétvégén 13 lövöldözés volt az USA-ban, melyeknek több mint 70 sérültje mellett 16 halottja is volt.
Június ötödikéig 246 tömeges lövöldözés következett már be az országban – ez pontosan megegyezik a tavalyi adatokkal,
szakértők ugyanakkor attól tartanak, ha minden így megy tovább, akkor 2022 lövöldözéseinek száma a tavalyi, tragikusan magas számokat hozó évét is meghaladja.
Így történhetett meg a texasi tragédia
Ha a háttérellenőrzés életbe léphetne, a texasi iskolai mészárlás talán megelőzhető lett volna – számtalan intő jel utalt ugyanis arra, hogy az épp csak 18 éves Salvador Ramos készül valamire. A fiú, aki otthagyta az iskolát, miután ott bullying áldozata volt, ruházkodásával csúfolták, illetve többször is melegnek nevezték társai, egy gyorsétteremben dolgozott, ahol nagyon magának való emberként ismerték meg – ugyanakkor feltűnt az is kollégáinak, hogy furcsán viselkedik, agresszív a nőkkel szemben, illetve egy parkba jár, hogy ott megpróbálja kiprovokálni, hogy idegenek verekedjenek vele.
Mindezzel párhuzamosan az interneten is sok jelet hagyott maga után azzal kapcsolatban, hogy készül valamire. Chatszobákban is feltűnt fura viselkedése, egy lánynak először udvarolt, majd azt írta, ugorjon le egy hídról, illetve utalgatott arra is, hogy készül valami nagy dologra.
Amikor megvette a fegyvereket, valamint elképesztő mennyiségű, több mint ezer töltényt, arról is képet osztott meg a világhálón.
Az általa leggyakrabban használt alkalmazásban több felhasználó jelentette is őt, mint veszélyes profilt, ám nem történt semmi.
A rendőrök is hibázhattak
Május 24-én reggel aztán – miközben a történtekről egy 15 éves frankfurti lánnyal chatelt – előbb arcon lőtte nagymamáját, aki túlélte az esetet, elindult az iskola felé, ahol senki sem tartóztatta fel, és miután leadott egy sorozatot annak falára, behatolt az épületbe egy tisztázatlan körülmények között nyitva hagyott ajtón. „Itt az idő meghalni” – közölte egy negyedikes osztállyal, majd lőni kezdett. Az áldozatok közt vannak olyanok, akiket csak DNS-ük alapján tudtak azonosítani.
A tanárok testükkel védték a gyerekeket, de így is számtalan áldozatot szedett, miközben a rendőrök egy órát várakoztak elavult, hibás protokollt követve, ahelyett, hogy behatoltak volna a terembe, hogy lefegyverezzék a támadót.
A fiút végül lelőtték a kiérkező rendőrök, akiknek reakcióit sokáig fogják még elemezni, mivel több ponton is teljesen elhibázottnak tűnnek. Furcsa, hogy ők tétlenek voltak, míg volt olyan szülő, aki nem törődve velük bement az épületbe, és két különböző teremből mindkét gyermekét kimentette.
Ha nem lesz változás, maradnak az iskolai lövöldözések is
Hogy miért olyan nehéz a fegyverviselés szabályait Amerikában szigorítani? Az alapvető jogként való értelmezés természetesen eleve komoly gond, de lennének kiskapuk. A Kongresszus egyik tagja például 1000 százalékos adóról nyújt be tervezetet, melyet a félautomata fegyverekre vetnének ki – ez megakadályozhatná, hogy tinédzserek kezébe juthassanak olyan fegyverek, amelyekkel társaik világszerte csak videójátékokban találkozhatnak.
Ahhoz, hogy helyi szint helyett szövetségi szinten változásokat lehessen elérni, arra lenne szükség, hogy a fegyverkontroll szigorítását támogató demokraták többségben legyenek a Kongresszusban, ez azonban nincsen így, és a demokraták sem egy emberként állnak az ügy mögé. Legalább 60 szavazat kellene ahhoz, hogy a háttérellenőrzéseket egyöntetűen bevezessék, így a fegyverviselési engedéllyel nem rendelkezőknél akár 10 napig is vizsgálhatnák, hogy nem jelent-e rizikót, ha hozzájutnak egy lőfegyverhez.
Felmerült annak javaslata is, hogy akik ön- vagy közveszélyesek lehetnek, azok piros zászlót kapjanak a rendszerben, és egyáltalán ne juthassanak fegyverhez. Ennek a szigorításnak a támogatottsága is kérdéses: amíg pedig ez így marad, nagyon sok szülő fogja gyászolni gyermekét Amerikában, mert az iskolai lövöldözések is leállíthatatlanok maradnak.
