Életünkben az első nap az iskolában nemcsak egyszer jelent mérföldkövet, amikor mi magunk ültünk be a padba, de legalább ekkora izgalommal jár az is, amikor saját csemeténket kísérjük első iskolás napjára. Ahhoz, hogy ez egy hosszan tartó, csodálatos barátság kezdete lehessen, érdemes néhány szabályt bevezetni, pár tanácsot megfogadni.
Hámoriné Makai Zsuzsanna, a Városmajori Kós Károly Általános Iskola tanítója, alsó tagozatos munkaközösség-vezetője és kétszeres gyakorló édesanya szakmai tapasztalatának legjavával segíti a leendő és a már kisiskolások szüleit.
A gyerekek igénylik a rendszert a napjukban?
A kisgyerekek számára egy rendszeres napirend betartása nagyon fontos. Ez (is) persze a szülőre hárít pluszfeladatokat, hiszen ahhoz, hogy a gyermek időben bent legyen az iskolában, ne kapkodva teljen a reggel, és még reggelizhessen is otthon indulás előtt, a szülőnek kell elsősorban időben talpon lennie. Alapvető állítás ugyanis, hogy
ha véletlenül egy gyerek késik, valójában nem a gyerek, a szülő késett.
A 8:00-s kezdetű első órához már legalább 7:45-re tanácsos a kicsiknek bent lennie az iskolában. Így jut elég idejük előkészülni, kipakolni az első órához, csacsogni kicsit a többiekkel, és leginkább ráhangolódni a tanításra.
Mi kell, hogy mindezt megelőzze otthon?
Elsősorban például a reggeli.
Az a nap, amikor a gyerkőc reggeli nélkül jön el otthonról, biztos, hogy az első óra tekintetében teljesen kidobott idő.
Akkor tud koncentrálni és fejben ott lenni, ha előtte otthon szépen, kényelmesen megreggelizett. Még így is gyakran első óra után már újra nyúlnak a szendvicsért, de az otthoni nyugodt reggeli falatokra több szempontból is szükség van. Nem csak a reggeli, maga a reggel is nagyban befolyásolja a kicsik kedvét, egész napi hangulatát.
Ha stresszes, kapkodós a reggel, a gyerek is az lesz, és az egész napjára rányomja a bélyegét.
Fontos lenne egy rutint kialakítani már az elején, amihez mindig tudja magát tartani a család. Ez az elején macerás lehet, de hosszú távon bőven megtérül.
Hogyan tudunk este előkészülni ahhoz, hogy a reggeli rohanásra minél kevesebb tennivaló maradjon?
Célszerű a másnapi ruhát már előző este, akár közösen kiválasztva kikészíteni, hogy reggel csak fel kelljen kapni őket. Ugyanez hatványozottan igaz az iskolatáska összepakolására. Minden legyen bekészítve az órarendnek megfelelően már este, hogy ezzel reggelre semmiképp ne maradjon teendő. Ez mind azt szolgálja, hogy
mindenképp elmaradhasson a mindenkire ártó reggeli kapkodás.
Ha kialakul egy családban, hogy ki, mit, mikor csinál, melyik rutin része az estének, és minek kell reggel megtörténnie, mindenki a dolga könnyebb, és a folyamatok egy része automatizálódik. Ezt gyakorló tanítóként és édesanyaként is megerősíthetem.
A már szóba került tízórai fontos része a gyerekek délelőttjének a tanulás mellett. Mire figyeljen a szülő ezzel kapcsolatban?
Szintén tapasztalatból tudom, hogy az uzsonnásdoboz sokkal praktikusabb, mint a bezacskózott szendvics. Egy szépen összerendezett dobozt nagyobb kedvvel is vesznek elő a lurkók az iskolában, a tartalma pedig nemcsak gusztusosabb marad, de jobban áttekinthető is, és a táska többi eleme is nagyobb biztonságban van a szalámis zsemlétől és túrórudi- vagy banápépektől. Az én megfigyelésem az, hogy ha túl nagy az uzsonna, nem kezdenek hozzá. Véleményem szerint a több, de kisebb adagokban csomagolt falatkák célravezetőbbek, és én személy szerint nem zárkózom el attól sem, hogy a délelőttre egy kis csoki vagy keksz legyen bekészítve. Mindezt olyan formában csomagolva, hogy a gyereknek legyen kedve hozzányúlni.
Ha túljutunk a tanítási napon, milyen fontos tanácsok vonatkoznak a kisiskolások délutánjaira?
Alapvető, hogy ne terheljük túl a gyerekeket. Hajlamosak vagyunk különórákkal, egyéb elfoglaltságokkal teletűzdelni a délutánjaikat, pedig
ebben a korban még nagyon elfáradnak az iskolától, és rendkívül fontos számukra a pihenés és a szabad, kötetlen játék is.
Ami viszont senkinek sem árt, az egy kis pluszmozgás beiktatása. Az úszás, mint minden mozgás alapja, nagyon jó hatással lehet sok mindenre. De még mielőtt úszni indulnánk, egy nagyon fontos dolog: a gyerekek nem csak szeretik tudni,
igénylik is, hogy várhassák és készülhessenek arra, ki és mikor érkezik értük az iskolába.
Ha erre is ki tudunk alakítani egy rendszert, akkor nem tragédia, ha attól kivételszerűen egyszer- egyszer eltérünk. Mindenesetre, a gyereknek biztonságérzetet ad, ha tudja, kit várhat és mikortájt. A bizonytalanságtól befeszülnek, nem tesz nekik jót. Összességében: ebben is fontos a rendszer, a gyerekeknek biztonságot adó, kialakult rutin lehetőleg folyamatos betartása.
