Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bár jó harminc éve ott vannak az iskolák palettáján, sokaknak úgy tűnhet, mostanában nőtt meg az érdeklődés a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok iránt. Az ötszörös túljelentkezés és a felvételi is arra készteti a szülőket, hogy jól gondolják meg a jelentkezést.
Ugyanakkor sok szülő úgy vélekedik, hogy ezekbe az intézményekbe válogatott gyerekek járnak, és míg az általános iskolák többségében a felső tagozatban nem mindig tudják megoldani a differenciált oktatást vagy éppen a tehetséggondozást, addig ezekben a gimnáziumokban ez teljesen természetes. Ennek ellenére még az ott tanító tanárok is úgy gondolják, nem mindenkinek optimális ez a rendszer. Az iskola felvételije azonban általában megszűri, ki való oda diáknak.
Az iskola felvételije nem a bemagolt tudást várja
Minden gyerek külön személyiség, és más-más képességekkel bír, így nem várható el, hogy egy osztályban mindenkinek ugyanúgy menjen a matek, a magyar vagy a történelem. Az általános iskolák felső tagozatában pedig nem feltétlenül megoldható, hogy a lemaradókat korrepetálják, míg a kiemelkedő tehetségeknek plusztudást adjanak.
„Egy hat- vagy nyolcosztályos gimnázium éppen ezt tudja nyújtani” – mondja Farkas György, a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium igazgatója.
„Azok a gyerekek, akik már alsó tagozatban kiemelkedően tehetségesek a tanulásban, azoknak van helye egy ilyen típusú intézményben.
A szülők többségében felmerül azonban, hogy egy 10 éves gyerek bírja-e ugyanazt a terhelést, amit egy gimnazistától elvárunk. Természetesen figyelembe vesszük a fejlődéslélektani szempontokat, és a tanítás, de a számonkérés sem ugyanolyan egy ötödikes gyerek esetében, mint egy érettségi előtt álló diáknak.”
A másik tényező, amely aggodalomra adhat okot, hogy a gyereknek felvételiznie kell, és ha ezen elbukik, az óriási csalódást okozhat.
„Minden évben tartunk tehetségversenyt – folytatja Farkas György. Ennek van írásbeli és szóbeli része is, felmérhető a feladatokból a gyerek logikája, intelligenciája. Ráadásul kipróbálhatják magukat egy ilyen helyzetben még azelőtt, hogy januárban megírnák a központi felvételit, amely szintén nem a bemagolt tudásról szól, sokkal inkább arról, hogy mennyire tudja használni a megtanultakat. A felvételi pedig megszűri azt is, hogy ki az, aki a tudása alapján jól érezné magát egy hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumban.”
Ne csak a szülő akarja!
A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokat sokan gondolják versenyistállónak, és tény, hogy az oda járó gyerekekben általában nagy a versenyszellem, a kompetenciaméréseknél pedig rendre előkelő helyeken végeznek. A szülők közül ezért jó néhányan már a negyedik vagy a hatodik osztály elejétől előkészítőre járatják a gyereket, hogy biztosan jól vegye az akadályt.
„Sokszor azt látom, hogy ezzel inkább a szülő magát nyugtatja meg, viszont tény, hogy gyakran szembesülünk azzal, hogy a Covid-járvány időszakából akadnak elmaradások a tananyagban. Ha azonban egy gyerekben már az alsó tagozatban megmutatkozik a tehetség, ha kreatív, és ő maga is szeretné magát megmérettetni, akkor mindenképpen érdemes megpróbálnia a felvételit. Ha azonban okos, de lustácska, vagy csupán a szülő szeretné a gimnáziumi felvételit, akkor érdemes beszélgetni a gyerekkel, hogy valójában mire is vágyna.”
Ugyanerre hívja fel a figyelmet Csizmadia Dóra pszichológus is, aki gyakran tapasztalja, hogy az ilyen típusú kihívásokat inkább a szülő akarja, mintsem a gyerek.
„Sokszor látom, hogy már az óvodából az iskolába is óriási célokkal viszik a gyerekeket, és olyan teljesítményt várnak el tőle, ami nem való neki – magyarázza Csizmadia Dóra. Sokan nem értik felnőttként, miért nem érzik magukat soha elég jónak, miért van teljesítményszorongásuk, majd amikor a mélyére ásunk, kiderül, hogy a szülei indokolatlanul magas mércét állítottak számára, amiről úgy érezte, hogy nem tudja megugrani. Ezért javaslom, hogy tényleg csak olyan gyereknél jöjjön szóba a hat- vagy nyolcosztályos gimnázium, aki tényleg ezt szeretné, és képes is rá. Sok olyan kamasszal találkozom a pácienseim között, akiket szinte agyonnyom a rájuk helyezett óriási elvárás és teher.”
Sok erőfeszítéssel is jár
Mivel a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokból nincs minden településen, kerületben, ezért sokaknak vállalnia kell az ingázást. Ezt is érdemes átgondolni pszichológus szakértőnk szerint.
„Azt az időt, amíg a gyerek úton van, tölthetné mással is, például játékkal vagy a barátaival – veti fel szakértőnk. Csak egészen kivételes esetekben tartanám jó ötletnek, hogy egy 10 éves gyerek egyedül utazzon át a városon, vagy akár egyik településről a másikra.
Kamasz pácienseimnél gyakran fordul elő, hogy éppen a rengeteg tanulnivaló vagy az utazás miatt kell lemondaniuk a szeretett hobbijukról vagy a testmozgásról, ami hosszú távon nem tesz jót a gyereknek.
A másik fontos tényező a baráti kapcsolatok; ebben az időszakban a diákoknak nagy szükségük van az iskolán kívül is a kortársaikkal való együttlétre. Ha azonban egy olyan iskolába jár, ahová a szélrózsa minden irányából válogatták össze a tanulókat, előfordulhat, hogy nincs olyan osztálytársa, aki közel lakna hozzá, viszont a környéken lakókkal már nem lesz olyan szoros a kapcsolata, mivel sokat van távol. A családról nem is beszélve: néhány évvel ezelőtt napi 7 perc jutott arra, hogy a gyerekeinkkel szót váltsunk, ez pedig tovább csökken, ha naponta órákat ül a metrón, buszon.”
Csizmadia Dóra kiemelte, vannak gyerekek, akik valóban nagyon tehetségesek, és nekik érdemes megpróbálni a felvételit. Ugyanakkor minden szülőt óva int attól, hogy feleslegesen présbe kényszerítsék a gyerekeiket.
„Egy gyerek boldogsága nem csak attól függ, hogy milyen iskolába jár. Ha azt látjuk, hogy jól érzi magát az általános iskolában, sok barátja van, és öröm neki odajárni, akkor nem tartom jó döntésnek, ha kiszakítjuk abból a környezetből. Ha viszont tele van kíváncsisággal, és szeretne többet tanulni és tudni, és ebben tudja a család is támogatni, ráadásul még az eredményei is olyanok, amelyek esélyessé teszik őt, akkor tegye magát próbára.”
