Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nemcsak iskolákban, de már óvodákban is a mindennapok része a bullying Magyarországon: a bántalmazás nemrég egy lány életét követelte. Vélemény.
Az UNICEF adatai szerint a magyar tizenévesek 85 százalékát érintette már iskolai bántalmazás, kétharmaduk pedig rendszeresen szenved annak hatásától. A helyszín az osztályterem, de az interneten folytatódik, ami ott megkezdődött. Csak minden ötödik fiatal állította felmérésükben, hogy a közösségében nem tapasztalt soha ilyesmit.
Az iskolai bullying jellemzően 6-10 éves kor közt kezdődik el.
Ezek ugyanakkor csak az adatok: a jelenség valódi arcát tragédiák mutatják meg.
Nem sok részlete ismert annak a tragédiának, amely a napokban történt Gödöllőn: egy 12 éves, hatodikos lány vetett véget életének, a hírek szerint az őt testalkata miatt érő folyamatos bántások miatt. A csúfolódások elől a sportba menekülő fiatal nem sokkal születésnapja után követett el öngyilkosságot. A bullying minden megelőzésen és iskolai programon áthatoló, gyilkosan kegyetlen bizonyítéka az eset, egyben hatalmas figyelmeztetés minden szülő számára azzal kapcsolatosan, hogy rengeteg a tennivalónk.
A bullying ott van minden iskolában
Nincs ma már olyan gyermekközösség, amelyben ne ütötte volna fel a fejét a bullying jelensége. Amikor első gyermekem óvodás lett, és a Covid bűvkörében töltött, csonka két évet követően végre volt egy olyan időszak is, amelyben zavartalanul tudott együtt lenni a csoportja, mély megdöbbenéssel vettem észre, hogy egymás bántása, csúfolása, módszeres szekálása már az oviban elkezdődik.
Az „elkövetők” kiválasztották maguknak áldozatukat, és amíg a három kislány egy csoportba járt, nem is ért véget a folyamatos bántalmazás.
Csak kívülállóként kísértem figyelemmel a helyzetet, de így is láttam, mennyi energiába, ötletelésbe, pszichológussal folytatott konzultációba került, hogy ép maradhasson egy – még egyszer ismétlem, óvodás korú – gyermek lelke.
Az iskolába ezt követően már komoly félelmekkel érkeztem. Reggel a portánál búcsúzunk, itt már nem sétálhat el a szülő a terem ajtajáig sem, nyolctól négyig nagyon messze kerül tőle gyermeke. Persze megnyugtathatna, hogy a Békés Iskolák programban részt evő intézménybe jár a lányom, de ahogyan a tragikus eset kapcsán írott cikkekben is olvasható,
a gödöllői lány iskolájában is rendszeresen tartottak beszélgetéseket a bullyingról, bár tény, hogy rendőrök, nem pedig mentális egészség terén járatos szakemberek bevonásával.
Hogy ezen a már kialakult helyzetet próbálták kezelni, vagy még megelőzési céllal vezették be, az nem tiszta, de céljukat nem tudták elérni. A mi osztályunkban egyelőre nincs gond, de tudok más intézménybe járó elsősről, aki zokogva mesélte el édesanyjának, hogy osztálytársa azt sulykolja neki az iskolában: őt nem szereti senki, még tulajdon édesanyja sem.
Az online tér végtelen lehetőséget ad
Ma, amikor a zaklatás nem ér véget a kicsengetéssel és az iskolai nappal, hanem az online térben, felnőtt számára teljesen észrevétlenül folyamatosan zajlik, ezeknek a bántó szavaknak valóban felmérhetetlen a hatása. A gyerekek egyre korábban érik el a közösségi médiát, az üzenetküldésre alkalmas applikációkat, amelyekben csoportos beszélgetésekben, akár álidentitások mögé bújva kínozhatják a kiszemelt áldozatokat. Szerepeket játszhatnak, információkat szerezhetnek meg: felvehetik a neten megismert jó barát szerepét, akinek a megértésre és meghallgatásra vágyó, bántalmazott fiatal elárulhatja titkait, hogy azután azokkal visszaéljenek.
Gúnyolhatják, képeket készíthetnek és oszthatnak meg róla. Mindenhol ott lehetnek.
A tudatos szülő próbálhatja persze figyelni, gyermeke milyen alkalmazásokat használ, kikkel beszélget, de az internet olyan veszélyeket is tartogat – nemcsak bullyingban, a kizsákmányolás terén is –, amelyeket egy mai negyvenes soha nem élt meg, hiszen nem digitális volt a gyerekkora. Még ha képezni is próbálja magát, sokszor tehetetlen azzal kapcsolatosan, hogy hogyan férhet be gyermeke online életébe úgy, hogy azt ő ne élje meg határátlépésnek. Ott ugyanis olyan veszélyek várják, amelyekkel életkora miatt nem biztos, hogy meg tud küzdeni.
Szülőként így tehetsz ellene
Egy ilyen tragédia kapcsán kétségbeesett tehetetlenség fűzi össze a szülőket. Vajon mikor engedjük, hogy gyermekeink önállóan internetezzenek? Mikor kaphatnak mobiltelefont? Mi a nagyobb baj: ha kimaradnak kortársaik digitális világából, vagy az, ami őket ott érheti? És mi lesz velük, amikor végleg el kell engednünk a kezüket ebben a térben?
Egyben biztos vagyok: a jó válaszok alapja csak az lehet, ha a bizalmi kapcsolatot nem hagyjuk elveszni, ezért pedig minden szülőnek rengeteget kell dolgoznia.
Ha a gyermeket megijeszti valami az interneten, a legjobb, ha a szülő az első, aki tud erről, együtt beszélik meg, dolgozzák fel azt.
A megküzdési technikákhoz nem biztos, hogy ő elég lesz: remélhetőleg mára kikopott a mindennapokból a pszichológushoz járás szégyene, mert vannak olyan helyzetek, amelyekben erre van szükség.
És fontos lenne még valami: az, ha egy olyan helyzetben, amikor a bántalmazott gyermek szülője a helyzet rendezésére párbeszédet kezdeményez a bántalmazó szüleivel, az nem merev elutasításba ütközne. Szülőként a saját gyermekünk tökéletes, a legfontosabb, de ez ne vakítson el senkit sem annyira, hogy meg sem hallgatja a hozzá segítségért fordulót, hogy nem beszél saját gyermekével, hogy nem próbálja meg kideríteni, mi történt.
Az áldozathibáztatás egy gyermek esetében nem bocsánatos bűn:
az „igazából ő a túl érzékeny”, „nem is mondott neki olyat”, „jó, hát tényleg nem sovány” jellegű reakciók azt mutatják, hogy a másik kiskorúért felelős személy eldob magától minden felelősséget, felvállalva azt a szörnyű kockázatot, hogy a helyzet olyasfajta véget érjen, mint legutóbb Gödöllőn. Borzasztó azt belátni, hogy gyermekünk a bántalmazó oldalára állt, de az ő érdeke is, hogy ha ez valóban így lenne, akkor kikerüljön ebből a helyzetből. Az iskolát megnyomorított lélekkel elhagyni, vagy életet magától eldobni a bántalmazás hatására – nem hagyhatjuk ennyire cserben ezt a generációt, melynek mentális egészsége riasztó állapotban van.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
Az UNICEF Help App segítséget nyújt azoknak a gyerekeknek, akiket bántalmazás ér. Itt tájékozódhatsz róla és le is töltheted az appot.
Tévedés azt hinni, hogy az iskolai bántalmazás csak az áldozat életére hat: a valóság egészen más. A jelenséget és a következményeket ebben a cikkünkben jártuk körül.
