Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kapcsolatok bonyolult birodalmában, ahol az érzelmek összefonódnak, és az álmok közösek, előfordul, hogy az együttélést boldogtalanság és kétségbeesés nehezíti. Ilyen pillanatokban merülhet fel a válás gondolata, ami ijesztő lehet, mégis sokszor a legszükségesebb megoldás.
Bár a válás soha nem könnyű döntés, mégis megfontolandó, mert sokszor csak ez adhat lehetőséget arra, hogy visszanyerjük önbecsülésünket, érzelmi jóllétüket, és lehetőséget kapjunk arra, hogy az életünkben új fejezet kezdődjön. Így gondolkodni még akkor sem önző dolog, ha a párkapcsolatban közös gyermek született. Tévedés ugyanis azt feltételezni, hogy a gyerekek jobban járnának egy olyan otthonban, ahol a szüleik boldogtalanok együtt – hangsúlyozza Galambos Balázs, a Szépen Válj El Válásközpont alapítója.
Mit jelent rossz házasságban élni?
Rossz házasságban élni annak az erőforrásnak az elpazarlását jelenti, ami az ember életében egyedi és korlátos, ez pedig nem más, mint az idő. Emellett rossz házasságban élni igen nagy stresszforrás, ami tönkreteheti az egészségünket. Ráadásul megeshet, hogy nemcsak saját magunknak okozunk szenvedést, hanem a velünk egy háztartásban élő gyermekeknek is, hiszen egy rossz házasság rengeteg veszekedéssel járhat. Ez pedig azon túl, hogy a gyerekeknek is stresszforrás, akaratunk ellenére egy rossz párkapcsolati mintát adunk nekik tovább, és felnőttkorukban ugyanazt a fajta kapcsolatot fogják ők is reprodukálni.
Mégis sokan épp a gyerekekre hivatkozva maradnak benne egy párkapcsolatban, és nem válnak el.
Igen, ez valóban így van, véleményem szerint ez nagy hiba, és ezzel okozhatják a legnagyobb kárt a család minden tagjának. A gyerek soha nem fogja azt megköszönni, hogy a szülők az ő érdekére hivatkozva együtt maradtak, és végig kellett küzdenie mellettük azt a rengeteg feszültséget, idegeskedést. Végig kellett hallgatnia, hogy az anyja szerint az apja milyen rossz ember, és nem keres elég pénzt, vagyis már ekkor elkezdődik az gyerek ellennevelése, és egyébként is, mindkét szülő másba szerelmes.
Tehát a gyerek érdekeire hivatkozva együtt maradni óriási tévedés, ahogyan az is, ha egy újabb gyermek születésétől várják, hogy a házasság megjavuljon.
Azt sem érdemes megvárni, hogy a gyerekek nagykorúak legyenek. Azt gondolom, első körben mindent meg kell tenni azért, hogy a házasságot megmentsük. De hogyha a házasság nem menthető, akkor kár az időt húzni, ugyanis a kisgyerekek jobban alkalmazkodnak, és könnyebben bele tudnak szokni egy új rendszerbe. Nem beszélve arról, hogy fiatalabb korban a férfinak és a nőnek is van esélye egy új kapcsolat kialakítására.
Ez utóbbi is gyakori eset?
Igen, ez is sokszor megesik. Gyakran jönnek hozzám három-négy gyermekes házaspárok válási szándékkal. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy mikor romlott meg a házasságuk. Általában azt válaszolják, hogy az első gyerek megszületése előtt, vagy közvetlenül a születése után. Ezután adja magát a következő kérdésem, hogy akkor miért vállaltak második, harmadik vagy akár negyedik gyereket. A válasz: mert úgy jó, ha van a gyereknek testvére. Erre nem sokat lehet mondani, amikor ott állnak négy gyerekkel, négytől tizenöt éves korig, és azon matekozunk, hogy kinek mennyi jut a vagyonból, ki hol fog lakni, és egyébként mi lesz majd a közös hitelekkel. Megdöbbentő, hogy az emberek sok esetben nem gondolkodnak hosszú távon, nem terveznek, és nem tudatosak a jövőjüket illetően.
A válásközpontban nemcsak azzal foglalkoztok, hogy a házastársak vagy az élettársak kulturált körülmények között tudjanak egymástól elköszönni, hanem a kapcsolatok megmentésében is tudtok segíteni. Mi az a pont, amikor már nincs értelme tovább próbálkozni helyrehozni a házasságot?
Akkor, amikor teljesen elveszik a másik iránti tisztelet, és a megbecsülés helyét átveszi a folyamatos bántalmazás, amikor az egyik félnek a másik féllel szemben bosszúvágya van, vagy elkezdődik a vádaskodás, hogy ki mit rontott el a házasságban, ki mit tett tönkre. El kell válni akkor, amikor már sokkal több a fájdalom, mint a kapcsolatban megélt öröm. Ez már méltatlan ahhoz, amit úgy hívunk, hogy házasság vagy párkapcsolat.
Mire számíthat az, aki kilép egy ilyen méltánytalan kapcsolatból? Mi fog változni az életében?
Ha egy gyermekes házaspár válik, és sikerül egy mindkét fél számára elfogadható apa-gyerek kapcsolattartásban megállapodniuk, akkor az édesanyának több szabadideje lesz, mint bármikor. Ugyanis egy bíróság által megítélt kapcsolattartás esetén az apának mindenképpen foglalkoznia kell a gyerekkel, nem háríthat minden feladatot az édesanyára. Ez pedig az apának jelenthet egy olyan minőségi, lelki kapcsolódást a gyerekkel, ami korábban nem volt jellemző, mert mindig ott volt az édesanya, vagy akár a nagymama, aki vagy tehermentesítette a feladatok alól, vagy elmondta neki, hogy mit hogyan csináljon.
A gyerek mellett milyen okokra hivatkozva nem akarnak válni még a házaspárok vagy az élettársak?
Például a hitel miatt, mert nincs megoldóképletük arra, hogy ha különválnak, hogyan fizetik tovább. Ugyanez igaz a csok vagy a babaváró büntetőkamataira is, de nagyon sokszor megesik, hogy egyszerűen csak nem akarnak a közös vagyonon osztozkodni. Ilyenkor jönnek a „Nehogy már azt gondold…!” kezdetű mondatok, amikor a feleség nem hajlandó egy kisebb lakásba költözni a gyerekkel, vagy a férfi úgy érzi, ő többet tett a közös vagyon megteremtése érdekében, ezért nem hajlandó felezni. Azt csak nagyon ritkán hallom valakitől, hogy azért nem akar válni, mert szereti a másikat. Ezeken a helyzeteken sokat segíthet a vagyonjogi dolgokat szabályozó házassági szerződés.
