Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kutatások szerint a gyűjtögetés nem csupán a fogyasztói társadalom sajátossága, már az ősember sem kizárólag a megéléséhez szükséges dolgokat halmozta fel.
Gyerekként bélyegeket, szalvétákat, Turbo és Donald kacsás rágók képeit gyűjtöttem. Az osztálytársaim kosárlabdázókat ábrázoló kártyákat cseréltek, mások Lutra albumokba ragasztották a lovas matricákat. A nagyanyám ólomkatona-, képeslap- és makettgyűjteményekről mesélt. Utánajártunk, milyen pszichológiai tényezők húzódnak meg a gyűjtés iránti vonzalom mögött.
A gyűjtés az emberi viselkedés egyik legősibb formája
Matricák kerülnek albumba, kavicsok a fiók mélyére, kártyanaptárak, kitűzők, képregények, Kinder-figurák, Backstreet Boys- és más fiúzenekarok poszterei, nyakláncra fűzött, cumi alakú medálok, üveggolyók, telefonkártyák, hologramos zárjegyek pedig ki tudja hova. A lista szinte végtelen, ha arra gondolunk, mi mindent gyűjtöttünk a '80-as, '90-es években.
Később a gyermekkori gyűjtemények tárgyai átalakulnak. A matricák és kártyák helyét könyvek, lemezek, műtárgyak vagy akár élmények veszik át. Maga a gyűjtés iránti késztetés azonban meglepően állandó marad felnőttként is, ami arra utal, hogy nem pusztán hobbiról, hanem az emberi viselkedés mélyebb rétegeiről van szó.
Az ember evolúciós történetének korai szakaszában a gyűjtés alapvető túlélési funkciót töltött be, hiszen az ehető növények, eszközök és nyersanyagok felhalmozása lehetővé tette a tervezést, a tartalékképzést és a csoportok stabilitását. Dél-afrikai lelőhelyeken – például a Blombos-barlangban – végzett ásatások során kagylógyöngyöket találtak, amelyek arra utalnak, hogy a korai Homo sapiens már mintegy 75 000 évvel ezelőtt is megőrzött és hordozott olyan tárgyakat, amelyeknek nem volt közvetlen gyakorlati funkciójuk.
A kutatók szerint ezek a leletek arra utalnak, hogy az emberek már ekkor is értéket és jelentést tulajdonítottak bizonyos tárgyaknak.
A pszichológia szerint ezért gyűjtögetünk
A gyűjtés pszichológiai magyarázatában hosszú ideig meghatározó szerepet játszott Freud elmélete. Freud úgy vélte, hogy a gyűjtői hajlam gyökerei a szobatisztaságra nevelés korai tapasztalataiban keresendők. Ezek az értelmezések a 20. század végére háttérbe szorultak, amikor az énpszichológiai és kapcsolati megközelítések kerültek előtérbe. Ezek már nem fejlődési zavarként, hanem az énérzet megerősítését szolgáló viselkedésként tekintenek a gyűjtésre. A gyűjtés ebben az értelmezésben összefügghet a múlt megőrzésének igényével, a folytonosság megteremtésével, vagy akár az anyagi értékteremtés szándékával is.
Hagyjuk a gyereket, hogy gyűjtögessen
Bár gyerekként hatalmas doboznyi szalvétagyűjteményem volt, szülőként valamiért mégis frusztrál a gyerekeim gyűjtőszenvedélye. Mániákusan rendezgetik az albumokban a fociskártyákat, és elképesztő kitartással tudnak könyörögni egy újabb csomag matricáért a bolt pénztáránál. A pszichológus szerint azonban nincs ok aggodalomra, mert
a gyűjtögetés mögött gyakran az a belső igény áll, hogy a gyerek rendszert és átláthatóságot teremtsen maga körül.
Ez különösen fontos lehet bizonytalan, stresszes időszakokban, amikor a gyűjtés biztonságérzetet és kiszámíthatóságot ad számukra.
Az Arizonai Egyetem kutatásai szerint a gyűjtemények kialakítása a kitartást és a célorientált gondolkodást is fejleszti. Egy sorozat teljessé tétele – legyen szó figurákról vagy akár élményekről – sikerélményt nyújt, és hozzájárul a gyerek önbizalmának erősödéséhez. Emellett a gyűjtés gyakran társas tevékenységgé válik, hiszen a gyerekek cserélnek, beszélgetnek, kapcsolatokat építenek, így ez a hobbi a közösségi készségeket is fejleszti.
Fontos ugyanakkor a szülői figyelem és iránymutatás, mert a gyűjtögetés akkor tekinthető egészségesnek, ha örömforrás marad, nem válik kényszerré, és nem vezet túlzott költekezéshez vagy szorongáshoz. Ha teret adunk neki, miközben segítünk határokat szabni, a gyűjtés értékes eszközzé válhat a gyerek érzelmi fejlődésében és a világ megértésében.
A gyűjtés átbillenhet mániává, betegséggé is
Bár a gyűjtés sokaknál ártalmatlan szenvedély marad, bizonyos esetekben kóros formát ölthet. A pszichiáterek által használt hivatalos besorolás szerint a kényszeres gyűjtögetésre az jellemző, hogy az érintett ellenállhatatlan késztetést érez a tárgyak felhalmozására, miközben erős szorongást él át, ha meg kellene válnia tőlük. A tárgyak mennyisége idővel ellehetetlenítheti a mindennapi életet, a tisztálkodást vagy akár a lakhatást is, miközben fokozott egészségügyi és biztonsági kockázatot jelent.
A jelenség nem egyik napról a másikra alakul ki, sokaknál már serdülőkorban megjelenik, majd évtizedek alatt súlyosbodik, fokozatos elszigetelődéshez vezetve. Kutatások szerint a háttérben döntéshozatali nehézségek is szerepet játszhatnak. Bár a gyűjtögetés evolúciós gyökerei a túléléshez kapcsolódnak, a kóros forma már nem erről szól.
Olvasd el a következő cikkünket is, amiben egy kanadai férfiről meséltünk, aki apró tárgyakat cserélt folyamatosan nagyobb vagy értékesebb dolgokra, míg végül egy teljes ingatlan tulajdonosává vált.
