Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Megérkezett a jó idő, aminek hatására egyre többször támad kedvünk autóba pattani és kimozdulni az otthoni környezetből. A jó idővel gyakran a balesetek is szaporodnak, mert valljuk be, kevés az olyan sofőr, aki minden út során a lehető legszabályosabban közlekedik.
Szinte alig van olyan sofőr, aki a sebességkorlátozásokat betartva közlekedik. Az autópályák belső sávja általában jobban hasonlít egy gyorsasági verseny helyszínére, mintsem egy biztonságos előzésre alkalmas terepre. A sebességkorlátozások a közlekedők biztonságát szolgálják, hogy csökkentsék a balesetek és halálesetek kockázatát az utakon. Általános megfigyelés azonban, hogy a lehetséges következmények ellenére sokan hajlamosak rendszeresen túllépni a megengedett sebességet. Ha kiszámolnánk, hogy mennyi időt spórolunk egy kisebb vagy nagyobb gyorshajtással, meglepődnénk a számokon. Gyakran még percekben sem mérhető az időbeli nyereség, mégis akár a pénzünket, akár az életünket is kockáztatva lépünk oda a gázpedálnak. Milyen jelenségek járulhatnak hozzá mindehhez?
Amikor nincsenek következmények
Még egy notórius gyorshajtóval is valószínűleg ritkán történik meg, hogy sárga csekket talál a postaládájában, a GPS-alkalmazások korában, amik előszeretettel jelzik a sebességmérőket, talán még könnyebb elkerülni a büntetést. Ritkán érezzük a bőrünkön szabályszegő magatartásunk hátrányos következményeit. Úgy vagyunk huzalozva, hogy ennek hatására a szabálybetartó viselkedés gyengül, és a szabályszegő magatartás megerősítést nyer. Nyugodtan gyorshajthatunk, hiszen senkinek semmi kára nem születik belőle. Legalábbis a fejünkben. A balesetmentes utakat nem jutalomként vagy nyereségként fogjuk fel, hanem mindennapos, természetes állapotként. Sőt, a szabálytartó magatartás hátrányos következményei, mint az idegeskedés, késés, az akadályozottság érzése, a megnövekedett menetidő, olyan büntetésként jelenhetnek meg a fejünkben, amiket bármi áron megéri elkerülni.
A sebezhetetlenség illúziója
Amikor a balesetekről van szó, az emberi psziché képes egy lenyűgöző paradoxont alkotni. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi immunisak vagyunk, és velünk nem történhet semmi végzetes, még akkor sem, ha erős bizonyítékok állnak rendelkezésre ennek az ellenkezőjéről. Például nap mint nap szembesülünk szörnyű forgalmi balesetekkel, ahol nemcsak egyesek életminősége, de élete is odaveszett. Ez az egyik jelentős pszichológiai tényező, ami az sebességhatár túllépésére sarkall minket, a halhatatlanság illúziója. E hiedelem szerint balesetek csak másokkal történhetnek, ez pedig még erősebbé válhat azok esetében, akik úgy vélik, hogy ők tehetséges sofőrök. Mindez még igaz is lehet, de a túlzott önbizalom, ami elhiteti velünk, hogy képesek vagyunk bármilyen helyzetet kezelni, valamint a sebezhetetlenség élményének párosítása a sebességkorlátozások figyelmen kívül hagyásához vezethetnek.
A sebezhetetlenség illúziója egyfajta kontrollt is ad a kezünkbe. Megnyugtató biztonságérzetet ad, ha azt hisszük, hogy mi irányítjuk életünket, és ezzel el tudjuk kerülni a károkat. Hajlamosak vagyunk külső tényezőknek tulajdonítani a baleseteket. Biztosan balszerencsések voltunk azon a napon, vagy mások hibáit szenvedtük el, miközben fenntartjuk azt a hitet, hogy ítélőképességünk teljesen megfelelő, és mi irányítjuk a helyzetet. Ez a kognitív mechanizmus megvédi az önbecsülésünket, miközben megerősíti azt az elképzelést, hogy immunisak vagyunk a balesetekre.
Normális viselkedés és izgalomfokozás
Az emberi viselkedést nagymértékben befolyásolják a társadalmi normák, hiszen az illeszkedés vágya mindannyiunkban erős. Ha azt látjuk, hogy mások rendszeresen túllépik a sebességhatárt látható következmények nélkül, akkor azt társadalmilag elfogadható viselkedésnek tekinthetjük, miközben az is megerősítést nyer, hogy balesetek ritkán történnek. Másokat az izgalom és az újdonság iránti erőteljes vágy hajt. A gyorshajtás pedig képes kielégíteni a stimuláció- és adrenalinigényüket, és átmeneti izgalmat nyújt, amikor a kilométeróra mutatójának emelkedése a vérnyomásunkat is az egekbe emeli.
A világ legjobb és legrosszabb sofőrjei
A legjobbak: Japán, Hollandia, Norvégia, Észtország, Svédország, Ausztria, Svájc, Spanyolország, Szingapúr, Portugália. A legrosszabbak: Thaiföld, Peru, Libanon, India, Malajzia, Argentína, USA, Törökország, Kanada, Brazília (2023-as felmérés).
Láthatóan több pszichológiai jelenség is hozzájárul ahhoz, hogy a lábunkat rajta felejtsük a gázpedálon a következményektől való félelem nélkül. Ezeknek a pszichológiai mechanizmusoknak a megértése segítheti az erre alkalmas szerveket és intézményeket, hogy hatékonyabb beavatkozásokat és stratégiákat dolgozzanak ki a biztonságosabb vezetési magatartás előmozdítására. Bármennyire is elhisszük, hogy minket elkerülnek a balesetek, sajnos azok megtörténhetnek velünk, miközben mindannyian épségben szeretnénk hazatérni a hétvégi kirándulásból, még ha tíz perccel kevesebb időnk is marad emiatt az esti lefekvés előtt.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
