A gyermekkorban elszenvedett bántalmazás – legyen az fizikai vagy lelki – a szervezet egészére és az agy működésére is hatással van. A korai években tapasztalt magas stressz-szint a gyerekek esetében figyelem- és önkontrollzavarok kialakulásához vezethet, és sokszor a felnőttkori hiperaktív figyelemzavar, a szorongásos és impulzuskontroll-zavarok hátterében is ez áll.
Számos tanulmány talált már összefüggést a gyerekkori traumák és a dühkezelés között. Az egyik kutatás alkalmával több mint 22 ezer fiatalkorú bűnelkövető adatait vizsgálták, az eredmények szerint a gyerekkori traumák növelik a súlyos, erőszakos bűnelkövetések kockázatát.
A bántalmazás mindig nyomot hagy
A gyerekkorban tapasztalt traumák neuropszichológiai hatásainak feltárása során 38 korábbi kutatás eredményeit vetették össze. A vizsgálatok alkalmával MRI-készülékeket használtak, az eredmények szerint pedig azoknál, akiket gyerekkorukban valamilyen trauma ért, kisebb volt az agy hippokampusz és amigdala területe.
Újabb kutatások összetettebb képet festettek arról, hogy a gyerekkorban elszenvedett bántalmazás hogyan befolyásolja az agy szerkezetét. Volt, amelyik eredményei szerint gyengébben teljesítettek a kognitív kontrollban részt vevő agyi régiók azoknál, akiket korábban trauma ért.
A Harvard egyik kutatócsoportja által végzett tanulmány megállapította, hogy a kora gyermekkorban elszenvedett verés következtében lassul a fenyegetettségre adott agyi válasz, ami hatással van a döntéshozatalra és a helyzetek feldolgozására is. A tanulmány szempontjából lényeges, hogy olyan gyerekeket vizsgáltak, akiknek testi fenyítésben volt részük, de súlyos erőszakot nem tapasztaltak.
Nyilvánvaló tehát, hogy a gyerekkor traumatikus tapasztalatai sokféleképpen változtathatják meg az agyat. Megváltozhat az amigdala idegi kapcsolata, a hippokampusz, az emlékek és az érzelmek feldolgozásáért felelős központ, valamint a prefrontális kéreg, ami lehetővé teszi, hogy gondolkodjunk, mielőtt cselekednénk.
Hogyan kezeljük a gyermekkori trauma által vezérelt haragot?
A rossz bánásmódnak tehát nem kell súlyosnak lennie ahhoz, hogy tartós és súlyos hatást gyakoroljon az emberre, ennek ellenére a legtöbben alábecsülik ezeket a következményeket. A tagadás vagy a probléma bagatellizálása azonban csak tovább erősíti a düh és a harag érzéseit – írja Bernard Golden pszichológus.
És bár a korábbi traumáinkat nem tudjuk meg nem történtté tenni, az ezekből fakadó gondolkodási és viselkedési mintákat felül tudjuk írni. Dühkezelési problémák esetén szükség van arra, hogy a konkrét nehézségen túl foglalkozzunk a kiváltó okokkal, a probléma eredetével is. A gyermekkori traumák feldolgozása ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy egy új és egészségesebb megküzdési stratégiát sajátítsunk el.
