Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A pandémia harmadik évében már nem kérdés, hanem tény, hogy a koronavírusról a gyerekekkel is beszélgetni kell.
A hogyan azonban sokakban vegyes érzéseket ébreszt: nem akarják megijeszteni a kicsiket, ugyanakkor komolyan is szeretnék venni kérdéseiket. És érdemes is ezt tenni, hiszen mint minden fontosabb témában, itt is akkor járunk a legjobban, ha tőlünk, szülőktől tudják meg a lehető legtöbbet, nem pedig kétes igazságértékű forrásokból vagy hozzájuk hasonlóan nem teljeskörűen tájékozott kortársaktól.
Az elsődleges szabály épp ezért az őszinteség kell, hogy legyen. Ez nem azt jelenti, hogy az aktuális fertőzöttségi és halálozási adatokat is megvitatod a gyermekeddel, hanem hogy nem vezeted félre.
Ha azt kérdezi, ti is el fogjátok-e kapni, ne győzd meg arról, hogy biztosan nem.
Ha tudni akar róla, veszélyes lehet-e a vírus, mondd el neki, hogy épp ezért vesszük komolyan. Nem kell ugyanakkor a sokszervi gyulladás vagy a citokinvihar részleteit is hozzátenni a képhez.
Maradj a gyerek szintjén!
Mindezt úgy tedd, hogy a gyermek szintjén maradjon mondandód: egészen másként kell a részletekbe beavatni egy óvodást, mint egy olyan kamaszt, aki olvas híreket. Ugyanúgy, ahogyan a halál kérdésével kapcsolatosan is más mélységű a mondandónk a két korosztály tagjainak, úgy a vírus témájában is hasonlóan érdemes hozzáállni a beszélgetéshez. A nagyobbaknak taglalhatjuk, hogy miért is érdemes a fertőzések átadásának számát azzal csökkentenünk, hogy most nem megyünk el moziba, a kicsiknek egyszerűbb azt mondani, hogy most itthon maradunk, hogy ne betegedjünk meg.
Mindig válaszolj a koronavírussal kapcsolatos kérdéseire!
A kérdésekre ugyanakkor mindenki esetében válaszoljunk, ismét csak saját szintjükön és legjobb tudásunknak megfelelően. A nagyobbaknak érdemes arról is szót ejteni, hogy a folyamatban levő pandémia valódi arcát a kutatók lépésről lépésre ismerik meg, ezért
lehetséges, hogy ami még fél éve atombiztos ténynek tűnt, azt mostanra meghaladta az élet.
Így ők nem lesznek majd egyszeri kommentelők, akik értetlenkednek azon, hogy a tudomány halad és változik a koronavírus témájában is.
A hangnem is nagyon fontos: megnyugtató, magabiztos hangon beszéljünk, hogy a gyermek érezze, jelentős dologról van szó, viszont ne ültessünk el benne irracionális félelmeket a koronavírussal kapcsolatosan. Utóbbiak kiküszöbölésében a kisebbeknél segít az, ha a hírfogyasztást olyan időszakokra limitáljuk, amennyiben rádióról vagy tévéről van szó, amikor ők nem fültanúi annak.
Légy ott, ha kérdezne!
A beszélgetés végén tegyük egyértelművé, hogy bármikor, amikor kérdésük van a témában, bátran fordulhatnak hozzánk: nyugodtan megoszthatják aggodalmaikat és félelmeiket is, mert mi ott vagyunk, hogy meghallgassuk őket.
Ha olyan kérdést tesznek fel, amelyre nem tudjuk a választ, ne térjünk ki: ismerjük be a tényt.
Végezetül igyekezzünk nekik mankót adni azzal, hogy elmondjuk, saját szintjükön hogyan tehetnek a megfertőződés ellen. Biztassuk őket maszk viselésére, rendszeres kézmosásra, és ha másra nincsen lehetőség, akkor fertőtlenítésre. Hívjuk fel a figyelmüket arra, miért nem jó ötlet most egymás poharából inni vagy egymás ételét megkóstolni, és emeljük ki annak fontosságát is, hogy beoltatjuk magunkat és őket – így azt érzik majd, képesek valamire a vírus elleni küzdelem jegyében.
