Idén január végén egy 4 éves gyerek került a címlapokra, miután megválasztották az Egyesült Királyság legfiatalabb Mensa-tagjának. Vajon mit tudhat, ha már ilyen fiatalon ilyen messzire jutott – és vajon jót tesz-e élete további részében neki az, hogy zseni?
Teddy Hobbs – aki magától megtanult olvasni, és hat nyelven tud 100-ig számolni, beleértve a mandarin nyelvet is – máris sokkal fejlettebb, mint társai. A Stanford–Binet-intelligenciateszt szerint Teddy egy kilencéves gyerek szintjén képes betűket és szavakat felismerni, 139-es IQ-val rendelkezik. Az anyukája azzal viccelődött, hogy ez a különlegesség egyszerre áldás és átok, s nem is jár messze a valóságtól. A csodagyerekek ugyanis nagyon gyakran nem azt a mesés felnőtt életet élik, amire a környezetük számít – de a szüleik sem.
Ő is gyerek zseni volt, így alakult élete
Két évtizeddel ezelőtt a most 32 éves, birminghami Christopher Guerin nagyon hasonló helyzetben volt, mint Teddy. 2002-ben, 12 évesen Nagy-Britannia legokosabb gyerekének választották, miután több ezer gyereket győzött le egy tévéműsorban. Erre azonban sem ő, sem a családja nem volt felkészülve: elhűlve fogadták a hatalmas médiaérdeklődést. 162-es IQ-jával jelentkezett a Mensához, miután a Simpson család egyik epizódjában azt látta, hogy Lisa Simpson is jelentkezett. Csak gyors ismertetőként: a Mensa szervezet olyan embereket fogad tagjává, akik egy jóváhagyott intelligenciateszten a teljes népesség felső 2%-án belül teljesítenek.
Bár élvezték az ingyennyaralásokat és más ajándékokat, a fiúra hatalmas nyomás nehezedett. Egyértelmű volt az elvárás, hogy kiváló legyen, de szerencsére ő ezt nem találta negatívumnak. Inkább ösztönzésként fogta fel, egyfajta teljesítményfokozóként. Szeretett kitűnni a többiek közül. Ez már az állami gimnáziumban is jól jött, ahová járt, a tanárok is arra ösztönözték őket, hogy hozzák ki magukból a legjobbat.
Guerin eddig három mesterdiplomát szerzett, köztük egyet Cambridge-ben, és jelenleg is doktori iskolában tanul.
Emellett egy középiskolában dolgozik, ahol korábbi tapasztalatait felhasználva ösztönzi a diákokat a teljesítményük fokozására. Nyáron meg is házasodott, ami egy újabb meglepetés a kiemelkedően okos fiatalok világában: ritka, hogy megfelelő párra találnak, mivel folyamatosan náluk idősebbekkel tanulnak, szociális életük pedig visszafogott, hiszen nehezen érti meg őket bárki is.
Aki nem hagyta, hogy felcímkézzék
A 27 éves Arran Fernandez egy másik tehetséges gyerek volt, aki azt mondja, hogy nem érzett magával szemben semmilyen extra nyomást. Mindössze 15 éves volt, amikor a Cambridge-i Egyetemre ment matematikát tanulni, ezzel ő lett a legfiatalabb cambridge-i diák 1773 óta. 18 évesen már az egyetem bajnok matematikusa volt.
Persze az egyetemi tapasztalatai teljesen eltértek a megszokottól, ennek ellenére nem érezte úgy, hogy bármiből is kimaradt volna.
„Azt tapasztaltam, hogy az emberek általában nagy elvárásokat támasztanak velem szemben, és azt gondolták, hogy korom miatt »zseni« vagyok, de nem engedtem, hogy idegenek véleményei vagy elvárásai befolyásolják a lelki életemet, és túlzott nyomást gyakoroljanak rám.” Ennek ellenére Fernandez sem szereti a „gyerek zseni” kifejezést. „Nem voltam – és nem is vagyok – zseni, csak valaki, aki kivételes oktatási lehetőségeket kapott, és képes volt a legjobbat kihozni belőlük.”
Min múlik, hogy ki tudnak-e tartani?
Wendy Berliner oktatási szakértő szerint a kivételessé váló felnőttek számára gyakran nem szükségesek külső elvárások. A kiemelkedő tehetség inkább a jellemhez kapcsolódik, olyan dolgokhoz, mint az elszántság, a lendület vagy a kíváncsiság. A támogatás is nagyon fontos – azoknál az embereknél, akik sikeresek lettek, volt valaki, aki nagy erőkkel támogatta és bátorította őket a háttérből. S bár a sok tanulás kimerítő lehet, a Mensa gyermektanácsadója, Lyn Kendall azt mondja, hogy
egy dolgot mindig észrevesz a Mensa-gyerekeknél, mégpedig azt, mennyire motiváltak.
Szükségük, igényük van arra, hogy tanuljanak, új ismereteket sajátítsanak el. Ugyanakkor a szülők is kapnak a terhekből. A Mensa támogató csoportot működtet tehetséges gyermekek szüleinek, amely jelenleg körülbelül 300 családot számlál. Kiemelkedően tehetséges gyerek szülőjének lenni ugyanis igencsak megerőltető, sőt kimerítő, frusztráló, olykor majdnem tönkreteheti a házasságokat is. Miközben azt hisszük, hogy csak a gyerekek szenvednek kivételes intellektusuktól, az ezzel járó gyakori szorongással, zárkózottsággal, társasághiánnyal, abba már bele sem gondolunk, hogy a szülőknek milyen lehet kivételes gyereket felnevelni.
