Szülőként számtalan hibát elkövethetünk, míg gyermekünket felneveljük: mentség, hogy mindenkit a jó szándék vezérel, ám sokszor nem gondolunk bele a szavak valódi súlyába. Sőt, néha csak úgy megszokásból mondjuk azt, amit mi magunk is sokat hallottunk. Ezek az intelmek és megjegyzések egy életre nyomot hagyhatnak a gyerekben, és bizony azt is befolyásolhatják, hogy mennyire válnak magabiztos felnőtté.
Íme, néhány dolog, amit tényleg nem kellene többet hangoztatnunk, hogy ne okozzunk károkat gyerekeinknek!
1. Ne nevezd szégyenlősnek a gyereket
Bármilyen aktív, vidám gyerekről van szó, olykor érezheti magát bizonytalannak és félénknek, ha idegen közegbe kerül.
Csak gondolj bele: te nem izgulsz, ha ismeretlen közegbe mész, amikor csupa olyan ember vesz körül, akikkel még életedben nem találkoztál?
Felnőttkori rutinodból megoldod, hogy ne látszódjon feszültséged, de egy gyerektől ezt hogyan lehetne elvárni? Azzal, hogy még meg is jegyzed: „Na, ugyan, ne legyél olyan szégyenlős!”, csak nehezíted a helyzetét. A félénkség ugyanis nem egy tulajdonság, csak egy érzés, ami néha percek alatt is enyhülhet, amint megbizonyosodott róla a gyerek, hogy jó helyen van. Adj neki időt, hogy feloldódjon, ne a félelmét erősítsd!
2. Ne ragaszkodj ahhoz, hogy a gyerekek osztozzanak meg a dolgokon
Mindannyian azt szeretnénk látni, hogy a gyerekeink szépen osztozkodnak másokkal, főleg a tesóval – ha van. A nagylelkűség viszont nem mehet parancsszóra, ennek önként kell jönnie. Szakértők szerint, ha egy gyereket arra kényszerítenek, hogy a megosztás nevében feladja a játékát, csokiját, bármit, ami neki épp fontos, akkor nemcsak dühössé teszi őt, hanem megfosztják a valós társadalmi érettség kialakulásának lehetőségét is. Ezekben a helyzetekben a felnőtt beavatkozása gyakran meggyőzi a gyereket arról, hogy mindig szüksége van valakire, hogy döntést hozzon helyette, valamint hogy minden „küzdelmet” el kell kerülni.
Pedig a küzdelem az emberi kapcsolatok normális része, ezt minél korábban megértik a gyerekek is, annál jobban járnak.
3. Szülőként ne dicsérd folyton a gyereket
Talán az egyik legnehezebb dolog, mert a gyerekek tényleg mindig cukik, ráadásul nagyon fontos is a dicséret az egészséges „énkép” egyensúlya miatt. A National Organization for Women jelentése szerint 13 éves korukra az amerikai lányok több mint fele elégedetlen a testével, 17 éves korra pedig ez 78 százalékra nő.
Hasonlóképpen az Egyesült Királyságban is kimutatták, hogy a 10–15 éves lányok több mint egyharmada nincs megelégedve a kinézetével.
Éppen ezért a szakértők nem azt tanácsolják, hogy soha ne dicsérd a gyereked, de azt el kell kerülnöd, hogy csak a cukiságra összpontosíts a gyermek egyéb tulajdonságai – intelligencia, mozgékonyság, figyelmesség vagy kíváncsiság – helyett.
4. Ne hivatkozz a gyerekedre „mini én”-ként
Minden gyerek saját egyéniséggel rendelkezik. Hasonlít rád, persze, hiszen a gének, a tulajdonságok, a nevelés mind efelé viszik, de soha ne felejtsd el, hogy ő egy másik ember. Amikor a mostanában divatos „mini me” (mini én) kifejezést használod a gyerekedre, gondolj a saját rossz tulajdonságaidra, mert biztos, hogy legalább kettőt-hármat felismersz ezekből is benne.
Törekedhetsz arra, hogy ezeket levetkőzze – vagy egyszerűen hagyd, hogy kialakuljon a saját egyénisége, azt sportoljon, azt tanuljon, úgy öltözködjön, ahogy ő szeretne.
5. Téves tanács folyton azt hangoztatni, hogy „vigyázz magadra!”
Az aggódás természetes, szülőként az a feladatunk, hogy életben tartsuk ezeket az apróságokat, akik sokszor egészen őrült dolgokra is képesek.
Senki sem szeretne egy kellemes játszóteres délután után a sürgősségire rohanni, de az aggódásnak mégis meg kell húzni a határát.
Ha állandóan azt mondod, hogy „légy óvatos, vigyázz magadra”, az megzavarhatja a gyerekeket, félelmet kelthet bennük és csökkentheti az önbizalmukat. A féltő mondatok helyett érdemes feltenni a kérdést, hogy fennáll-e valami súlyos sérülés veszélye? Ha igen, vetessük észre a gyerekkel. „Látod-e ott azt a…”, „Tudod-e, hogy miért nem szabad…” – az ilyen típusú mondatok felhívják a gyerek figyelmét a veszélyre, körültekintésre sarkallják, így idővel kialakul bennük az óvatosság.
6. Ne nevezd a gyereket válogatósnak
Felnőttként elfelejtettük már, hogy milyen volt először találkozni egyes szagokkal, illatokkal, ízekkel. Ráadásul mondd csak, te most, felnőttként minden ételt szeretsz? Valószínűleg nem. Talán nem bírod a sóskafőzelék vagy épp a pacalpörkölt látványát sem. Akkor válogatós lennél? Nem, csak egyszerűen valami nem felel meg az ízlésednek. A gyerekeknél ez még erősebb, hiszen nekik még minden új élmény. Egyes gyerekeknél időbe telik, míg megszeretik az evés folyamatát és az ízek kavalkádját. Lehet, hogy amit most félretol, évek múlva a kedvenc étele lesz.
