Ilyenkor, nyáron, igyekszünk a gyerekkel víz közelében átvészelni a meleget. Nem csoda, ha felmerül benne a kérdés: „Anya, a tó az áll, vagy foly?”. Ahová semmiképp nem visszük, az nudistastrand, ami szerinte, jogosan és valójában, csak „nudlista”. De a szeptemberre is készülünk már, például a sportorvosira a kis edzésekhez, ahol majd megnézik a kis szívecskéjét. Érthető, hogy aggódva kérdezte: „Miiii, szét fog vágni?”.
A Covid sok mindenre megtanított, például az óvodai és iskolai tanulás és időtöltés méltóbb megbecsülésére is. A szülőknek nyújtott efféle mankóktól mentes hosszú nyári vakációnak tehát nem a kánikula az egyetlen kihívása gyerekeséknél. Nagy szerencse, hogy elég csak kicsit jobban figyelnünk a gyerekszájra, és már nehéz is komolynak maradni.
Humorral tényleg minden könnyebb.
Hülyeség, hogy hüvelykujj, mert értelmetlen, az üvegujj! Ahogy Emese néni neve is Esemes (SMS) néni, mert az már viszont úgy oké. A bazilika onnan kapta a nevét, hogy bazi nagy, a villamoson papaszkodni kell, a kocsolyába viszont jobb nem lépni. De magától még nem mer odamenni a boltoshoz, hogy maga kérje a focis kártyát, mert, ahogy mondja: „féltékeny”. Arra persze van eszük, hogy ha a szülőket meg akarják tréfálni egy, az ajtó közé kifeszített cérnával, amit Kevin McCallistertől lestek el, a Lincoln bulvári betörők rémétől, akkor apa- vagy anyaellenítő tervet készítsenek. És ha mindez nem lenne elég, néha szeretnék az egész családot áthipnozitálni.
A gyermeki kíváncsiság egyfelől gyönyörű, másfelől kielégíthetetlen:
A parkoló autók sora mellett elhaladva a gyermek megkérdi:
- Gyerek: Anya, az a sárga autó egy Ford?
- Anya: Igen, az egy Ford.
- Gyerek: Ford? Melyik?
A Nagyinál töltött napok is eseménydúsak, így fárasztóak is lehetnek:
Hazaérvén persze megy a mesélés, mi történt ma:
- Anya: Aludtál ebéd után?
- Gyerek: Igen, aludtam, mert fáradt voltam.
- Anya: És miben fáradtál el?
- Gyerek: Hát, ugyanabban, amiben ebédeltem.
Szeretnéd azt is tudni, mi volt az ebéd?
Szerelkezz fel extra gyerekszótárral:
- Anya: Ízlett az ebéd? Mi volt az?
- Gyerek: Kordon blőr, harsány burgonyával! Uzsonnára tejgebíz.
Otthon aztán, vagy a strandon el lehet ütni az időt játékkal:
Például, egy kis barkochbázással:
- Gyerek: Gondoltál?
- Apa: Igen.
- Gyerek: Állat?
- Apa: Igen.
- Gyerek: Szőrös?
- Apa: Nem!
- Gyerek: Micsoda? A leopárd nem szőrös?
Barkochba No. 2.
Van, amikor a barkochbához a szülőnek háttértudásra is szüksége van:
- Anya: Kicsikém, ez a gyors, négylábú, szőrös állat, amire gondoltál, esetleg fekete?
- Gyerek: Nem, sötétkék a Maugliban.
Ki mit tud?
Külföldi vendéggyerkőccel próbáljuk beazonosítani Sonicot, vajon ismeri-e?
Hazai gyerek a másiknak: Tudod, az a kék sün, aki nagyon-nagyon gyors, és akkora, mint én.
Anya: Honnan tudod, hogy mekkora?
Ugyanaz a gyerek: Anya, elég idős vagyok már ahhoz, hogy tudjam, mekkora egy sünember!
Vigasz
Négy gyerekkel „gondtalanul” a játszóra indulunk, amikor az egyik a 6 éves homlokára csap, a 4,5 éves pedig megvigasztalja:
6 éves gyerek: Jaj, ne! Otthon hagytam a biciklimet! Visszamehetek érte?
Anya: Nem, ne haragudj, most már csak a játszóra megyünk, majd játszol mással.
4,5 éves gyerek: Ne aggódj, én is otthon felejtettem az olvasószemüvegemet!
És persze sok inger éri őket a nagyszülőknél a telken is
Városi gyerekeket még inkább:
- Gyerek 1: Képzeljétek, a fészerben láttunk egy egeret!
- Gyerek 2: Nem egy egeret, pelét!
- Gyerek 1: De igen, én az egészet látta, nem csak a felét!
Mondják: „Ezeket írni kellene!” Bizonyára. Most írom is! De egyébként meg szinte képtelenség, mert gyakorlatilag minden percben elhangzik valami mosolyra fakasztó aranyköpés, úgyhogy nincs az az íródeák anyuka, akinek még erre is van energiája minden más mellett…
