Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az utóbbi évek nem voltak kegyesek hozzánk. Szemfényvesztés lenne megnyugtatni magunkat azzal, hogy a gyerekek nagyon rugalmasak és könnyedén átvészelik a krízishelyzeteket. Bármennyire igaz is lehet ez, közvetve vagy közvetetten rájuk is hatnak a nehézségek. Éppen ezért a mentális egészségükre való odafigyelés fontosabb lehet, mint valaha. Hogyan vegyük észre, ha a gyermekünk túl sokat stresszel, így segítségre van szüksége?
Szülőként a legjobbat szeretnénk a gyermekeinknek. A munka terhe, a család körüli teendők listája, a saját testi-lelki állapotunk és a hosszasan tovább sorolható kihívások mellett még a legodafigyelőbb szülők is elveszíthetik a fókuszt. Az UNICEF felmérései szerint már a Covid–19-járvány is rányomta a bélyegét a gyermekek mentális egészségére. A magyar szülők fele szerint romlott a gyerekek pszichés egészsége,
a pedagógusok és az iskolapszichológusok szerint szorongásos és depressziós tünetek mellett az alvászavar, a pánik és a kényszeresség kialakulása sem ritka.
Ha ez nem lenne elég, a gazdasági helyzet romlása is itt van a nyakunkon, és ha még nem is közvetlenül, de a szülőkön keresztül a gyermekek is érzik, hogy valami nincs teljesen rendben. Olykor könnyebben megmondható, ha a szorongás és stressz bekopogtat náluk is az ajtón, mert lehet, hogy többet sírdogálnak vagy nem rájuk jellemző módon viselkednek. Sajnos olyan helyzetek is lehetnek, amikor ez nem ennyire egyértelmű.
Így vehetjük észre, mikor van szükség a segítségünkre
Elég ritka, hogy egy gyermek csak úgy jelezze a szülei számára, hogy valami nincs rendben. Sok esetben a gyerekeken a stressz máshogy mutatkozik meg, mint a felnőtteken. Sőt, sok esetben mi, felnőttek sem vesszük észre a krónikus stressz tüneteit, mert normálissá válnak az életünkben. Ha mégis, akkor beszámolhatunk fejfájásról, gyomorgörcsről, felgyorsuló szívverésről, miközben nyugtalannak, feszültnek, frusztráltnak érezzük magunkat. A gyerekeknek gyakran nincsenek meg a megfelelő szavaik, hogy kifejezzék és felismerjék, mi történik bennük.
A következő jelekből sejthetjük meg, hogy a gyerekek segítségre szorulnak:
Fizikai tünetek:
- Problémáik vannak az alvással, nehezen alszanak el, túl sokat vagy éppen túl keveset alszanak.
- Megváltozik az étvágyuk, túl sokat kezdenek el enni, vagy éppen a szokásosnál jóval kevesebbet.
- Rémálmaik vannak.
- Gyakrabban panaszkodnak fej- és hasfájásra.
Viselkedésbeli tünetek:
- Kevésbé hajlandók betartani a szabályokat.
- Nem szeretnének kimozdulni otthonról, kerülik a korábban élvezetesnek tartott tevékenységeket.
- Nem készítenek leckét, vagy éppen a házi munkával maradnak el.
- Olyan viselkedések jellemzik őket, amiket már korábban „kinőttek”.
- Szorongásoldó szokásaik lesznek, például ujjszopás, körömrágás, orrpiszkálás.
- Agresszívan viselkednek, esetleg idősebbeknél bullyingba fordul az agresszió.
- Romlanak a jegyeik az iskolában.
Érzelmi tünetek:
- Hangulatingadozások, egyik pillanatban boldogok, de hirtelen mogorvákká válnak.
- Kevésbé képesek az érzéseiket szabályozni, ezért érzékenyebbnek tűnhetnek, intenzívebben élhetik meg érzéseiket.
- Aggodalmaskodnak és nyugtalanok.
Hogyan segítsük a gyerekeket?
Az első és legfontosabb lépés, hogy megpróbáljuk megérteni, miért érzi a gyermekünk így magát. Ennek számtalan oka lehet, például piszkálják az iskolában, családi problémák, gazdasági nehézségek, túl sok program és elvárás, barátokkal kialakult problémák, pubertás, a médiában látott félelmetes események stb.
Ezenfelül a gyerekek olyanok, mint egy szivacs, magukba szívják mindazt, ami a környezetükben történik, még akkor is, ha minden erőnkkel próbáljuk védelmezni őket. Így az, hogy mi magunk milyen helyzeteken szorongunk, fontos kérdés lehet mindebben.
A stressz jelenléte önmagában nem veszélyes, hiszen segíti a reziliencia fejlődését. A krónikus stresszel már más a helyzet. Ezekkel segíthetjük a gyerekeket:
- Ha segítünk számukra az érzelmeik minél alaposabb megismerésében és azonosításában, akkor már jó úton járunk.Teremtsünk otthon olyan ítélkezésmentes légkört, ahol az érzelmi kommunikáció és az énközlések jellemzőek.
- Tanuljunk meg jó hallgatósággá válni, ne próbáljunk meg egyből ötletelni és megoldásokat adni, csak figyeljünk és hallgassunk.
- Építsünk ki biztonságos és kényelmes rutint számukra, amiben a mozgás, az étkezések és a megfelelő alvásmennyiség is helyet kap.
- Meséljünk nekik ezekről az érzésekről, mondjuk el, mit jelent stresszesnek lenni, készítsük fel őket a nehéz helyzetekre és válaszoljunk minden felmerülő kérdésre.
- Relaxáljunk közösen.
A Hintalovon Alapítvány és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány weboldalain számtalan remek anyag segít minket a nehéz helyzetekben való navigálásban. Ha pedig úgy érezzük, gyermekünk nem nyitott a beszélgetésre, visszahúzódik, baráti kapcsolatai romlanak vagy megszűnnek, esetleg agresszív, kevésbé funkcionál szociális helyzetekben, kérjük szakember segítségét!
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
