Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nyári hőségben az egyik legjobb a medence hűs vízében játszani a gyerekekkel. Nem kell strandbelépőt fizetni, sem aggódni a tömeg vagy a víz tisztasága miatt. Szinte minden kisgyerekes családban van legalább egy apró pancsoló, sokaknál kis medence is az udvarban. Mutatjuk, mire figyelj, hogy ne fulladjon bele se a gyerek, se a házi kedvenc.
A jó időben nem szeretünk súlyos problémákkal foglalkozni. Nem azért van medencénk, hogy azt vizionáljuk, hogyan lehet elkerülni a különböző baleseteket. Mégis fontos az elővigyázatosság, hogy ne mi legyünk az az egy család, akit érint egy ilyen tragédia. Az 1–4 éves gyerekek körében fő halálozási oknak számít a fulladás, Amerikában minden egyes napra jut egy gyerek, aki így veszíti életét, mellé pedig öt másik, aki sürgősségi ellátásban részesül a medencézés miatt. A halálos kimenetelű medencebalesetek 74 százaléka pedig otthon, a lakóhelyeken történik. Ezek után nem kérdés, hogy kellő komolysággal kell hozzáállnunk az otthoni pancsolás biztonsági szabályaihoz.
Az első számú segítségünk a balesetek megelőzésében a korlát. Akár felfújható medencénk van, akár a földbe ásott, vegyük körbe megfelelő, megmászhatatlan korláttal, kerítéssel. A mind a négy oldalról körbekerített medence nyolcvan százalékkal csökkenti a balesetek kockázatát. A gyerekek ugyanis jellemzően nem akkor fulladnak meg vagy szenvednek egészségkárosodást, amikor az egész család a vízben hűsöl, hanem akkor, amikor épp nem figyel rájuk senki, és beleesnek a medencébe. Az úszótudás ugyan csökkenti a halálozások arányát, de nem jelent semmilyen garanciát. Ráadásul 2-3 éves kor alatt nem is alakíthatunk ki olyan biztos képességet, ami megmentené a gyereket a fulladástól.
A biztonságosan körbekerített (azaz nem felejtünk ott egy létrát a közelben és a kapu zára gyerekbiztos) medence nem csupán nyáron fontos. A földbe ásott, le nem fedett medencék, kerti tavak az év minden napján veszélyt jelenthetnek. Ha nem tudod megoldani a kerítést, a medencéhez vásárolt biztonsági fólia is jobb a semminél. A sima fóliás letakarás nem jó ötlet, mert a koszt ugyan távol tartja a víztől, ám a beeső gyerek fulladását elősegítheti.
A másik fontos szabály ugyanennél a témakörnél kerül elő: ne hagyjuk felügyelet nélkül a gyereket a vízben. Bokáig érőben sem (ha elesik, az orra és a szája víz alá kerülhet). Akkor sem, ha ott vannak mellette a nagyobb testvérei vagy barátai. Számít az idő is: a halálos balesetek háromnegyedében a szülő vagy bébiszittelésre kijelölt személy legfeljebb öt percre hagyta magára a gyereket. Csak felveszed azt a telefont. Csak hozol még egy kör enni- és innivalót. Csak… bármi. Pár perc elegendő ahhoz, hogy a gyerek megfulladjon vagy ahhoz közeli állapotba kerüljön. Ha többen vagytok a medence partján, könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy mindenki azt hiszi a másikról, hogy majd ő figyel. Ennek megelőzéséhez inkább jelöljetek ki egy felelőst, aki nem iszik, nem telefonozik, hanem tényleg a gyerekeket felügyeli. Ezt a tisztséget aztán félóránként, óránként váltsátok, de egyértelmű módon.
Figyelj a különböző berendezésekre!
A nagyobb medencékhez tartozó tisztítóberendezések, klórtabletták szintén veszélyesek lehetnek. 2009-ben bejárta az egész magyar sajtót az eset, amelynek során a IV. kerületi Aquaworld tisztítóberendezése beszippantott egy kilencéves fiút, aki nem élte túl a balesetet. Nyilván otthon ez nem történhet meg, de felhívja a figyelmet a biztonsági intézkedések fontosságára. A különböző gépeket, elektromos berendezéseket csak akkor működtesd, ha felügyeled is őket, a vegyszereket tartalmazó kiegészítőket, elektromos kábeleket tartsd valóban elzárva.
Vízimádó rovarok, törött poharak
A medence nem csupán önmagában hordozhat veszélyeket. Kánikulában a szomjas rovarok is ott nyüzsöghetnek körülötte. Legyél különösen óvatos, ha tudod, hogy a gyereked allergiás reakcióval válaszol a rovarcsípésekre, és ha kell, helyezz fel hálót a medence köré. A szúnyogháló megóvja a vizet az elkoszolódástól, illetve attól is, hogy kutyák, macskák lefetyeljenek belőle. Emellett fontos, hogy étellel, cukros üdítőitalokkal ne vonzzuk oda a darazsakat, legyeket a víz köré. Nemegyszer történt már meg, hogy a közelben elhelyezett üvegpohár belesett a medencébe, és ott tört össze.
Mi számít felhevült testnek?
Aranyszabály, hogy a kánikulában megmelegedett testünket nem dobjuk rögtön hideg vízbe. Jó lenne, ha ezt az otthoni medencével kapcsolatban is betartanánk. Teli hassal, kimelegedve csak nagyon óvatosan és fokozatosan ereszkedjen vízbe a gyerek. Ne vigyen be oda más tárgyat, játékot, mint amit előzetesen biztonságosnak ítéltünk. Nagyon fontos, hogy mérsékeljük az ugrálást, a nekifutásból vízbe csapódást, ugyanis a legtöbb medence alja könnyen csúszik, és máris kész a baleset. Ugyanemiatt nem szabad a medence körül rohangálni, motorozni sem.
Beszélj róla a gyerekkel és a családdal is!
A vízbe fulladástól annyira félünk, hogy nem szeretjük megemlíteni sem. Ez is egy olyan dolog, ami mindig másokkal történik. Pedig ha megtennénk, lehet, hogy csökkenthetnénk az áldozatok számát. Először is beszélj erről a családdal és a gyerekeddel. Az otthoni medencehasználatnak legyenek szabályai, amelyek kötelező érvényűek mindenkire. Az egyik legfőbb, hogy soha nem fürdünk egyedül, mint legyen ott egy kompetens(!) felnőtt. A telefonozó tinédzser nem megfelelő felvigyázó, a napszemüvegben koktélozó barátnő sem az, az épp a kertben szorgoskodó apuka sem. Az tud vigyázni a gyerekre, aki folyamatosan figyeli őt, esetleg együtt játszik vele. Beszélj erről a rokonokkal is, akik eleinte értetlenül nézhetnek, amikor arra kéred őket, hogy egy percre se tévesszék szem elől a pancsoló gyereket. A szabályokat pedig terjeszd ki: ne engedd át a szomszédba vagy bármelyik barátjához medencézni a gyereket, ha előtte nem bizonyosodtál meg arról, hogy ott betartják a biztonsági előírásokat.
Azt pedig a gyerekek is egészen kicsi kortól megértik, hogy a medence olyan, mint az autóút. Nagyon jó, hogy van, de ahhoz, hogy biztonságosan használjuk, be kell tartani a szabályokat. Ahogy nem szaladhat ki egyedül az utcára, úgy a vízhez sem. Különben megvan a kockázata, hogy megfullad. Ilyen egyszerű és világos az egész. A közhiedelemmel ellentétben nem akkor kerüljük el a veszélyt, ha tudomást sem veszünk róla, hanem akkor, ha jelentőséget tulajdonítunk neki és óvintézkedéseket teszünk ellene. Mielőtt még késő lenne.
