Már mintegy 750 milliárd fotó van fent az interneten, és ahhoz, hogy a saját gyerekünkről készült kép a dark webre, vagyis az internet legrejtettebb bugyraiba kerüljön, kevesebb mint fél óra is elég lehet.
Az online biztonság fogalma évek óta ismert, de úgy tűnik, sokan ma sincsenek tisztában vele, hogy pontosan mit jelent. A visszaélések elkerülése érdekében egyetlen helyes megoldás létezik.
A dark web nem válogat
Mesterséges intelligencia szűri a világhálóra kikerült fotókat, és amint felismeri, hogy egy gyerekről készült képről van szó, már megy is a dark webre, ami egy keresőoldal, tele gyerekek fotóival, és minden olyan tartalommal, ami a legabszurdabb igények kielégítését szolgálja. Vagyis a dark web valóban az internet sötét bugyra. Azonban nem látogathatja bárki ezt a honlapot, hiszen csak speciális böngészőből lehet megnyitni. Továbbá
nem egyszerű felhasználókat szólít meg, hanem azokat a felnőtteket, akik az idegen gyerekekről készült fotók láttán elégítik ki a vágyaikat.
Önmagában is felháborító a tény, hogy létezik egy ilyen bugyra az internetnek, nemhogy minden gyerekfotó felkerül rá. A dark webre bármilyen kép kikerülhet, amin kiskorú van, és a szülők az esetek túlnyomó többségében sosem tudják meg, hogy mennyi és milyen kép került ki a gyerekükről. Egyetlen dolgot tehetnek: nem töltenek fel semmilyen fotót a gyerekekről!
Óvatosan a büszkeséggel
Sok szülő gondolkodás nélkül felteszi a nyári fotókat a gyerekekről, mondván büszke rá, hogy a családjával egy szép helyen nyaralt. Mások egy kicsit körültekintőbbek, és odafigyelnek, hogy ne töltsenek fel félmeztelen képet a gyerekről. De a legjobb, ha semmilyen kép nem kerül ki. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány javaslata szerint nem érdemes feltölteni semmilyen gyerekfotót, hiszen a dark web a legtöbb képpel visszaél. Különösen tilos mások gyerekeit feltenni az internetre anélkül, hogy erről a szülő egyeztetett volna a többi szülővel. Továbbá
semmilyen szín alatt nem érdemes intim információkat megosztani a gyerekről: mikor lett szobatiszta, hogyan alszik stb.
Utóbbi tényekkel a kortársak is visszaélhetnek, akár évek múlva. Tegyük fel, hogy a szülő nagyon óvatos volt, és valóban nem töltött fel képet a gyerekéről az internetre, viszont sokat posztolt róla, mondjuk arról, hogy „Gábor négyévesen még kérte a bilit”. Ezt a kiírást évek múlva meglátja egy osztálytársa, aki szerint jó móka, hogy Gábor nem tudta használni négyévesen a toalettet, és már kész is a vicc, ami jó időre megbélyegzi Gábort – habár ő nem tehet semmiről. Vagyis a gyerekekről posztolt tartalmakat érdemes nullára redukálni.
Meddig kell ennek így lennie?
A szülők jó okkal kérdezik, hogy miért nem lehetnek büszkék a gyerekükre mások előtt? A válasz a visszaélésekben rejlik. Ezért mi megfordítjuk az előbbi kérdést: érdemes kockáztatni néhány ismerős miatt, hogy a gyerek képe felkerüljön a sötét webre? A visszaéléseket csak akkor lehet teljes biztonsággal elkerülni, ha semmilyen tartalom nem kerül ki a gyerekekről. Amennyiben egy szülő mégis leküzdhetetlen vágyat érez, hogy a gyerekéről készült képpel fejezze ki büszkeségét, akkor valójában a gyereke büszkeségével játszik. A dark web nem válogat, az itt megjelenő képet a szülők nem tudják ellenőrizni, és az ide kikerülő képeket nem lehet levenni.
