Csak egy vacsora erejéig hagyták ott a kislányt a szülei, a döntés következményei azonban egy életre szólnak. Te mi alapján határozod el, mikortól maradhat egyedül a gyereked, akár alszik, akár ébren van?
Amikor Madeleine McCann tizenhat évvel ezelőtt eltűnt egy portugál üdülőfaluból, közelében sem jártam még annak, hogy gyerekem legyen. Akkor ijesztőnek tartottam azt, hogy ikertestvéreivel egyedül volt a nyaralóban a kislány: azóta már tudom, nem is olyan egyszerű döntés meghatározni, mikor maradjon, maradhat egyedül egy gyerek, és mikor nem.
Mikortól maradjon a gyerek egyedül?
Vannak életszakaszok, amelyekben az embernek eszébe sem jutna magára hagyni gyermekét – egy csecsemőt sokan még a szomszéd szobába sem szívesen fektetnek, inkább a szülői hálóba viszik be a kiságyat, vagy maguk mellé veszik a gyermeket.
Ahogy azonban a kicsi cseperedik, egyre önállóbbnak tűnik, és egyre gyakrabban akad olyan helyzet is, amelyben felmerül, mi történjen: maradhat-e egyedül?
A másik szülő még nem ért haza a munkából, de muszáj lenne leszaladni valamilyen élelmiszerért a boltba, különben nem lesz ebéd vagy vacsora a kicsinek, hogy csak egy életszerű példát említsek. Egyszerű ötletnek tűnhet ilyenkor bekapcsolni egy mesét, aztán elszaladni, csak tíz perc…
Közben ugyanakkor ott vannak azok a példák, amelyeket gyakorló szülőként nap mint nap átélünk. Csak kipakolod a bevásárlást, de a kúszó-mászó gyerek már majdnem bedugta a konnektorba a villát. Éppen ebédet készítesz, közben a gyerek leesik a kanapé hátuljáról, lerántja a páramentesítőt, amiből víz folyik ki, és a készülék rövidzárlatos lesz. (Nem véletlenül ilyen életszagú ez a sztori, valóban megtörtént.) Az embert ilyenkor leveri a víz: mi történne, ha épp nem lettem volna ott…?
Sokakat megkísért egy ilyen helyzet
Az a szituáció, amelyben Madeleine szülei gyermeküket hagyták, teljesen más, mint a fent leírtak. A gyerekek aludtak, attól nem kellett tartani, hogy valami veszélyeset csinálnak.
Hallottam olyan szülőkről, akik – ugyan még a múlt évezredben – ilyen helyzetben otthon hagyták csecsemőjüket, és elmentek moziba, a kicsi pedig akkor is édesen aludt, amikor hazatértek.
Az ember szeme ma tágra nyílik ilyesmi hallatán: még azoké is, akik nem dédelgetnek annyi paranoiát, mint jómagam. Egy elektromos lakástűz elég, és tragédiába torkollhat egy hasonló este – de Madeleine szülei nem ilyen távolba mentek el, csak vacsorázni, és időnként meg is nézték, minden rendben van-e a gyerekekkel. De egyszer csak már nem volt minden rendben.
Az évek során Kate és Gerry McCann döntését már milliók vesézték ki, utólag ismerve a történteket azonban könnyű okosnak lenni.
Ki az, aki egy tengerparti családi nyaraláson, legalább egyszer ne gondolt volna sóvárogva arra, hogy de jó lenne fektetés után a víz mellé ülni egy pohár itallal, és úgy tenni, mintha mégsem lenne kisgyerek a szálláson?
Valószínűleg nagyon kevesen vannak azok, akik fejében még nem fordult meg hasonló gondolat. Tettre is váltották ezt az ötletet vélhetően már sokan, és nagyon kevés a Madeleine-éhez hasonlatos eset. Személyes preferencia alapján dönthető el, kinek fér ez bele, és kinek nem.
Nincs konkrét jogszabály
Felmerülhet, mit mondanak a jogszabályok: Magyarországon nincs olyan szabályozás, amely meghatározná, hány éves kortól lehet egyedül a gyermek, az életkornak megfelelő felügyeletet kell biztosítani számára. Kisiskolás kor alatt semmiképp nem ajánlják a szakértők, hogy egyedül maradjon a gyermek: 8–12 éves kor közé teszik az egyes vélemények a megfelelő érettségi szintet, és a fokozatosság elvét javasolják megvalósítani.
Először csak pár percre menj el mellőle, és tudjon róla, hova mész, és hogy egyedül lesz. Ha ez komfortos számára, hosszabb ideig is maradhat egyedül.
Ha van nagytestvér, akkor ez rugalmasabb lehet, de nagyon nem mindegy, mennyire viselkedik és gondolkodik éretten a nagytesó, és azt is érdemes figyelembe venni, hogy ha esetleg valamilyen probléma adódik, a stressz hatására a gyermek talán nem úgy dönt, ahogy máskor tenné. Nem szabad tehát neki sem túl nagy felelősséget a nyakába akasztani.
Ha van valaki a közvetlen környezetben, akire számíthat, akitől segítséget kérhet a gyerek, az jó:
ha könnyen fel tud téged hívni, bármi lenne, az nagy megnyugvást adhat mindenkinek.
Fontos lefektetni szabályokat is: ne nyissanak ajtót, ne beszélgessenek telefonon vagy akár az ajtón át idegennel, ne főzzenek vagy süssenek. Ezzel sokféle probléma küszöbölhető ki.
Így dönts te
Sokan azonban nem is azért nem hagyják otthon gyermeküket, mert félnek attól, mi lesz a kicsivel, hanem azért, mert velük is történhet bármi, míg a gyerek egyedül van. Ez azt indokolná, hogy tényleg a nagyobb, érettebb, az idő múlását érzékelő és segítségkérésre képes gyermeked hagyd csak magára.
Az, hogy éjjeli pihenése idejére magára hagyod-e a gyermeked, kamasz esetében talán már nem annyira kérdéses, mint egy óvodásnál vagy kisiskolásnál. Bármilyen döntést is hozol, ne azért tedd, mert más így szokta: van, aki még akkor sem tudja elengedni magát igazán egy kimenős estén, ha a nagyi vigyáz gyermekére. Madeleine példája valóban intő jel, amelyet elfelejteni nem szabad, de az sem lehet, hogy a rettegés határozza meg gyermekneveléssel kapcsolatos döntéseinket.
