Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Teljesen logikus, hogy a nők, hiszen a legtöbb családban tőlük kapnak többször enni a gyerekek, így a nagy számok törvénye alapján nyilván náluk lesz a több csoki, üdítő és csipsz. Annak is van értelme, hogy a férfiak, különösen a vasárnapi apukák, akik mozi után naná, hogy nem salátabárba ülnek majd be a gyerekekkel.
A kutatók ezúttal arra voltak kíváncsiak, vajon a nők vagy a férfiak adják a gyerekeknek a legegészségtelenebb fogásokat, és kitől kapják a kicsik a számukra leginkább örömteli, de legkevésbé hasznos falatokat. (A tudományos kihíváson valamiért nem indultak a nagyszülők, pedig milyen jó eséllyel kerülhettek volna a dobogó első fokára.) Nézzük meg, hogy az apukák vagy az anyukák botlanak-e meg többször az egészséges ételek gyermekekbe imádkozása nevű versenyen, amit a folytatásban hívhatunk egyszerűen csak hétköznapoknak.
Egy friss tanulmány azt mutatja, hogy az apák hozzák meg a kevésbé egészséges döntéseket, amikor épp nekik kell beszerezni a gyerekek fogásait.
A tanulmány szerzője, Priya Fielding-Singh, a kaliforniai Stanford Egyetem szociológia szakos doktorandusza úgy fogalmazott: a tanulmányban részt vevő apák kevesebb házimunkát végeztek, mint az anyák, beleértve az „étkezéssel kapcsolatos feladatokat”.
„Sok apa kevésbé tekinti prioritásnak az egészséges táplálkozást, amit ezzel szemben az anyukák nagyon fontosnak tartanak.
Mindez jóval több munkához és több stresszhez vezethet az anyukák számára” – mondta Fielding-Singh. „A tizenévesek pedig általában tudomásul veszik és eltanulják ezt a családi dinamikát” – tette hozzá.
Az Appetite folyóiratban júniusban online közzétett tanulmányban Fielding-Singh 42 anyát, 14 apát és 53 tinédzsert kérdezett meg családi kötelezettségeikről. Valamennyi család középosztálybeli vagy felső középosztálybeli volt. Fielding-Singh úgy találta, hogy a vizsgálatba bevont 44 család közül 41-ben a családtagok egyetértettek abban, hogy apa étkezési szokásai kevésbé egészségesek, mint az anyukáé. Fielding-Singh szerint a legérdekesebb az volt, hogy ebben nem volt vita – az apukák is egyetértettek azzal, hogy ők bizony nem annyira figyelnek arra, hogy a fogások egészségesek legyenek.
És vajon jól van ez így?
Bár a vizsgálatban részt vevő anyák közül néhányan azt mondták, hogy szívesen végzik el a család élelmezéséhez szükséges munka nagy részét, mások azt állították, hogy szeretnék, ha az apák többet segítenének, például a bevásárlásban és főzésben.
Ám volt egy bökkenő: az anyukák úgy érezték, hogy ha hagyják párjukat elvégezni ezeket a feladatokat, az étel kevésbé lesz egészséges. Így azáltal, hogy az apukáknak több munkát hagynak, az anyukák úgy érezték, hogy rosszabb gondozói lesznek a gyerekeiknek. Ettől viszont bűntudatot éreztek, így a feladatok nagy részét továbbra is maguk végezték.
„Bár néhány anya elégedetlen volt a helyzettel, kevesen látták úgy, hogy van alternatíva. Mindenképpen lemondás történt az anyukák részéről”
– tette hozzá a szakember.
Ennek a lemondásnak egy része a mélyen beágyazott nemi szerepekből fakadhat.
„A családok élelmezése nagyon fontos az anyaság szempontjából” - emelte ki az kutatás ötletgazdája. „Az anyákat felelősségre vonjuk a családokban elfogyasztott ételekért, sőt, ők gyakran az alapján ítélik meg magukat és más anyákat, hogy milyen jól táplálják családjukat” – jegyezte meg.
Fielding-Singh úgy látta, hogy az apák általában nem felelősek a család élelmezéséért, nem is véleményezi őket senki az alapján. Ehelyett őket jellemzően az alapján ítélik meg, hogy mennyire támogatják családjukat anyagilag, és mennyire vesznek részt a gyerekek életében. De rávenni a gyerekeket, hogy egészségesen étkezzenek? Ez nem fontos része az apai szerepnek egyik megkérdezett szerint sem.
„Nem arról van szó, hogy a férjek megpróbáltak igazságtalanok lenni feleségükkel szemben azzal, hogy nem vállalták az egészséges étkeztetéssel kapcsolatos feladatokat. Nem próbálták elrontani a gyerekeik egészséges étrendjét, vagy megnehezíteni az anyukák életét. Egyszerűen nem tekintették az ő felelősségüknek, hogy gondoskodjanak arról, hogy a gyerekek egészségesen étkezzenek, ezért rendeltek egészségtelenebb falatokat, ha épp rájuk volt bízva a döntés” – foglalta össze a kutató.
Fielding-Singh elmondta, hogy azt is megkérdezte a szülőktől, mi változott az étkezéshez való hozzáállásukban, miután gyermekeik születtek. Kiderült: a munkamegosztás jóval egyenlőbb volt, mielőtt a gyerekek képbe kerültek, minden a gyermekek születésével kezdett megváltozni.
És hogy mit szólnak mindehhez az érintettek?
Az anya és apa közötti munkamegosztás nem csak a saját kapcsolataikra volt hatással; ezek a különbségek a család élelmezésének megközelítésében gyermekeik számára is feltűntek – derült ki a tanulmányból.
„A megkérdezett tinédzserek nagyon világosan megértették és megfogalmazták, hogy szüleiknek eltérő prioritásai vannak az egészséges táplálkozással kapcsolatban” – jelentette ki Fielding-Singh, aki szerint a tizenévesek gyakran egy egységként hivatkoznak a szüleikre.
Az, hogy ebben az esetben nem intézték el annyival a választ, hogy a „szüleim” hogyan csinálják, arra utal, hogy az ételek elkészítésének kérdése nagyon szembeötlő, és nemcsak az érintettek vallomásai alapján igaz, hanem a külső szemlélők számára jól látható módon is.
