A kisfiúk rendszerint keveset kapnak az apa általi férfimintából, amelyhez természetüknél fogva hasonulni szeretnének, így ezt pótolni kényszerülnek. Ennek módja pedig a szemezgetés más felnőtt férfiak, kamasz fiúk, illetve korosztályi bajtársak magatartásából, megnyilvánulásaiból. A kortársak még éretlen példájának követése, valamint az ő elsődleges elismerésükért való küzdelem azonban az egészséges személyiségfejlődés vonatkozásában sok veszéllyel járhat.
Habár a nemek közötti egyenlőségért különböző kontextusokban már régóta küzd a társadalmunk egy bizonyos rétege, a neveltetést, az értékrendek közvetítését és a dolgok jelentéstulajdonítását tekintve meglepően eltérő ingerek érik a lányokat és fiúkat egészen kisgyermekkortól kezdve. Ennek egy része evolúciós okokból fakad, másik része pedig a társadalmi (helyes vagy helytelen) elvárások tudatos megfeleltetésének érdekében történik.
Van azonban egy harmadik tényező is, ami befolyással van a nemek eltérő fejlődésére, és aminek meglehetősen kevesen vagyunk tudatában, s éppen ezért nem igazán nevezhető szándékos szülői törekvésnek. Ha azt mondom, hogy az apai férfiminta hiánya a cikk tárgya, azt gondolhatjuk, hogy mindez nem új információ, már túl van tárgyalva, sőt az egykori probléma talán kikopóban is van. A jelenség megjelenési formáiról, azok személyiségfejlődési hatásairól, az érzelmi érés megrekedéséről, s így a transzgenerációs (generációkon átívelő) minták hiányosságainak átörökítéséről ritkán beszélünk, pedig ezek nehezen kopnak ki a felnőttek felismerései nélkül. Társadalmunknak nagy szüksége van érzelmileg érett férfiakra, s hogy ennek ismeretében nevelhessük fiainkat, tisztában kell lennünk azzal, mi tud akadályt képezni benne.
Szerzőnkről
Tarkovács Cecília szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.
Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.
Amikor nincs ott apa
A lányoknak általánosságba véve könnyebb dolguk van a női minta elsajátításában, mint a fiúknak a férfiéban. Az első évek során a gyerekek általában az édesanyjukkal töltik a nap nagy részét, ami az értékrend, gondolkodás- és viselkedésmód tekintetében a lányoknak kedvez. A fiúk keveset kapnak az apa általi férfimintából, amelyhez természetüknél fogva hasonulni szeretnének, így ezt pótolni kényszerülnek. Ennek módja pedig szemezgetés más felnőtt férfiak – ha van erre lehetőségük –, de inkább a kamasz fiúk, illetve korosztályi bajtársak magatartásából, megnyilvánulásaiból. A kortársak példájának követése, valamint az ő elsődleges elismerésükért való küzdelem viszont az egészséges személyiségfejlődés vonatkozásában veszélyekkel van tele.
A gyerekek még sok (bár nem minden) szempontból éretlennek bizonyulnak erre a feladatra. Gondolkodásmódjuk még szélsőségekkel teli, fekete-fehér, és hirtelen érzelmekkel túlfűtött. A beilleszkedést, a valahová tartozás érzését – amelyre a leginkább szüksége van az egyénnek – impulzívan adják vagy vonják meg, az egészséges érzelmi érést tehát inkább akadályozzák, mint támogatják. Ha nem elérhető számukra egy (elsősorban érzelmileg) érett férfi, aki segít elfogadni, megérteni, megfogalmazni a gyerekek saját tapasztalatait és helyesen reagálni rájuk, érzelmileg éretlenek maradnak, ami a felnőttkorukra és a kapcsolataikra is kihatással lesz. Ez a tapasztalat nem pótolható teljes mértékben az édesanyák által. Férfiminta kell, s ha a fiaink nem kaphatják meg így, megszerzik amúgy, hiányt szenvedve.
Amikor apa is éretlen
Az előzőekből kiindulva levonhatjuk azt a következtetést, hogy bizony sok férfi maradt éretlen érzelmileg a megfelelő férfiminta hiánya miatt a saját gyerekkorából. Akiknek nem volt ott az apja a nehéz helyzetekben, vagy ott volt ugyan, de olyan példával járt elöl, amit felnőtt fejjel már igencsak éretlennek gondolunk, azoknak nehéz feladat érett férfi képét nyújtani a saját gyerekeik számára, még ha meg is van ez a fajta belső felismerés.
Bár talán egyre nagyobb hangot kap napjainkban a fiúk érzelmi nevelése, a társadalmi norma még mindig a „Bírd ki!” elvet követi. Az érzelmek kimutatását gyengeségnek minősítjük a férfiak részéről, ezért az érzelmek elnyomására neveljük már a gyerekeket is (így pedig a kortársak is egymást), amivel az egyik legnagyobb baj, hogy nem előzi meg az érzelmek felismerésének megtanítása. Ízig-vérig érző lények vagyunk, ez nem neveltetés kérdése. Az viszont igen, hogy megtanuljuk-e ezeket felismerni, és megfelelő módon, időben és személynek kifejezni. Hogy képesek vagyunk-e olvasni mások viselkedéséből, és annak mentén megválogatni a vele való kommunikációnk mikéntjét. Gondolhatunk akármilyen férfias karrierre, vagy kapcsolatban betöltött szerepre, az érzelmi intelligencia a sikerességet segíti elő, mert részletesebb, tisztább és érthetőbb képet ad minden helyzetben. Ennek elsajátításához viszont minta kell. Női és férfi is.
Amikor önmagadon dolgozol, a gyerekeiden is dolgozol
Bizonyos mértékig mindannyian éretlenül válunk szülőkké, hiszen az ember személyiségének fejlődése örök. A kérdés tehát inkább, hogy mennyire állunk készen és vagyunk nyitottak arra, hogy ezt belássuk, és állandó jelleggel tegyünk is ellene. A múltunkat nem tudjuk megváltoztatni, nem büntethetjük örökké a szüleinket azért, mert úgy álltak mellettünk gyerekként, ahogy azt most helytelennek, kevésnek vagy mérgezőnek véljük. Mi magunk is fogunk véteni pár (akaratlan) hibát a gyerekeinkkel szemben.
A gyereknevelés azonban nem áll meg a felnőtté válással, a személyiségünk érett kibontakoztatásához magunkat is újra fel kell majd nevelnünk. Ha érett férfiakat akarunk nevelni a fiainkból, biztosítani kell számukra a mintát. Nem egy tökéletes mintát, hanem egy nyitott, sebezhető, de éppen ezért örökké fejlődő mintát.
A próbálkozásról adjunk tanúbizonyságot apaként is! Az érzelmi intelligencia felnőttként is fejleszthető, hatással van az önismeretünk, a kapcsolataink és a kommunikációnk minőségére, így az életben való boldogságunkra, sikerességünkre is. Könnyítsük meg hát a fiaink életét azzal, hogy már gyerekként fejleszthessék ezt a területet, mégpedig az apai segítséggel és példával. A kortársak ebben nem lesznek jó partnerek. Felnőttként pedig sokkal nehezebb dolguk lesz.
