Az, hogy egy gyerek fél a sötétben, vagy valamilyen szörnytől, aki csak a képzeletében létezik, nem meglepő a szülőnek, bár mindent megtesz, hogy a kicsi átlendüljön ezen. De mit tehetünk, ha a gyereket a karácsonyi ajándékok láttán kapja el a sikítófrász?
Az a felnőtt, aki otthon madárpókokat tart terráriumban, bizonyára nem tudja megérteni azt, aki viszont egész éjjel nem hunyja le a szemét, ha egy kisebb nyolclábú végigszaladt este a hálószobán. Ugyanez lehet a helyzet azzal a szülővel, aki döbbenten veszi észre, hogy fél a gyereke próbababáktól. De vajon mi állhat a mögött, ha a kicsi teljesen irracionális dolgoktól kezd el rettegni?
Ahogy jött, úgy ment
Ágiék családjában van egy történet a fiáról, aki minden alkalommal, amikor a helyi piac főbejáratán tolta be a babakocsival, végigbömbölte a vásárlást. Ezzel szemben, ha az oldalsó kaput használták, jókedvűen nézelődött és bájosan kacarászott a kofákra.
Évtizedeken át próbálták megfejteni, hogy mi váltotta ki a rémült zokogást annak idején a kicsiből, de nem találták meg a megoldást. Egyszer csak – néhány hónap után –, ahogyan jött, úgy ment a gyerek furcsa félelme.
Nehéz azt is megmagyarázni, hogy egy kétéves kisfiú – akinek semmilyen negatív tapasztalata nem volt az állatokkal – egyszer csak annyira elkezd rettegni a kutyáktól, hogy még akkor is át kell menni az út túloldalára, ha egy jámbor golden retriever álldogál a kerítésen belül. Aztán egyszer csak találkozik egy középtermetű kis keverékkel, akivel barátságot köt, és többé nem ellenség, hanem barát lesz minden négylábú.
Akadnak olyan gyerekek is, akik olyan tárgyaktól félnek, ami teljességgel érthetetlennek tűnik. Tavaly szilveszterkor egy baráti társaságban hallottunk egy kislányról, aki zokogva rohant ki a szobából, amikor meglátta a karácsonyfa alatt az ajándékokat. És nem azért, mert hihetetlenül meghatódott volna: annyira rettegett az ajándékdobozoktól, hogy azokat a csomagokat, amelyeket a később érkező unokatestvéreknek szántak, inkább eltették a szekrénybe. Egy másik kislány viszont remegve sírt a nagymamájához bújva, amikor bementek egy ruhaüzletbe. Kiderült, hogy a próbababák voltak rá ilyen hatással.
A gyerek valós félelme máshol gyökeredzik
Bár a szülőket megdöbbentheti a félelem tárgya, valójában, amikor a próbababáktól vagy az ajándékcsomagoktól fél a gyerek, az pontosan ugyanolyan, mint ha a függöny mögött élő mumustól töltené el rettegés.
„Bármilyen történés miatt is van feszültség a gyerekben, azt idővel ki fogja vetíteni, még akkor is, ha annak tárgya – a mi szemünkben – teljesen érthetetlen – mondja Csizmadia Dóra pszichológus. Az agy számára ugyanis sokkal könnyebb egy konkrét dologra vetíteni a félelmet, mint valamilyen megfoghatatlantól rettegni.”
Könnyen lehet, hogy a kicsi már nem is emlékszik, hogy mi indította el benne ezt az aggódást, viszont talál valamit, egy kézzelfogható dolgot, amiben megtestesülhet számára az, amitől félni lehet.
Szakértőnk szerint ez még a szerencsésebb eset, sokkal rosszabb, amikor belülről őrli őt az aggodalom, és ez idővel kényszeres tevékenységekben, pánikrohamban vagy pszichoszomatikus tünetekben jelentkezik.
„A konkrétum ugyanis általában jobban elviselhető, mint a bizalmatlanság, és ez a felnőttekre is ugyanígy igaz – folytatja a pszichológus. Volt olyan páciensem, akinek a végtagjai folyamatosan zsibbadtak, és az orvosok nem találtak semmilyen szervi okot. Aztán, amikor beigazolódott a sejtése, hogy a párja megcsalja, a tünet egy csapásra megszűnt. Hiszen már nem volt bizonytalanságban, hanem kézzelfogható bizonyítéka volt arra, amitől félt.”
Ha dühroham, pánik jelentkezik, fordulj szakemberhez!
Fontos, hogy bármennyire is furcsának, különcnek tűnik a gyerek félelme, ne tagadjuk el azt, hanem tekintsük érvényesnek.
„Lehet, hogy meg sem tudja fogalmazni, hogy mi ijesztette meg eredetileg, ami miatt mondjuk a karácsonyi ajándékcsomag lett a mumus, sőt, előfordulhat, hogy nem is emlékszik rá, de beszélgessünk vele, kérjük, hogy rajzolja le vagy játssza el, mert egy kisgyermeknek így sokkal könnyebb kifejezni azt, amitől fél.
Ha azonban azt vesszük észre, hogy ez a rettegés túlzottan elhúzódik, vagy akár megakadályozza a mindennapi életvitelét – például nem tud aludni vagy enni –, esetleg dührohamok, pánik formájában jelentkezik, érdemes szakembert felkeresni. Sokszor akár 1-2 óra a gyermekpszichológusnál elég arra, hogy a feszültség oldódjon, és a szülőt ellássák megfelelő tanácsokkal.”
