Mindannyian ismerjük ezt a mondatot: „Edd meg, ami a tányérodon van.” A szándék lehet jó, de az üzenet veszélyes, mert elfojtjuk vele a gyermek ösztönös jóllakottság- és éhségérzetét.
A gyerekek – és bizonyos fokig még a serdülők is – természetüknél fogva érzik, mennyit kell enniük „A kisgyerekek általában ügyesen figyelnek testük jelzéseire, ám sajnos gyakori, hogy megtanítják őket figyelmen kívül hagyni ezeket az érzéseket, attól tartva, hogy nem esznek eleget” – mondja Megan Barna dietetikus szakember. A jól hangzó indokok, hogy „ne maradjon éhen”, vagy hogy „ételt nem dobunk ki” valójában rombolják az önszabályozást, amire később is támaszkodhatnánk egészségünk megőrzése érdekében.
Kutatások bizonyítják, hogy káros hatású az evés erőltetése
Brian Wansink, a Cornell Egyetem “Food & Brand Lab” vezetője, amerikai táplálkozáspszichológus és fogyasztói viselkedéskutató rámutatott, hogy azok a gyerekek, akiket rászoktattak tányérjuk mindenkori kiürítésére, felnőttként hajlamosabbak a túlevésre. Ez nem csupán a túlsúly veszélyét növeli, hanem hajlamosít a későbbi evészavarokra is. Az Avon Longitudinal Study 4760 gyermek bevonásával végzett vizsgálata szerint a korai túlevés 7%-kal növelte a tinédzserkori falásrohamos étkezési zavar (binge eating) kialakulásának esélyét. Ha a gyerek kezéből kiveszik a kontrollt saját evésének szabályozásában, vagy túlzott mértékben korlátozzák őt, idővel vissza is utasíthatja az ételt. Az ilyen esetekben 6%-kal nőtt az anorexia kialakulásának kockázata a kutatásban résztvevők körében. Hiába tűnik tehát ártatlannak az a bizonyos mondat, a test ösztöneit figyelmen kívül hagyó étkezési szokások súlyos következményekkel járhatnak.
A leggyakoribb erőltetett etetésből származó problémák
- Érzelmi evés (emotional eating) – a test jelzései helyett érzelmi indíttatásból eszünk. Ez a zavar nagyban növeli a falásrohamok kialakulását.
- Restriktív étkezés – ha az evéshez túl szigorúan viszonyulunk, az unszolás akár önkorlátozó étkezéshez is vezethet – különösen lányoknál.
- Önvizsgálattól eltávolító viszony – Hilde Bruch amerikai pszichológus, étkezési szakértő klasszikus elmélete szerint, ha a gyerekek testének igényeit elnyomjuk, kevesebb önismeretre tesznek szert, hajlamosabbak lesznek külső kontrollra támaszkodni.
- Túlsúly kialakulása és elhízás
Így néz ki helyesen az evésnevelés
- Satter-féle felelősségmegosztás (Division of Responsibility): mi, szülők, biztosítjuk az egészséges, tápláló ételt – ez a mi felelősségünk –, de azt már a gyerek dönti el, hogy mennyit eszik.
- Beszélgetés az evésről: kérdezzünk rá, hol érzi a gyerek a jóllakottságot, milyen érzés éhesnek lenni, hogyan telik meg a hasa evés közben.
- Apró adagok, lehetőség a többszöri étkezésre: így nincs szükség drasztikus felszólításra – a gyerek magától mérlegel, miközben fejlődik önszabályozása.
A gyerekek tudják a legjobban
Sokak számára ártatlannak tűnik az a mondat, hogy „edd meg, ami a tányérodon van” – de valójában nem az.
A gyerekek éhséggel és evéssel kapcsolatos önszabályozó képességét romboljuk vele, amivel a későbbi evészavaroknak ágyazunk meg.
Igazából egyszerű a feladatunk: hagyjuk a gyerekeket éhesen enni, és akkor befejezni ezt a tevékenységet, amikor jóllaktak.
Ha érdekel a szakember véleménye a következetesség és az engedékenység közötti egyensúlyozásról a gyereknevelésben, ezt a cikket ajánljuk.
