Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sok esetben, amikor megromlik egy házasság, a felek úgy döntenek, hogy még pár évig együtt maradnak. A gyerekek kedvéért, csak amíg felnőnek. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a gyerekek jobban járnak így, mint válás esetén, hiszen az egymástól elidegenedett szülőknek továbbra is tolerálniuk kell azokat a dolgokat, amik problémát jelentenek a kapcsolatban.
A gyerekeket ürügyként használni arra, hogy együtt maradjanak a szülők, legtöbbször olyan dinamikát eredményez, ami senkinek sem jó. Lemondani a kapcsolatról anélkül, hogy véget vetnénk neki, csak tovább mélyíti a szakadékot a felek között, növeli a feszültséget és az ellentéteket, ami az egész családra hatással van.
A jó szándék nem elég
Annak ellenére, hogy legtöbb esetben a szándék jó, azok a gyerekek, akiknek jó példát szeretnénk mutatni az élet minden területén, természetesnek fogják venni a boldogtalanság jelenlétét a családban. És bár senki sem beszél róla, a feszültség tapintható, ami a jó szándék ellenére is mérgező környezetet teremthet.
Ez nagyon sok problémához vezethet, de talán a legnagyobb mind közül, hogy a gyerekek ebben az állandó, robbanásra kész feszültségben nőnek fel. Milyen példát mutat ez nekik? Mit tanítunk azzal a gyerekeknek, ha ahelyett, hogy dolgoznánk a problémákon, figyelmen kívül hagyjuk őket és beletörődünk a rosszba?
A boldogtalanság és a feszültség tolerálását a gyerekek internalizálják és magukkal viszik a felnőtt kapcsolataikba. Számukra természetes lesz, hogy a kapcsolatokból gyakran hiányzik az öröm, és a konfliktusokat figyelmen kívül hagyjuk.
Törd meg a mintát
A berögzült minta megszakításához fontos, hogy felismerjük, hogy a mi felelősségünk az életünket működőképessé tenni, biztonságos és támogató környezetet biztosítani a gyerekeink számára. Az, hogy nyelünk egy nagyot és együtt maradunk a gyerekek kedvéért, nem segít senkinek a helyzetén, főleg nem a gyerekekén.
David Schwartz pszichológus szerint fontosabb, hogy a gyerek boldog és nyugodt környezetben éljen, mint az, hogy a szülők bár boldogtalanul, de együtt maradjanak. A gyerekek szivacsként szívják magukba a környezetükben tapasztalt érzelmeket – akkor is, ha ezeket nem mondjuk ki. Ezzel szemben viszont amikor a szülők mindent megtesznek annak érdekében, hogy megoldják a problémáikat ahelyett, hogy a szőnyeg alá söpörnék őket, a gyerekek megtanulják a konfliktuskezelés módját és fontosságát.
Sokkal egészségesebb a gyerekek számára, ha látják azt is, hogy az érzelmeinket nem fojtjuk el, hanem igyekszünk azokat megélni. Bármi is legyen a kapcsolat vége, szülőként kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy szeretetteljes és nyugodt környezetben éljenek a gyerekek. Ennek az a módja, hogy megpróbáljuk együtt megoldani a problémákat, ha pedig erre nem látunk esélyt, tegyünk meg mindent a békés különválásért.
