Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A több mint egy éve tartó lezárások alaposan megcibálták az idegeinket. S még mindig nem látjuk pontosan, mikor lesz vége, milyen hatása lesz az óvodák, iskolák kinyitásának. A legtöbbünkből a legrosszabbat hozta ki a feszültség, az összezártság, a bizonytalanság. Igen, anyaként is. Akkor miért kellene ezzel dicsekedni?
Te jó anyának tartod magad? Elolvastad az erről szóló cikkünket, amiben pszichológusok foglalták össze a rossz szülő fogalmát, és így már árnyaltabb a kép? Vagy azon aggódsz, hogy hányszor üvöltöttél, türelmetlenkedtél, fegyelmeztél rosszul vagy lettél extrém engedékeny az elmúlt időszakban? Mindannyian máshogy éljük meg a vírushelyzetet. Ami azonban mostanra szinte mindannyiunkban közös, az a fásultságig merülő fáradtság és kiégettségérzés. Több mint egy éve vezetünk háztartást, dolgozunk és felügyelünk a gyerekeinkre, miközben nem tudjuk kiereszteni a gőzt, mert nincs hol. Meghalnak körülöttünk az emberek. A gyerekek testi és lelki életére egyaránt negatívan hat ez az egész, és ez mind-mind rajtunk csapódik le. Aggódunk magunkért, a szüleinkért, a gyerekért, a munkánkért, az országért, de közben minden nap felkelünk és tesszük a dolgunkat. Ez pedig igenis teljesítmény.
Lehet, hogy úgy érzed, már csak arra van erőd, hogy bekapcsold a tévét a gyereknek. Miközben meggyőződésed volt, hogy a szabadideje nagy részét odakint kellene töltenie fára mászással. Azt látod, hogy órákig csetel a haverjaival, amit soha nem engedtél volna meg, de most örülsz, hogy legalább ilyen módon képes a saját korosztályával időt tölteni. A legtöbb szabályunkat felrúgtuk az elmúlt évben. De – és ez egy nagy de! – olyan képességeket fejlesztettél ki vagy használtál, amiket korábban sohasem. Egy új területen mutattad meg, mire vagy képes. Ez pedig olyan súllyal eshet latba a teljesítmény szempontjából, hogy akár bele is írhatnád az önéletrajzodba. A háromgyerekes Megan Harper legalábbis megtette, és erre buzdít minden más szülőt is.
Megan tavaly március óta otthon tanított egy kisiskolást, szórakoztatott egy háromévest és gondozott egy kisbabát úgy, hogy közben otthonról dolgozott. Pelenkától a rajzolásig rohangált két Zoom-meeting között. Ha ilyen módon képes volt megosztani a figyelmét és helytállni, vajon mit érhet el, ha végre nyolc órát tölthet gyerekek nélkül a munkahelyén? Megan frissített önéletrajza több ezer szülőnél talált pozitív fogadtatásra, de fejvadászok figyelmét is felkeltette, s ez felbátorította arra, hogy magasabb fizetési igényt jelöljön meg. Mások is követni kezdték a példáját és saját listát készítettek arról, milyen problémákat oldottak meg a karantén alatt.
Előző munkaadók: a gyerekeim
Rengeteg szülő küzd azzal, hogy nem tud megfelelően visszatérni a munka világába, miután éveken át otthon volt akár egy, akár több gyerekkel. Nincs friss munkatapasztalat, ami vonzóvá teheti a munkaadók körében, hiszen „csak” otthon volt és gyerekeket nevelt. Ugyanakkor – amíg a munkáltatókat nem sikerül maradéktalanul meggyőzni arról, hogy a dolgozó szülők is értékesek – úgy is tekinthetünk a gyerekeink körül végzett munkára, mint komoly teljesítményre. Stressztűrő képességünk, rugalmasságunk garantáltan fejlődik nevelés közben, egyszerre vagyunk szakácsnők, takarítónők, katasztrófaelhárítók, felkészült ápolónők, tanárok, pszichológusok, időutazók – és a sor tetszőlegesen folytatható attól függően, milyen gyerekeket nevelünk. Képesek vagyunk háttérbe szorítani a saját igényeinket, nagyfokú alkalmazkodókészségről teszünk tanúbizonyságot – s akkor még nem beszéltünk a minimumra lerövidült reakcióidőnkről, ami katasztrófák tömkelegétől óv meg. Nincs az a hisztis főnök, aki felérne egy kétévessel vagy egy civakodó testvérpárral nullhuszonnégyben egy éven át.
Anyának lenni nem hátrány. Vegyük észre az előnyeit, amelyeket a munkaerőpiacon is hasznosíthatunk, s legalább néha veregessük meg a saját vállunkat a teljesített feladatok után. Nem volt könnyű ez az egy év, még vége sincs, bár talán már látszik némi fény az alagút végén. Fontos, hogy szülőként és munkaerőként is gyűjtsük a pontokat: ne csak azzal foglalkozzunk, amit épp nem csinálunk elég jól, hanem azzal is, amit igen.
