Néhány évtizede még egyeduralkodó volt a hazai piacon az egyszínű, sötétzöld héjú görögdinnye. Ma pedig már a legelterjedtebb görögdinnyeféle a gömbölyű vagy hosszúkás alakú, csíkos héjú. A két gyümölcs között szembetűnő a különbség. De vajon a piros, lédús hús ízét befolyásolja, hogy milyen a dinnye héja? És a magjával mi legyen? Megegyük vagy kipiszkáljuk?
Mi a különbség a sötétzöld színű és a zöld-fehér csíkos dinnye között? A dinnyeimádók szerint csupán annyi, hogy az egyiket nagyon szeretik, a másikat pedig imádják. A termelők ennél racionálisabb magyarázatot adnak a kérdésre, merthogy a görögdinnye külleme meghatározza a gyümölcs ízét, illatát, zamatát, állagát, kinézetét, sőt még a héjvastagságot is.
Kuriózumként megemlíthető, hogy a sötétzöld héjú görögdinnyének van egy sárga bélű fajtája is, amely gusztusos ugyan, de az íze meglehetősen semleges, ezért a termesztése nem vált általánossá.
Miért lett csíkos a görögdinnye?
A csíkos dinnyék egyértelműen átvették az uralmat a piacon a „nosztalgia” típusú, egyszínű dinnyékkel szemben. Ennek oka, hogy a csíkos dinnye cukortartalma, ízvilága és hozama előnyösebb sötét héjú társánál, ami ráadásul sokkal érzékenyebb is az időjárás viszontagságaira.
A csíkos dinnye hátránya, legyen az gömbölyű vagy hosszúkás alakú, hogy a héja igen vastag, csaknem két centiméter. Előnye azonban az, hogy a termésideje meglehetősen hosszú, még októberben is megtalálható a piacon.
Csíkos legyen vagy egyszínű, sötétzöld?
Legyen méregzöld, csíkos, sima, hosszúkás vagy kerek, az igazán jó görögdinnye hasa sárga, a héja pedig zöld színű. Ha a csíkos változatról van szó, akkor az a legfinomabb, amelyiknek a csíkjai minél inkább elütnek egymástól. Ha a zöld csík sötét, a sárgás-fehéres pedig egészen világos, akkor biztos, hogy zamatos gyümölcsre bukkantunk.
A egyszínű, „nosztalgia” dinnyénél a matt, sötét színűt, szinte feketét keressük, de ügyeljünk arra, hogy a hasa sárga legyen.
Az ütögetésre jelentkező kongó hang nem jelenti feltétlenül azt, hogy a dinnye érett, sokszor csupán azt jelzi, hogy a belseje nincs megszakadva, magas a víztartalma. Ez a „technika” inkább a dinnyeszezon végén lesz hasznos, amikor már megeshet, hogy túlérett, belül löttyedt gyümölcs kerül a kosarunkba.
Dinnyemag – igazi kis vitaminbomba
Mind a csíkos, mind pedig az egyszínű héjú dinnye magja fogyasztható, ugyanis semmilyen problémát nem okoz a szervezetedben. Egészben lenyelve csak áthalad az emésztőrendszeren, összerágva viszont jótékony hatásait is kifejti, ugyanis csaknem az összes esszenciális aminosavat tartalmazza, emellett vasban, cinkben, magnéziumban, kalciumban és B-vitaminokban is bővelkedik. A benne lévő telítetlen zsírsavak védik az érrendszert, megelőzve ezáltal a keringési rendellenességek kialakulását.
Mivel a dinnye közeli rokonságban áll a tökkel, magjainak tápértéke is a tökmagéhoz hasonló, ezáltal magas növényifehérje- és alacsony szénhidráttartalom jellemzi.
Alapanyaga lehet salátáknak, müzlikeverékeknek, kásáknak, de akár magában is elropogtathatjuk nyersen, vagy készíthetünk belőle fűszeres, dinnyemagszotyit is. Ehhez csak egy jól felhevített serpenyőre lesz szükség, amiben kipattogtathatjuk a dinnyemagokat.
