„Olyan édi, hogy majd' megeszem”: ezért válunk agresszívvá a cukiságtól

Olvasási idő kb. 3 perc
Google Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Megvan az az érzés, amikor egy pici baba láttán azt érezzük, hogy annyira cuki, hogy legszívesebben megharapnánk? Csak egy kicsit...

Aki érzett már ilyet, az sokszor megijed, hiszen az ilyen agresszió elítélendő. De most megnyugtatunk: mindenki tapasztal ilyen érzéseket, és nem, ez nem agresszió – pontosabban nem az a fajta, amelytől tartani kellene. Pusztán az agy kénytelen valamit tenni a cukiságcunami ellen. 

A cukiság és az agresszió 

A természetben minden az egyensúlyra törekszik. Ha az erdőben túl sok a fa, akkor egymás növekedését akadályozzák, a gyengébbek elsorvadnak, elpusztulnak, de az erdő egyensúlya megmarad. Ha egy adott területen elszaporodnak a növényevők, egyre több lesz a ragadozó is – így a növények és állatok egyensúlya fenntartható. Ez a folyamatos libikóka a biztosítéka annak, hogy a rendszer működése ne sérüljön. 

Amikor megpillantunk egy cukiságot, jöhet az az érzés, hogy megzabálnánk – ez nem agresszió
Fotó: _ / _

Hasonló okokból nézünk szembe az úgynevezett cukiságagresszióval, melyet Katherine Stavropoulos és Laura Alba tanulmánya is leír – mutat rá a The Times of India. Lényegében arról van szó, hogy az agyunk a kisbabák, kisállatok vagy hasonlóan cuki dolgok hatására szembenéz egy dopamináradattal. Ez pedig olyan erős, hogy védekezni „kellene” ellene, hiszen az egyensúly fontos. 

Az agy egyensúlya 

A cuki dolgok nézegetése közben az agy jutalmazó mechanizmusai lépnek működésbe, és többek közt igen nagy mennyiségű dopamint szabadítanak fel. Ez adja az örömöt, az eufóriát, azt a felszabadultságot, amit egy kisbaba megölelése vagy egy kutyus magunkhoz szorítása okoz. 

A prefrontális kéreg azonban ilyenkor aktivizálódik, ellensúlyként viselkedik: belép a képbe az agresszió, mint ellentétes érzelem.

Egy cuki dolog láttán létrejövő agresszió nem azonos azzal, amikor valakivel ténylegesen hajba kapunk. Az ilyenkor keletkező paradox reakció egy fontos mechanizmus, mely megtartja az egyensúlyt – a szakirodalom pedig dimorf érzelemkifejezésként hivatkozik rá. 

Nem lehetek határtalanul boldog? 

Ez elsőre furcsán hangzik, de valóban így van. Ebben a helyzetben meglepő, hogy az agyunk vissza akar venni a boldogságérzetből – hiszen ki ne szeretne teljesen önfeledten lubickolni a dopamin hullámain, határtalan boldogságot érezve? Nos, az agyunk nem szeretne.

És ez nem azért van, mert cinikusak vagy fásultak vagyunk – ennek hátterében bizony evolúciós okok állnak. 

A kisbabák alapvetően nagy fejjel és hatalmas szemekkel születnek, ezzel is fokozva a cukisági faktort. Erre szükség is van, hiszen így erősödik a kapcsolat a szülőkkel, a gondoskodási, védelmezési ösztön bekapcsol, minden a helyén működik. Azonban a dopamincunami elveszi az eszünket, egészen pontosan annyira elönt minket a boldogság, hogy megfeledkezünk minden másról: az etetésről, a gondoskodásról, a biztonságról – mindenről. 

Ez pedig veszélyes mind ránk, mind a babára nézve – persze most nem a modern kori énünkről van szó, az evolúció ugyanis a természetben élő, modern eszközök nélküli emberre fejlesztette ki ezt a mechanizmust. Azzal, hogy létrejön ez a bizonyos dimorf érzelemkifejezés, az agy eléri azt, hogy a koncentrációnk ne sérüljön végzetes mértékben – azaz továbbra is megfelelően tudjunk gondoskodni saját magunk és gyermekünk védelméről, ellátásáról. A szeretet nem megbénít, hanem inkább cselekvésre ösztönöz – ennek a finomhangolásnak köszönhetően. 

Ebben a cikkünkben a tíz legbarátságosabb állatról írtunk.

Elveszett harmónia

Elveszett harmónia

Megrendelhető a Dívány új könyve, az Elveszett harmónia, melynek segítségével megértheted, hogy a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. Tóth Réka Ibolya saját módszerével mutatja meg, hogy a harmónia nem elérhetetlen vágy, hanem az az alapállapot, amelybe te is visszakerülhetsz. Önmagad megértése, valamint a QR-kóddal elérhető meditációk és testtudatos gyakorlatok segítenek a gyógyuláshoz vezető útra lépni, így megszabadulhatsz az ismétlődő mintáktól és a régi szenvedéstől.

Keresd a könyvet az Inda Press Kiadó kínálatában!

hirdetés

Scheftsik Tamás
Scheftsik Tamás
Újságíró, szerkesztő
Scheftsik Tamás a Pécsi Tudományegyetemen szerzett andragógus képesítést. Több, mint 15 éves újságírói pályafutása alatt több online magazinnál és szaklapnál is dolgozott szerkesztőként és újságíróként. Egészségügyi szakújságírói munkája mellett edukációs tartalmak készítésével is foglalkozott. 2025 szeptembere óta a Dívány munkatársa.
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Életem

Katasztrófa fenyegeti Dél-Magyarországot: összeomolhat a mezőgazdaság

Egy új tudományos modell, a Climate-Driven Agricultural Decline Index (CADI) aggasztó jövőképet vetít előre a hazai agrárium számára. A Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács és a Barcelona School of Economics kutatói arra figyelmeztetnek, hogy amennyiben nem sikerül időben és hatékonyan alkalmazkodni a gyorsan megváltozó éghajlati feltételekhez, a század végére drasztikus mértékben romolhat a dél-magyarországi földek termőképessége.

Mindennapi

Leállnak a bíróságok: így érinti az ügyeidet az ítélkezési szünet

Hazánkban július 15-e a Bíróságok Napja, amely a bíróságokon munkaszüneti nap. Ekkor kezdődik a 2026. augusztus 20-ig tartó ítélkezési szünet is. A bíróságok hivatalos tájékoztatása szerint ebben az időszakban főszabály szerint nem tartanak tárgyalásokat, az ügyintézés azonban nem áll le teljesen.

Édes otthon

Eleged van a galambürülékből és a turbékolásból? Ezzel a trükkel erőszak nélkül elűzheted a madarakat

A nyári hónapok beköszöntével menetrendszerűen érkezik meg a legtöbb társasházi lakó rémálma: a galambinvázió. Elég néhány nap, amikor nem figyelünk oda az erkélyre, és máris arra eszmélünk, hogy kéretlen szárnyas lakóink letáboroztak a párkányon. Mit tehetünk, ha a drasztikus módszereket elutasítjuk, de szeretnénk visszakapni a teraszunkat? Léteznek hatékony, erőszakmentes házi trükkök, amelyektől végleg elmehet a madarak kedve az erkélyünktől.

Önidő

A fájdalomból belső erőt kovácsolhatunk a mindfulness eszközeivel – interjú Tóth Réka Ibolyával

Mindannyian cipelünk olyan érzéseket, amelyeket inkább bezárnánk egy dobozba. De mi történik, amikor a doboz egyszer kinyílik? Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz egy nagy változás, veszteség vagy belső megingás után? Tóth Réka Ibolya Elveszett harmónia – Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz a test, az érzelmek és a kapcsolatok útján című könyve a mindfulness, az önismeret, a testtudatosság és a személyes gyógyulás eszközeit kapcsolja össze.

Életem

Ez a szemetes intelligensebb sok embernél is

A hulladék szelektív gyűjtése egyre inkább normává válik, időnként azonban zavarba ejthetnek minket a szemetesek. A rendszer változó városról városra is, az pedig nem mindegy, melyikbe mi való.