Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A bántalmazó családban felnőtt gyerekek gyakran továbbviszik a gyerekkorukban tanult egészségtelen mintákat és viselkedésmódokat felnőttként is. Mivel ez az egyetlen példa, amit ismernek, ezt tekintik normálisnak. Sokan csak felnőtt korukban, új kapcsolataikban jutnak el odáig, hogy feltegyék maguknak a kérdést: ez normális? Miért történik ez velem folyton?
Mindannyian azzal a szándékkal indulunk útnak, hogy saját tapasztalatainknál jobb életet biztosítsunk gyermekeinknek, de az évekig tartó egészségtelen viselkedésmintáktól való megszabadulás sok időt és elhivatottságot igényel. Könnyebb elsajátítani az ártó mintákat, mint venni a fáradságot azok leküzdésére.
Éppen ezért a Psychology Today szakértői összeszedtek 5 tippet, melyek segíthetnek megtörni a traumatikus tapasztalatokból eredő egészségtelen viselkedésminták ismétlődő sorozatát.
- Az egyik legnehezebb, de legfontosabb lépés a felismerés. Ha az áldozat szembe mer nézni traumatikus múltjával, akkor kezdheti az építkezés munkáját. Nem arról van szó, hogy bárkit hibáztatni kellene, egyszerűen arról, hogy be kell ismerni azt, ami történt. Különben nem tudatosul a probléma, és nem lehet majd megtörni az ördögi kört.
Fontos, hogy naplóírás, terápia, partner vagy spirituális vezető segítségével bevallják maguknak az igazat traumatikus előéletükről. Nem muszáj szembesülni a bántalmazóval ahhoz, hogy szembenézhessünk a múlttal. Viszont az érzések elutasítása, az ártó élmények tagadása tovább növeli a traumát. Ha figyelmen kívül hagyjuk, vagy kétségbe vonjuk, megtagadjuk tapasztalatainkat, akkor alakul ki a szégyen.
- Támogatást kell keresni a belső munka elvégzéséhez. Ez nehéz és fájdalmas. Sokan úgy döntenek, hogy terapeutát keresnek, vagy könyvekben, kortárs támogató csoportokban, esetleg önreflexióban keresnek támogatást ehhez a feladathoz.
- Leltárt kell készíteni a fejlesztési területekről. Ez nem feltétlenül azoknak a hiányosságoknak a listája, amelyeket ki kell javítani. Szóljon inkább azokról a területekről, amelyek az önértékelésen és emberi kapcsolatokon tudnak javítani. Ehhez sok erő, tudatosság és önismeret kell, hiszen nem könnyű szembenézni hibáinkkal. Felismerésükhöz érdemes vetni egy pillantást azokra a viselkedésmintákra, amelyek megismétlődnek kapcsolatról kapcsolatra.
- Azok a gyerekek, akik traumatikus környezetben nőttek fel, ritkán kaptak együttérzést és teret az önreflexióra. A jóga vagy a meditáció sokat segíthet.
- Nyitottnak kell lenni a szeretteinkkel folytatott beszélgetésekre, szembesülni az elkövetett hibákkal, felelősséggel. Soha nem könnyű meghallgatni a kritikát. Főleg, ha valaki olyan családban nőtt fel, ahol nem szokás az egészséges kommunikáció és az empátia. A gyerekek gyorsan megtanulják, hogy az ilyen típusú beszélgetések fenyegetőek vagy nem biztonságosak, és felnőttként kerülik a felelősségre vonást, a nehéz beszélgetéseket másokkal.
A szakemberek azt javasolják, hogy nyíltan mondjuk ki szeretteinknek: „Azon dolgozom, hogy megszakítsam néhány rossz viselkedésmintám sorozatát, amit gyermekként tanultam. Igyekszem nyitottabb lenni, és egyre jobban csinálni.” Ez a hallgatónak azt üzeni, dolgozunk azon, hogy jobb emberré váljunk, olyanná, akivel lehet nehéz beszélgetéseket is folytatni.
