A családfa megismerése izgalmas, ám néha traumatikus élményt is jelenthet a családfakutatással foglalkozó szakértő elmondása alapján ugyanakkor akár transzgenerációs traumák feloldása is elképzelhető a felmenők megismerése révén.
Eljátszottál már a gondolattal, milyen jó lenne megismerni, kik is az őseid? Reménykedsz egy-két nemesi felmenőben, esetleg valamilyen kalandos történetben? Ha igen, akkor talán tudod azt is, hogy egy családfakutató segíthet abban, hogy mélyebben megismerhesd, kiktől is származol. Minimális alapinformációk birtokában jó néhány generációra visszavezethető szinte bárki családjának története, de ezt akkor érdemes vállalni, ha bármit, ami kiderül, el tudsz fogadni a családodról és önmagadról.
Terápiás célokat is szolgálhat a felmenők megismerése
„Kétféle megrendelő keres meg: az egyik saját születésnapra vagy családtag számára szeretne családfát ajándékozni. Ilyenkor a cél az, hogy menjünk vissza az időben, amennyit csak lehet, találjunk valami izgalmasat: nemesi szálat, kutyabőrt, ilyesmit. A másik típusú ügyfél
elindult valamilyen önismereti úton, vagy terapeuta tanácsára keresett meg,
és van egy olyan elakadása, aminek okát felmenőiben keresi transzgenerációs megközelítéssel. Ilyen esetekben elegendő szokott lenni néhány generációt és az oldalágakat megvizsgálni” – mondja Lengyelfi Edit családfakutató, hozzátéve: ő maga nagyon izgalmasnak tartja az utóbbi típusú munkát, épp ezért családterapeuta-képzést is elvégzett, hogy minél hatékonyabban tudjon segíteni.
Edit személyes indíttatásból kezdte el a saját családja múltját felderíteni. Nagypapája felmenőiről nagyon kevés információja volt, viszont annál több rejtély és megválaszolatlan kérdés merült fel a családjával kapcsolatban. Gyermekei születése után otthagyta a versenyszférát, és már teljes szívvel és energiával a családfakutatásban teljesedik ki – ezt egyébként bárki megteheti, hiszen nemcsak saját kútfőből kezdhetünk nyomázásba felmenőink után, hanem elvégezhetünk tanfolyamokat is, melyeken ennek csínját-bínját elsajátíthatjuk.
A családfakutató szerint keresztény vallásúak esetében az 1790-es, izraelitáknál az 1850-es évekig nagy valószínűséggel vissza lehet fejteni a felmenők sorát: II. József kötelezővé tette az egyházi anyakönyvezést, így ha nem semmisültek meg az anyakönyvek, akkor a nyolc dédszülői ág közt bizonyosan lesz több olyan is, melyet lehet követni. Hogy meddig jut el a kutató, azt Lengyelfi Edit szerint nem lehet előre megjósolni: az anyakönyvek megsemmisülésén túl egy törvénytelen gyermek felbukkanása is elvághat egy szálat. A mai negyvenesek esetében azonban hét-nyolc generációig, az ős-ősszülőkig el lehet jutni.
A családfa sok forrásból táplálkozhat
Az anyakönyvek és levéltárak mellett számtalan forrásra tud még támaszkodni egy családfakutató: a folyamat első lépéséhez azonban mindenképpen szükségesek alapvető adatok, egyrészt, hogy tudjuk, melyik családot kutatjuk, másrészt pedig az anyakönyvek a hatályos adatvédelmi törvény védelme alá esnek, ezért csak bizonyos számú év elteltével válnak bárki számára kutathatóvá.
A dédszülőkig bezárólag az ügyféltől kér adatokat a kutató:
ha ezeknek nincs birtokában, akkor egyenes ági leszármazottként az ügyfél saját maga kérheti ki elhunyt szülei, nagyszülei, dédszülei anyakönyvi papírjait a levéltárból, a kutató munkája ez után indul.
„Ha neveket sem tudunk, sokat segíthet egy esküvői fénykép a falról: megnézzük, hátha van információ a hátulján. A képeslapok, gyászjelentések szintén sok információt szolgáltatnak, és nagyon sokat használom az Arcanum adatbázisát is korabeli újságcikkek után kutatva. A választói jegyzékek szintén kutathatók, itt lakcím alapján találhatunk meg felmenőket. Nagyon sokat temetőzöm is: ha megvan még a sír, a sírkövön láthatunk évszámokat, ha nincs már meg – a köztemetőben 25 évente lehet megváltani a sírokat –, akkor a temetési könyvekből lehet adatokat kapni. A zsidó temetőkbe örökre temetnek, így ha még olvasható a felirat, onnan is évszámokhoz juthatunk” – sorolja Edit a lehetőségeket az induláshoz.
Fel kell készülni hátborzongató meglepetésekre is
Ahogyan a családfák kibontakoznak, szinte nincs olyan, amelyik ne rejtene valamilyen érdekességet – talán csak azoknál a családoknál fordul elő ez, amelyek tagjai nagyon egy területen éltek. Ilyen helyzetben viszont könnyen köttethettek unokatestvér-házasságok, ami máris érdekesebbé teszi a családfát.
„Egy-egy törvénytelen gyerek mindenhol van, igaz, ez ma nem olyan izgalmas, mint annak idején volt. A halálokok szoktak még néha meglepőek lenni, és
gyakran jellemző az, hogy ha nem természetes halálok jelenik meg, akkor az valamilyen módon nyomát hagyja
a további generációkon is” – mondja Lengyelfi Edit. Volt egy ügyfele, akinek apai felmenői közt a hirtelen halál, az öngyilkosság, a gyermekhalálozás halmozódott – minden érintettet Károlynak hívtak, akárcsak, mint kiderült, az ügyfél édesapját és testvérét is, ráadásul a megrendelő nagybátyja néhány éve követett el öngyilkosságot. Egy másik ügyfele rettegett attól, hogy leforrázza a nyelvét: a családfakutatás kiderítette, hogy édesanyja testvére, akinek létezését a kutatásig elhallgatták a családban, 22 évesen erőszakos forrázás általi halált halt.
„Találtam kutatásaim során olyan nőt, akinek az első férjét elütötte a HÉV, újra férjhez ment, a második férjet pedig elütötte egy busz. Egy családban meghalt egy kisgyermek, az utána született gyermekek újra az ő nevét kapták, majd meghaltak. Az a gyermek, akinek nem ugyanazt a nevet adták, életben maradt. Ilyen esetekről már statisztikám van” – sorolja Edit azokat a már-már hátborzongató eseteket, amelyek rávilágítanak, mi minden kiderülhet, ha mélyebben kezdünk el foglalkozni egy családfával.
Gyógyíthat is a családfakutatás
Az is előfordul a családfakutató elmondása szerint, hogy a végeredmény nem azt a hatást kelti, amire ő számít. Volt például egy eset, amikor az egyik ágon a dédapát nem sikerült megtalálnia, végül a névváltoztatási jegyzékek segítettek neki. Kiderült, hogy a dédapa zsidóként megváltoztatta nevét, ez viszont nem fért bele az ügyfél elképzelésébe, melyet eredetileg családfájáról alkotott, így kérte, maradjon ki ez az ág abból.
Fel kell készülni tehát arra, hogy a családi legendáriumot felülíró tények is kiderülnek egy családfakutatás során,
vagy olyan apróságokra derül fény, amelyek megrázóak is lehetnek. Ilyen Edit családjában is előfordult: egy rokonáról mindenki úgy tudta, vakbélgyulladásban halt meg, amiért több családtag is félt a betegségtől. Saját kutatásai derítették ki, hogy a rokon valójában illegális abortuszt végeztetett, ez vezetett halálához.
„Volt egy anyuka is, aki gyermeke problémájával keresett meg: gyermekpszichológushoz vitte a kislányát, aki az első alkalom után azt kérdezte, van-e tudomásuk arról, hogy felmenők érintettek lettek volna háborús vagy más traumatizáló eseményekben, mert a gyermek tüneteit okozhatja ilyen transzgenerációs trauma. Kutatásom során kiderült, hogy a családot tényleg súlyosan érintették háborús események, amit viszont generációkon át titkoltak. Onnantól, hogy fény derült a múltra, megszűntek a szőnyeg alá söpört titkok, a kislány tünetei elmúltak” – mondja Edit.
